Sziasztok!
Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy bizonyos zavaró tényezők miatt elmulasztott köszönni egy olyan embernek akit ismer. Velem is gyakran előfordul, hogyha utcán megyek és a nagy tömegben nem sikerül az illetőt kiszúrnom, vagy a nap éppen a szemembe süt, de elég hozzá csak elbambulni. Véleményem szerint ezek olyan dolgok, amik nem számítanak bunkóságnak, hiszen a véletlen műve, hogy nem vettük észre az ismerősünket.
Viszont van egy másik dolog, amitől egyszerűen a falra tudok mászni. Az a jelenet, amikor köszönök valakire, rám néz jó mélyen belebámul a pofámba és elmegy köszönés nélkül, vagy még egy grimaszt is vág hozzá. Ez a legmodortalanabb és legmegalázóbb dolog. Ha már valaki veszi a fáradtságot, hogy köszön, azt tessék viszonozni, akármennyire is nincsenek jóban, illetve, ha már nem akar visszaköszönni, akkor tegyen úgy mintha nem vette volna észre az illetőt és akkor kevésbé tűnik bunkónak a dolog.
Velem sajnos többször előfordul, hogy nem veszek észre valamit és utána jön a sértődés, hogy nem köszöntem. Sajnos én nagyon figyelmetlen vagyok és bambulok, szóval, ha nem köszönök, akkor tessék utánam kiabálni. 😛
Veletek előfordult már, hogy véletlen nem köszöntetek vissza, vagy nem köszöntetek valakinek, mert nem vettétek észre? Esetleg szándékosan, mert kerülni akartátok az egymás közötti kommunikációt?
Ubul Világa 