Ehetetlen, íztelen, rossz: a három leggyakoribb jelző, amivel az új, egészséges menzakajákat jellemezték olvasóink. A várakozásoknak megfelelően a menzareform központi kérdése a lecsökkentett sómennyiség lett, amivel mindenki másképp dacol: a gyerekek otthonról vagy a Mekiből viszik a pótlást, de olyan iskola is van, ahol maga a tanár sózza meg sutyiban az ételt. Érzékelhetően több lett a panasz egy közétkeztető szerint, aki nem tartja kizártnak az áremelést. Itt a Menza Monitor.

„Az egyik pesti általános iskolában az alsó tagozatos napközis tanár néni annyit tett hozzá a menzareformhoz: ’nyugalom, nálam van só’. Itt a szülőnek azt kell jeleznie, ha nem szeretné, hogy a gyerekének megsózzák az ebédjét. Azt hiszem, ennél lejjebb nincs” – tragikomikus szülői helyzetjelentés arról, mi változott az egészséges menza két héttel ezelőtti debütálása után. Több olyan iskoláról is tudunk, ahol a gyerekek otthonról visznek magukkal sót, ahogy egy szülő korábban megfogalmazta, az most köztük a “király”, akitől a többiek kéregetik az ízesítőt. Egy facebookos hozzászóló még olyan élelmes diákokról is tud, akik a Mekiben pluszban zsebre vágott, kis zacskós sóval pótolják vissza azt a sómennyiséget, amit a Balog Zoltán által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma elvett az ebédjükből.

Egy év halogatás után ugyanis két hete startolt a magas só-, cukortartalomnak, illetve más finomított szénhidrátoknak hadat üzenő reformmenza: szeptember 1-jétől elvileg minden bölcsődés, óvodás és iskolás a közétkeztetésről szóló rendelet előírásai szerint kosztol. Azt tudni lehetett, hogy az átállás nem lesz zökkenőmentes, ezért a hvg.hu ezzel egy időben meghirdette a Menza Monitort: arra kértük olvasóinkat, osszák meg tapasztalataikat arról, szerintük hogyan sikerült átültetni a gyakorlatba a korszerű táplálkozástudományi elvárások alapján szövegezett jogszabályt. A változtatás eddig sehol nem generált forradalmat, legalábbis nem tudunk ülősztrájkoló konyhásokról vagy a kajapénz befizetésének megtagadásával zsaroló szülőkről, viszont sok a panasz és az értetlenkedés – összeszedtük a Menza Monitor első szakaszának megállapításait:

Tényleg a só lett a kardinális kérdés

Egymástól függetlenül rengetegen voltak, akiknek óhatatlanul a legkisebb királylány és a só meséje ugrott be a változtatásról, erre vezették vissza, miért lettek „ehetetlenek”, „íztelenek” az ételek. „Már a Só című mesében is benne volt, hogy ehetetlen nélküle az étel, főleg ha helyette nem használnak más fűszert sem” – írta egy érintett.

„Ne keverjük már össze a közétkeztetést a Hyatt séfkonyhájával: több tízezer adagnyi ételt nem lehet zsályával vagy más fűszernövénnyel ízesíteni. Vagyis lehet, tudunk mi is kakukkfűvel főzni, ahogy bélszínt sütni is, csak éppen nem ennyi pénzből” – reagált erre egy szolgáltatócég vezetője. „Van olyan iskola, ahol 260 forintból kell kihoznunk egy kétfogásos ebédet, ennyiből nem lehet friss fűszernövényekre költeni, hogy pótoljuk a sót”, mondta névtelenséget kérve a közétkeztetési piacon régóta jelen lévő vállalat első embere.

A rendelet eredetileg teljesen száműzte volna a sótartókat, vagyis az utánsózás lehetőségét a menzákról, de erről végül letettek. Már kinn lehet a só a tálalóasztalon, de ki kell helyezni mellé egy túlzott sóbevitelre vonatkozó figyelmeztetést. Viszont az egyik legdrasztikusabb változtatás az, hogy a napi sóbevitel grammra pontosan szabályozva van, a jóval kevesebb só pedig teljesen más jellegű, ízű és állagú menüt eredményez.

