IMG_7695Sziasztok!

Már nagyon sokan vártátok ezt az írás, rengetegen írtatok, hogy meséljek kicsit a finnországi utamról. Ezennel most beteljesítem mindenki vágyát és leírom pár mondatban, hogy hogyan is éreztem magam. 😛 😀

Nem is tudom hol kezdjem. Eléggé kalandosan jutottam ki szerdán hajnalban a reptérre. Míg az iskolás csoport 2 órakor indult busszal Komáromból, addig én éjszakai busszal bungáztam át a fél várost, hogy kiérjek 4-re. Iszonyatos módon izgultam, mivel nálam volt mindenki beszállókártyája és tulajdonképpen rajtam múlt, hogy mindenki zökkenőmentesen fel tudjon szállni a repülőre. Szerencsére minden rendben volt. Nem volt gond sem az okmányokkal, sem a pogyászokkal az ellenőrzés is simán ment. A gépünk 6:40-kor szállt fel. A legtöbb gyerek még nem utazott repülővel korábban úgyhogy nagy volt az izgalom.

A tamperei reptérre ottani idő szerint 11 órakor érkeztünk meg, ahol Seppo és Aulikki várt minket. Innen még egy másfél órát kellett buszoznunk, hogy poriba érhessünk. A gyerekek előtt le a kalappal, mert nulla alvással végigcsinálták az egész napot. Amikor megérkeztünk, akkor az iskolai menzán ettünk. Természetesen svédasztalos kiszolgálással, ami Finnországban alap és minden gyereknek ingyenesen jár és annyiszor szed ahányszor akar. Sőt azt is el kell árulnom, hogy az ottani menzán ehető kosztot tálalnak fel. Itt természetesen azokra is gondolnak, akiknek valamilyen ételallergiájuk van, így készítenek, cukor- laktóz- és gluténmentes kaját is.IMG_6205

Miután jól megtömtük magunkat az ízes eledellel az iskola igazgatója Tero Grönmark fogadott minket, ahol röviden elmesélt az iskola történetét. Mindezek után meglátogattuk a közelben levő ortodox templomot és a temetőben a mauzóleumot. Őszintén szólva az első nap végére nulla alvással és egész napos tolmácsolással annyira kipurcantam, hogy a kanapén aludtam el koraeste. 😀

Másnap egy kemping központba mentünk, ahol iszonyat jó programokat találtak ki nekünk. A gyerekek három programon vettek részt. Túráztak az erdőben, eveztek a tavon és horgásztak. Annyira nagyon tetszett mindenkinek, hogy abba sem akarták hagyni. Persze ezeket én is kipróbálhattam volna, de kicsit gyáva voltam. A túrát kihagytam, mert én balfék összesen egy cipőt vittem magammal és másnap nem sáros cipőben akartam menni a városházára, a protokoll fogadásra, az evezést nem mertem kipróbálni, mert gyerekkorom óta víziszonyom van és rettegek a víztől, a horgászás meg csak szimplán unalmas számomra. 😀 De amúgy minden gyerek és kísérő nagyon élvezte, én meg jobbnál jobb fotókat készítettem. Apropó fotózás… Amikor megérkeztünk elhagytam a fényképezőképem egy apró elemét, amit egész nap vadul hajtottam az egész kempingközpont területén és amikor már lemondtam róla akkor találtam meg ott ahová a buszunk beállt a visszainduláshoz.

IMG_7257

Még ezen az estén lejutottam mind a homokos Yytery, mind a sziklás Kallo tengerparthoz, hála 3 finn tanárkollégának. Nem tudok nekik ezért elég hálásnak lenni. A Kallo tengerpart az én nagy szerelmem. Lefeküdni egy óriás sziklára nekem maga a mennyország. Órák hosszát tudnám ott eltölteni.

