science-says-chatting-with-strangers-on-your-morning-commute-can-make-you-happierSziasztok!

Mára egy olyan témával jöttem, ami mindig elgondolkodtat engem. Ez a téma is, úgy mint sok más leginkább a vonatozásaimhoz köthető. Ugye immáron 6 éve, hogy napi szinten utazom vonattal és rengeteg dolgot tapasztaltam meg utazásaim során.

Először 2011-ben kényszerültem rá, hogy ingázzak Komárom és Győr között, amikor még a fotós sulit csináltam. Amikor hazaértem nagymamám mindig megkérdezte, hogy hogyan utaztam, kivel utaztam és miről beszélgettünk. Én persze mindig válaszoltam, hogy jól utaztam, nem tudom, hogy kivel és nem beszélgettünk, mert én utazás alatt vagy zenét hallgatok, vagy filmet nézek. Akkor azt mondta, hogy ő ezt nem tudja felfogni, mert ő akárhányszor ment valahová vonattal, mindig olyan jókat beszélgetett az utastársakkal.

Érdekes, de én sosem éreztem rá késztetést, hogy szóba álljak egy idegennel csak azért mert egy boxban utazunk. Persze, ha baráttal vagy ismerőssel utazom együtt akkor beszélgetünk, de valahogyan idegenekkel nem szeretnék beszélgetni.

Természetesen, ha nincs teljesen szabad hely, akkor mielőtt leülnék köszönök és megkérdezem, hogy szabad-e az a hely és ezt én is elvárom kölcsönösen, de azt nem, hogy beszélgessünk is.

2-3 hete történt az eset, ami nagy port kavart a facebook oldalamon, hogy egy fiatal anyuka a 4 év körüli cumizó(!) kislányával felszállt Biatorbágyon és leültek egy idősebb 70-es éveiben levő idős hölggyel szembe. Az idős hölgy egyből elkezdett velük diskurálni, mintha ezer éve ismernék egymást és az első mondatával meg is sértette a fiatal anyukát, akit megkért, hogy üljenek át máshová. A történet röviden annyi, hogy a néni megkérdezte, hogy ez a nagy lány miért cumizik, az anyuka válaszul meg az idős hölgy orális élvezeteinek a hiányát firtatta.

Amúgy azt veszem észre, hogy az idősebb 60-as, 70-es korosztály elvárja azt, hogy beszélgessenek velük. Velem is megesett egyszer, hogy jöttem haza és természetesen a fejemen volt a fejhallgató. Kelenföldön felszállt egy idősebb hölgy és megkérdezte, hogy leülhet-e mellém, addigra már ültek velem szemben. Köszöntünk egymásnak, természetesen megengedtem, hogy leüljön, majd visszatettem a fejemre a fejhallgatót. Én ha zenét hallgatok, akkor azt maximum hangerővel teszem, így nem hallom, a külvilágot. Egyszer csak a hölgy leveszi a fejemről a fejhallgatómat és kioktat, hogy ő Kelenföld óta hozzám beszél és én milyen bunkó vagyok, hogy nem hallgatom meg őt és nem vagyok hajlandó beszélgetni vele.

Nem zárkózom el attól, hogy a vonaton beszélgessünk, de őszintén szólva nem szeretek idegenekkel beszélgetni. Ha úgy alakul, hogy valaki esetleg hozzám szól és szeretnének beszélgetni, akkor benne vagyok, de nem szeretem, ha ezt rám kényszerítik.

Ti hogyan vagytok ezzel? Szoktatok idegenekkel beszélgetni, ha utaztok buszon vagy vonaton? Véleményeiteket, tapasztalataitokat hagyjátok meg a cikk alatt egy kommentben. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s