Sziasztok!
Tegnap néhány tanítványom megjegyezte, hogy nekem milyen rossz, hogy nincs testvérem és nem tudhatom milyen az a testvéri szeretet. Szerintük engem ezért sajnálni kell, mert akinek testvére van az csodával ér fel.
Én egy kicsit másképp látom a világot. Lassan már 25 éve vagyok egyke és még sosem tapasztaltam ennek a hátrányát, sőt mindig azt mondom, hogy szerencsés vagyok. Sokan jönnek azzal ilyenkor, hogy elkényeztetett vagyok, meg minden figyelem rám összpontsult gyerekkoromban. Ez nem igaz. Sosem voltam elkényeztetve, nem tömtek naponta drágábbnál drágább ajándékokkal. Ha mentünk vásárolni, akkor nagyon maximum 1 csokit választhattam, de volt hogy még azt sem.
Ezek ellenére sosem bántam, hogy nem volt testvérem. Nyugodt volt az életem, nem zavart senki.
