sands-of-timeÜdv újra!

Délelőtt ígértem, hogy ma jelentkezem még egy írással, aminek egy aktuális téma boncolgatás, illetve egy új rovat bejelentése lett volna a témája, de végül ezt holnapra tartogatom.

Most csak úgy random vagyok itt és gondoltam írok egy kicsit a semmiről. 😀 Húúú de nagyon régen volt már olyan, hogy csak feljöttem ide és kiírtam magamból, ami bennem van. Talán egy éve volt utoljára ilyen, amikor szintén nem tudtam aludni egy éjjel és eszembe jutottak az általános iskolai emlékeim. Igen, most már rémlik, hogy ez tavaly május környékén volt, amikor finn vendégeink voltak és minden napom a Feszty iskolai falai között telt. Akkor előjött minden szép és kevésbé szép emlék. Igazából most sem nagyon tudok elaludni és jelenleg nincs semmi tennivalóm. Akik ismernek azok tudják, hogy egy igazi örökmozgó típus vagyok és nem nagyon hagyok szabadidőt magamnak. Persze néha-néha előfordul ilyen alkalom, mint a mostani is, hogy valamit “félreszervezek” és éppen nincs semmi tennivalóm. Őszintén szólva utálom azt, ha nincs mit tenni, mert olyankor sok minden eszembe jut és elkezdek mindenen agyalni. Ma olyan fél 8 körül értem haza, bevágtam a kis “lájtos” vacsorámat, majd néztem egy pár részt a Kórház a Város Szélén sorozatból (igen, jobban kedvelem a régebbi sorozatokat, mint az újakat), aztán elkezdtem elmélkedni. Sok minden eszembe jutott a múltból is, illetve hogy most a jelenben mi is a helyzet körülöttem.

Sok minden van, ami jó volt régen és ma már nagyon hiányzik. Rengetegszer szembesülök azzal, hogy már 24 éves vagyok. Tudom még így is fiatal vagyok, de azért őszintén szólva nehezen viselem, hogy múlik az idő és, hogy ez felettem is eljár. Amikor már csókolommal köszönnek nekem és Gergő bácsinak hívnak kicsit kezdek megijedni. Tisztában vagyok azzal is, hogy félig-meddig tanárként ezt el kell tudjam fogadni és igyekszem is, de akkor is nehéz. Ezen az sem segít, hogy már több éve elkezdtem őszülni.

Na de nem akarom az egész cikket rinyálással kitölteni, csak most kicsit jól esik, hogy leírhatom és megoszthatom azt ami bennem van. Szerencsére akadnak barátaim akikkel minden bajomat megoszthatom, bár ha most ők itt lennének, akkor biztos egyből rávágnák, hogy azért néha, ha nagyobb gondom van akkor sumákolok előttük. Néha ez tényleg igaz, de nem akarom minden gondommal őket sem leterhelni.

Barátok. Olyan furcsa nekem ezt így leírni miután hosszú éveken keresztül szinte barátaim sem voltak. De ugye tudjuk, hogy az évek alatt sok víz lefolyik a Dunán, így én is változtam rengeteget. Sokáig meg akartam felelni a családomnak, a környezetemben lévő embereknek, sőt az egész világnak. De be kellett látnom, hogy ez lehetetlen küldetés. Nem másoknak kell megfelelni, hanem önmagamnak és úgy érzem, hogy már egy jó ideje ez a legfontosabb nekem.

Annyi minden van ami hiányzik régről és természetesen rengeteg olyan, ami nem. Sőt van egy olyan ember az életemben, aki mai napig nagyon hiányzik, akire rengeteget gondolok és végtelenül sajnálom, hogy nem érhette meg azt, hogy milyen lettem…

Annyi minden jut ilyenkor eszébe az embernek. Sokan szidják a facebokot, de bizonyos funkcióit kimondottan szeretem. Van ez az on this day dolog, ami minden nap feldobja azt, hogy az adott napon milyen fényképeket, posztokat osztottál meg, illetve kik lettek az ismerőseid. Sokszor van, hogy elmosolyodom, sokszor felelevenednek szép emlékek és persze olyanok is, amikre nem szívesen emlékszem.

Jó néha elmerengni a múlton, de tudni kell továbblépni. Álmokból és emlékekből sajnos nem lehet várat építeni. Most ezzel a kis gondolattal zárnám le ezt a kicsit hosszúra sikerült elmélkedős írást.

Jó éjszakát mindenkinek!

Reklámok

2 thoughts on “Késő esti elmélkedős random írás

  1. Elmélkedhetnél arról is, hogy kinek és hogyan tetted tönkre az életét… Nagyon szép és jó, amiket írsz, csak nem azt mutatják, ami valójában vagy!

    Kedvelés

    1. Kedves Régi Ismerős!
      Bár nem vagyok biztos benne, hogy ki vagy, de van egy erős sejtésem. Soha semmilyen formában nem szoktam válaszolni a rosszindulatú kommentekre, viszont most veled kivételt teszek, mert a rosszindulat mellett tudatlanságot is vélek felfedezni. Ha az vagy akire gondolok, akkor nem egyszer kezdeményeztem, hogy tegyük tisztába a dolgokat és zárjuk le a közös ügyeinket békével. Te ezzel nem éltél, ezek után többet nem tudok tenni az érdekedben. Viszont, ha már egyszer úgy nyilatkoztál, hogy nem vagy rám kíváncsi, akkor miért olvasod az írásaimat és miért írsz hozzá megjegyzést? Kérlek ezen gondolkodj el. Néha okosabb csendben maradni!

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) Egy régi ismerős bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s