Több a reklamáció

„Az iskolásokra vonatkozó korlátozás még úgy-ahogy betartható, viszont a bölcsődékre és óvodákra érvényes mennyiség egész egyszerűen betarthatatlan. Egy bölcsődésnek napi négyszeri étkezésre elosztva 1,5 gramm sót lehet adni – hogy értsük, ennyi van egy zsemlében és egy szelet felvágottban, amit mondjuk tízóraira kap. Vagyis ez azt jelenti, hogy ha csak az ebéd főzővizét megsózzuk, máris túlléptük az előírt mennyiséget” – magyarázta a közétkeztetési cég vezetője. Szerinte ezért sok helyen be sem tartják az előírásokat, ahol mégis, ott a várakozásoknak megfelelően a legfőbb panasz lett a sótlanság.

„A só egészségtelenségéről elterjesztettek egy hazugságot. Nyilván nem lehet korlátlanul enni, de ennek a többszörösét is megehetjük probléma nélkül. Az egy dolog, hogy nem lesz íze a kajának (milyen új ízről beszélünk tehát), de ráadásul a gyerek elesik a sóban lévő fontos anyagoktól” – fejtegette egy hozzászóló, és más hozzánk érkezett visszajelzések ugyancsak a só élettani fontosságával érveltek.

„Most kezdenek jönni a visszajelzések, és nagyon sok a reklamáció. Nincs könnyű dolgunk, egyrészt, mert hozzánk többszörös áttéten keresztül jutnak el a visszajelzések: a gyerek otthon a szülőnek panaszkodik, az szóvá teszi az iskolában, ahonnan jobb esetben eljut a velünk szerződő önkormányzathoz, majd hozzánk. Addigra már ritkán tudják pontosan megmondani, mi a gond. Arról nem is beszélve, hogy a ’szar, ehetetlen a kaja’ véleményt általában azzal indokolják, hogy ’nem ízlik’”, mondta a szolgáltató, aki szerint megfelelő információk híján nehéz változtatni.

De mi ebben a reform?

Már az első naptól érkeztek hozzánk olyan beszámolók, amik elsőre nem tűntek éppen fitneszmenüsornak. Több iskolában – így egy pécsiben és egy dunaújvárosiban – az első reformmenzaebéd a zöldségleves–mákos (vagy valamilyen) tészta kombó volt, amit több szülő is kétkedve fogadott. De a legerősebb kezdést szeptember 1-jén egy fővárosi iskolából jelentették, ahol az első nap pacalt kaptak a gyerekek.

„A szülő fizet, a gyerek otthagyja a szar kaját, és egész délután éhes…. ez kinek jó? Lecsekkoltam a kaját, a leves tulajdonképp mosogatólé, a második pedig egy maréknyi tészta valami büdös trutyival – láttam, kóstoltam, elég volt” – mérgelődött egy szülő.

Van, akinek bejön

Senki nem vonja kétségbe, hogy az új rendelet helyesen próbálja a korszerűbb, egészségesebb, kevésbé sós-cukros ételeket bevinni a menzákra. Sok, valószínűleg egészségtudatosabb szülő van, aki ezt fontosabbnak tartja, így lelkesedett a reformért. „Szereti a gyerekem. Hasonló van itthon is, nem először látott például brokkolit”, írta egyikük.

„Pont ez volt a gond: azért, hogy a gyerekek megegyék, agyoncukrozták, -sózták az ételeket”, vélte egy hozzászóló. Többen is azzal érveltek, hogy csak „eleinte szokatlanok az ízek, de meg lehet szokni”. Egy felettébb optimista vélemény szerint az egész családot ez indíthatja el a tudatosabb táplálkozás felé: „amelyik gyerek otthon is egészségesen eszik, annak nem lesz újdonság, a többi is lassan megtanulja, hogy mindennek saját íze, aromája van, és idővel otthon is ilyet kér”.

Többen még ennél is tovább mennének, nem értik ugyanis, hogy „a sónak menni kell, de a margarin az maradhat?”. A “margarin–más zsiradékok” vita jó rég tart, egyes szülők ezen is változtattak volna.

„Betyáros zöldbableves volt kolbásszal, a gyerkőceim örültek, hogy végre ehető a leves, mert nem túl zsíros, és nem sózták el. A másodikként, vitaminsalátával tálalt gránátos kockára az mondták, fura volt, de finom, viszont amikor hazaérkeztek, nem kellett második ebédet adni. Úgyhogy nekünk eddig bejött a menzareform, bár az igazi teszt csütörtökön lesz, amikor harcsapaprikást kapnak” – számolt be egy édesanya.

