Senior-4Sziasztok!

Elnézéseteket kérem, amiért mostanság ilyen nagyon ritkán írok csak, holnap is vizsgázom még, de szerencsére ezen a héten véget ér ez a pokol. 😀 Nemrégiben sajnos eléggé szomorú dolgokról kellett hírt adnom, ugyanis egy héten belül 3 olyan ember hagyott itt minket, akik hatalmas űrt hagynak maguk után.

Most viszont egy kicsit viccesebb témát hoztam nektek. Immáron 3. éve, hogy a csodálatos fővárosunkban töltöm a mindennapjaimat, így az utca embereit sem tudom elkerülni. Ebből is a kedvenceim a nyugdíjasok. Akik követnek facebook-on, azok már ismerhetik ezeket a történéseket, mert az emlékezetesebbeket megosztom. Most összegyűjtöttem nektek párat, amik részben kiborítók, részben pedig mosolyt csalnak az ember arcára. Fogadjátok szeretettel. 🙂

Egyik legemlékezetesebb eseményem 2014 nyarán történt még, amikor reggel mentem dolgozni és a metrón utaztam. Az esemény a 4-es metró vonalán történt. Én Kelenföldön szálltam fel és mivel az végállomás, ezért leültem. Nem voltak sokan a metrón akkor és mellettem volt egy másik szabad hely. Az első megálló a Bikás park, ahol egy idősebb hölgy szállt fel a tipikus banyatankkal. Nem álltam fel, mivel a metrón több üres hely volt még. A hölgy hozzám szól, hogy szeretné, ha átadnám neki a helyet. Én naiv gondoltam, hogy biztos ajtó mellett szeretne ülni, mert leszáll a következő állomáson, ezért átcsúsztam a mellettem levő üres ülésre. A hölgy ekkor megint megszólít, hogy nem értettem meg őt és, hogy azt szeretné, hogy felálljak. Gondoltam, hogy legyen meg az akarata, úgyis reggel volt, nem volt kedvem szájkaratézni. Amint felálltam a néni leült az ajtó mellé és a mellette levő üres ülésre egy határozott mozdulattal felrakta a banyatankját. 😀 Nem szóltam hozzá semmit, csak kicsit meglepetten néztem rá, hogy akkor ez most mifasz? Ilyet még nem tapasztaltam. A nénike fennhangon elkezdett kioktatni, hogy ne nézzek csak rá ilyen megvetően, mert ő fiatalkorában Svájcban élt, ahol íratlan szabály, hogy amíg nők tartózkodnak a járművön addig a férfiak nem ülhetnek le akármennyi szabad hely is legyen. Na én erre nem mondtam semmit, csak csendben kiégtem. 😀

Egy nagyon hasonló eset történt velem a vonaton is az idén nyáron, amikor utaztam haza Komáromba. Komárom felé a piros FLIRT vonatok járnak, amiben 4 üléses részek vannak. Valahol Bicske környékén szállhatott fel ismét egy nyugdíjas néni, aki a mellettem levő ülésről egy kecses mozdulattal ledobta a laptoptáskám a földre, arra hivatkozva, hogy ennek nem ott van a helye 😀 Részben még meg is értem, de azoknál a bizonyos “kakasülős” részeknél nincs poggyásztartó a fej felett és nem tudom hová rakni a táskát. Ha megkért volna, hogy rakjam le a földre szívesen megtettem volna, így neki is maradt volna hangja, ami az ordibálása után elment.

Még sok-sok ilyen történetet tudnék mesélni, de még egyet szeretnék megosztani, ami egy nagyon aranyos kis történet. Ez is tavaly történt és ha jól emlékszem akkor tavasszal. 4-6 villamossal mentem a Széll Kálmán térre és volt ülőhely, ezért amikor felszálltam a nyugatinál leültem. A Mechwart ligetnél voltunk, amikor láttam, hogy jön egy idősebb, visszafogottabban öltözött néni és amikor felszállt automatikusan felálltam, hogy átadjam a helyem. Ő egyből azt mondta, hogy üljek nyugodtan, mert, hogy csak egy megállót jön és látja, hogy dolgozni voltam, meg fáradtnak tűnik az arcom. Mondtam neki, hogy nyugodtan üljön le én is hamarosan leszállok és nem esik nehezemre állni. Ő elmondta, hogy szerinte azoknak kéne az ülőhelyet fenntartani a tömegközlekedésen, akik becsületesen dolgoznak és elfáradnak a munkában. Nagyon aranyos volt, persze nem volt pofán visszaülni, meg nekem úgy tanították, hogyha a beszélőpartner áll akkor ahhoz illek felállni.

Na és most jön a bónusz sztori. 😀 Ez ma reggel történt meg.
Reggeli párbeszéd két nyugdíjas között a Kolosy téren, a piros lámpánál:
(Két nyugdíjas néni áll egymás mellett, egyiknél egy közepes méretű kutya, amelyik egy kisebb nyüszítő hangot adott ki.)
Ny1: (kioktató hangon) Rakhatna szájkosarat arra behemót dögre!
Ny2: Rakok én magára!
Ny1: Mégis mit képzel? Tisztességes 66 éves nyugdíjas vagyok és szeretném biztonságban érezni magam! Maga meg megfenyeget? Hogy képzeli ezt?
Ny2: Ártott magának a kutyám? Nem? Akkor meg fogja be a rikácsolóját és haladjon!
Ny1: Ezért fel fogom jelenteni! Ilyen vérebeket (teljesen szelíd kutyus volt, leült a gazdája mellé amikor piros lett a lámpa) nem lenne szabad kihoznia az utcára! Ezzel veszélyezteti az embereket!
Ny2: Igen? Veszélyeztetem!? Nézze ez a kutya olyan veszélyes, hogy most el is engedem…
Ezzel a kutya gazdája levette a pórázt a kutyáról, amely továbbra is ott ült a gazdája lábánál, amíg zöldre nem váltott a lámpa. Majd zöld lett a lámpa, a kutya átment a zebrán és a másik oldalon leült és megvárta, amíg a gazdája át nem ér.

Imádom az ilyen reggeli szócsatákat…

Ha nektek is vannak hasonló történeteitek, akkor kommentbe írjátok meg. Szívesen készítenék ilyen “az utca emberei” összeállítást.

További szép estét! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s