american-flag-votersAmikor az ember elkezd angolul tanulni, általában akkor éri az első igazán nagy megdöbbenés, amikor szembesül azzal, hogy az angol nem az az univerzális nyelv, aminek ő gondolta. Egészen másképpen beszéli egy brit, egy ausztrál vagy egy amerikai, sőt, akár egy országon belül is nagyon durvák lehetnek az akcentusok közötti különbségek. Amerikában például a tévében feliratozzák a georgiai redneck család napjait követő valóságshow-t, mert a keleti és nyugati partiak egyszerűen egy szót sem értenének abból, ami elhangzik.

Ma, leginkább Hollywoodnak köszönhetően az amerikai angolt szokás alapnak tekinteni, és ahhoz képest van minden más angolul beszélőnek akcentusa. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló módon az arisztokratikusan hangzó brit kiejtés az alap, hiszen onnan terjedt szét a nyelv a gyarmatbirodalom minden részére annak idején.

Ami azonban nyilvánvaló és logikus, ebben az esetben nem igaz. Az amerikaiakról ugyanis nem lekopott a brit akcentus, hanem egyszerűen nem vették fel azt 200-250 éve, amikor kialakult. Ebből adódik, hogy amikor az első angol telepesek elindultak az Újvilágba, az ő angoljuk, és az otthon maradóké egyaránt a mai amerikaihoz állt sokkal közelebb, mint a mai brithez.

Itt gyorsan szögezzük le, hogy az egyes akcentusok sokkal sokrétűbbek annál, hogy létezzen általános amerikai vagy brit angol. A kiejtés akár városról városra, sőt, városrészről városrészre is változhat, ettől függetlenül van egy-egy olyan közöttük, amiket hallgatólagosan szokás standard amerikai, illetve brit akcentusként elfogadni, ezek az úgynevezett GenAm, avagy general american, illetve a Received Pronunciation(közkeletű becenevein oxford english, queen’s english, vagy BBC english). A kettő között az alapvető különbséget az úgynevezett rotacizmus adja: az amerikai angol rotikus, a brit pedig nem rotikus. Ezt kicsit leegyszerűsítve annyit tesz, hogy az amerikai mindig kiejti az r betűket, a brit pedig csak akkor, ha magánhangzó jön utána. Ha mássalhangzó, akkor elraccsolja. Ezt csodásan tetten lehet érni például a “hard” szó kiejtésében: az amerikai szépen megpörgeti, hogy hard, a brit meg valami olyasmit mond, hogy haahd.

Na de vissza az 1600-as évek elejére, amikor Angliából útnak indulnak az első telepesek, hogy az óceán túlsó oldalán találjanak új otthont. A Mayflower utasai természetesen ugyanolyan angolt beszéltek, mint az angol nagyvárosokban hátrahagyott emberek. Amikor az első emberi hangot rögzíteni képes szerkezetet feltalálták, 1860-ban, már különbözött a brit és az amerikai angol, tehát valami ebben a 250 évben történt, de mivel csak írásos emlékek vannak róla, hangfelvételek nem, egy kicsit nehézkes a kibogozása, köszönjük is a Mental Flossnak, hogy megtették helyettünk.

Történészek és nyelvészek között az az általánosan elfogadott nézet, hogy nagyjából az amerikai függetlenségi kezdeményezések, és a háború idejéig, vagyis az 1700-as évek második feléig nem változott érdemben a kiejtés az óceán egyik partján sem. A nem rotikus kiejtés az amerikai elszakadás után, a századforduló környékén kezdte el felütni a fejét Angliában, mint az arisztokrácia, és a felső középosztály kiejtése. Ez egyfajta státusszimbólum volt, amivel megkülönböztetik magukat az alsóbb osztályoktól. A 19. század elején már ezt tanították az iskolákban, és mivel régióktól független, általánosan érthető volt, hamarosan ki is nevezték standard kiejtésnek. Az elterjedésében nagy szerepet játszott a hadsereg, majd később, a 20. században a rádió.

Az új kiejtés persze átszivárgott a függetlenné vált Amerikába is, elsősorban az Angliával szoros viszont ápoló kikötővárosokba, Bostonba, Charlestonba, Savannah-ba. Ez azonban rövid életű volt, mivel az iparosodás felpörgésével a gazdasági-politikai központ szerepét gyorsan átvették az északkeleti és közép-nyugati nagyvárosok: New York, Philadelphia, Pittsburgh, Chicago. Itt a brit elitnek már jóval gyengébb kulturális befolyása volt, már csak azért is, mert a telepesek sokkal inkább ír és skót gyökerekkel rendelkeztek, akik nem vették át az újhullámos angolt a britektől. A nem rotikus kiejtés hamarosan ki is kopott az amerikai angolból.

Forrás: Hanula Zsolt, Index.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s