IMG_7698

Pénteken a gyerekekkel együtt iskolai programokon vettünk részt. Az egyik legérdekesebb dolog számomra a Käppärä iskola migráns osztálya volt. Bizonyára sokan emlékeztek, hogy a tavalyi migráns válságban milyen volt a hozzáállásom és érdekelt, hogy Finnország hogyan áll ezekhez a dolgokhoz. Személy szerint kellemes csalódás volt. Ez egy előkészítő osztály, ahol próbálják ezeket a gyerekeket felhozni olyan tudásszintre, hogy a későbbiekben rendes osztályokba folytathassák tovább a tanulmányaikat. A későbbiekben a mi diákjaink adtak elő, ami a finn közönségnek nagyon tetszett. Én szeretném itt is megdicsérni a Fesztyseket, mert volt bátorságuk és kiálltak több 100 gyerek elé. Erre az alkalomra csináltattunk egyenpólót, aminek az elején a Feszty iskola logoja, hátulján pedig a Käppärä sulié volt.

IMG_7819

Kicsivel később átmentünk a városházára, ahol a polgármesterasszony magyarul fogadott minket. Igen, magyarul! Hatalmas meglepetés volt mindenkinek, továbbá Seppo bemutatott az ottani finn-magyar baráti kör vezetőjének, aki szeretné, hogyha valami újat látrehoznánk Komárom és Pori között.

A polgármesteri köszöntő után pedig jött mindenki kedvenc elfoglaltsága a vásárlás. 😀 Annak ellenére, hogy nem vasárnap volt én azért emberségesen költöttem. mentségemre szóljon, hogy javarészt inkább az ajándékokra költöttem. Igaz a sok-sok csoki mellett megajándékoztam magamat is, mégpedig nem mással, mint a finnek egyik legismertebb rajzfilmszereplőjével Muuminnal. 😀 A vásárlás közben összefutottam a volt osztályfőnökömmel is, akivel egy időben együtt csináltuk a Komáromi Magyar-Finn Baráti Kört Komáromban és egy kávé mellett kitárgyaltuk, hogy az elmúlt évek alatt mi történt.

IMG_7860

A szombati nap nekem kicsit rosszul indult, mivel előző nap kicsit elrontottam a gyomrom, ezért én sajnos kimaradtam a nemzeti park meglátogatásából és a nagy túráról. Sajnos ezen a napon nem sok mindent csináltam, inkább csak aludtam és próbáltam kipihenni magam.

13087285_10205009813765672_482831828610122719_oA vasárnap leginkább pihenéssel tölt mielőtt visszamentünk volna Tamperebe a reptérre. Anyák napja alkalmából minden bolt zárva volt kivéve a Sokost. Ide mentünk be még körülnézni hátha találunk valami jó dolgot és nekem sikerült is találni. Bár nem terveztem, hogy utolsó nap elköltöm az utolsó euróimat, de amit megláttam azt egyszerűen nem tudtam otthagyni. Ez pedig nem más volt, mint a 2016-os Pori Jazz Festival hivatalos pólója. Nagyon sokat vívódtam, hogy elhozzam, ne hozzam, de akkor az egyik utazótárs azt mondta, hogy alig költöttem magamra és ne szarozzak, vegyem meg. Később megtudtam, hogy ezt a fajta pólót egész Finnországba, csak a Poriban található Sokos üzletében lehet kapni, így most nagyon egyedinek érzem magam. 😀

Mindezek után a bőröndökkel visszacaptattunk az iskolához. A bőröndökről csak annyit mondok, hogy nagy tudomány amit csinálok. 😀 A feladandó poggyászom kereken 15 kg volt, viszont a kézipoggyászom, ami a kisméretű bőrönd volt a megengedett 10 kg helyett 14 kg-ot nyomott a sok ajándék miatt. Mázlista voltam, hogy nem mérték le. Szóval visszamentünk az iskolához, ott minden gyerek elbúcsúzott a befogadócsaládoktól és visszaindultunk Tamperebe a Pirkkala reptérre. Útközben még megálltunk, hogy mindenki még egy fél órán keresztül élvezhesse a friss finn levegőt, majd kiértünk a reptérre, feladtuk a poggyászokat és 21 órakor elindultunk vissza Budapestre.

IMG_7922

Ismét nagyon jó volt ott lenni. Jövőre szüleimmel szeretnék ismét menni és próbáljuk úgy szervezni, hogy meg tudjuk látogatni a Pori Jazz Festivalt, na meg hogy 2017-ben legyen egy új pólóm is. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s