Volt, aki az uzsonnára kapott rozsos kiflit dicsérte, pedig félt, hogy „ezek a reformpéksütemények nem fognak bejönni az állaguk miatt. Meg az én gyerekeim amúgy sem igen esznek péksütit, de ebből még repetáztak is. Egy felet hoztak haza, azt én is kóstoltam, tényleg finom volt. Ha marad ez a színvonal, akkor minden rendben. Remélem, nem csak beetetés” – írta.

Többen a politikusokon kezdték volna

Volt, aki azzal érvelt, hogy a férjénél megállapított magas vérnyomás miatt nekik családilag kellett átállniuk a sótlanabb táplálkozásra. Mint írta, az első hónap rossz volt, de utána hozzászoktak, és azóta is panaszmentesek. Csakhogy egy másik hozzászóló azonnal azzal vágott vissza: „egy 8 évesnek hiába magyarázná a laborlelelteket”. Mint írta, ők bementek megkóstolni a menzaételeket, miután „az összes gyerek panaszkodott”, a végítélet itt is az volt, hogy „ehetetlen”.

Egy anyuka leírta, hogy a kisfia büszkén mesélte otthon, hogy az uzsonnára kapott kefirt megette, sőt, még pluszban is kért. „Örültem, mert itthon kiköpte. Már értem, miért, totál ki volt éhezve. Ma alaposan kifaggatom az ebédről” – tette hozzá.

Többen egymástól függetlenül javasolták, hogy a „szar, de nagyon egészséges” ételt kezdjék a parlamenti büfében árulni. „Ha ott tetszést arat, mehet a sulikba is” – fűzte hozzá olvasónk.

És a zsebbevágó kérdés: lesz-e áremelés?

„Kezdjük azzal, hogy ez egy jó rendelet, de túlkapásokkal, ilyen például a só. Drasztikus a váltás, és ezt nagyon megérzik a fogyasztók” – mondta a nagy közétkeztetési cég vezetője, aki szerint természetesen ez is pénzkérdés, hiszen a minőségibb, egészségesebb alapanyagok jóval többe kerülnek, nem is beszélve a konyhatechnológiáról. „Több tízmillió forintos beruházást kellett végrehajtanunk. Például kombipárolós sütő nélkül nem tudnánk ennyire zsír- és olajmentesen főzni, márpedig egy ilyen berendezés egy autó ára” – magyarázta.

A hvg.hu-hoz befutott visszajelzésekből egyértelmű, hogy a szülők többsége már eddig is sokallta a „menzapénzt”. Ahogy arról korábban írtunk, az önkormányzatok ezért is lobbizhattak a rendelet tavalyi hatálybalépésének elhalasztásáért: nem szerették volna, ha az őszi választások előtt kerül napirendre a drágítás.

„Nem szeretnénk árat emelni, de nem mondhatom ki, hogy ez nem fog bekövetkezni” – mondta a naponta több tízezer adag ételt szállító cég vezetője. Arra is felhívta a figyelmet, hogy van egy komoly probléma: az önkormányzatok és a beszállító cégek közti szerződések jelentős részét a jogszabály hatálybalépése előtt kötötték. „Közbeszerzési eljárások eredményeképpen 3, de akár 5-8 évre kötnek velünk szerződést. Közben azonban jöttek ezek a változtatások, vagyis a feltételek megváltoztak. Emiatt például a jelenleg érvényes önkormányzati normarendeletek – amik előírják például a nyersanyagszükségletet – szintén elavultak” – mondta.

A cégvezető szerint volt olyan önkormányzat, amelyik partner volt, és megemelte maga az eddigi díjat, de olyan is, ahol a szerződésre hivatkozva erre nem voltak hajlandóak. Mivel egy-egy ilyen nagy, közbeszerzésen elnyert megbízást egyik cég sem rúg fel könnyen, egyelőre „küszködnek”, hogy ugyanabból a pénzből kihozzák a drágább, egészséges ételeket – kérdés, hogy meddig, illetve a gyerekek oldaláról nézve, hogy milyen végeredménnyel.

Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, hogy értékeljék, szerintük hogyan rajtolt a menzareform. A következő, kétmondatos válasz érkezett: szeptember elseje, “a közétkeztetési rendelet kötelező alkalmazása óta a minisztériumhoz nem érkezett a rendelet célját, indokoltságát megkérdőjelező hivatalos észrevétel”. Az nem derül ki, mégis mi számítana hivatalos visszajelzésnek, mindenesetre “a rendelet fogadtatását és az abban részt vevők véleményét figyelemmel kísérik”.

Forrás: hvg.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s