a_kis_gyufaarus_lany_699639_42011Sziasztok!

Ismét csak ezen a késői órán jutok el idáig, hogy írjak nektek valami okosságot. Minden nap tapasztalok érdekes dolgokat. Ma például az egyik tanítványommal az olvasásról és a könyvekről beszéltünk és szóba jöttek azok a könyvek, mesék, amiket gyerekkorunkban olvastak nekünk a szüleink. Az egyik ilyen mese Andersen Kis Gyufaárus Lány című műve.

Igaz én ezzel a mesével nem kisgyerekkoromban találkoztam először, talán olyan 11-12 éves lehettem, amikor olvastam. Ugye ebben a korban már az ember elég jól felfogja a dolgokat, ahogyan azt nekem is sikerült.

Szóval elolvastam ezt a mesét és arra gondoltam, hogy szép és jó, hogy Andersen nem csak azt akarta megmutatni, hogy milyen jó világ van, hanem, hogy létezik a szegénység és nyomor is, de  valahogyan szerintem kicsit túl durvára sikerült egy gyerekkönyvhöz képest. Óriási szomorúság töltött el, amikor a könyv végére értem.

Nem vagyok a híve annak, hogy a gyerekekkel ne beszéljünk olyan dolgokról, mint szegénység és halál, mert sajnos ezek az élet velejárói és nem lehet őket burokban nevelni, de ez egy karácsonyi történet. Van egy ismerősöm, aki pont karácsonykor látta ennek a műnek egy rajzfilmváltozatát és azóta minden karácsony alkalmával az jut eszébe, hogy milyen sz*r világban élünk és, hogy a karácsony csak a nagy képmutatás ünnepe.

A mű keletkezéséről csak annyit tudok, hogy Andersen éppen depresszióban szenvedett, amikor ezt a történetet megírta, de ezt a mese is maximálisan tükrözi. Nem elég a kislány szenvedése, hogy elveszíti az egyetlen papucsát, majd senki még sz*rba sem veszi, karácsonykor árulnia kell azokat a ki****ott gyufákat, majd végső elkeseredettségébe elhasználja az utolsó gyufáit, hogy nosztalgiázzon a múlton, amikor minden szép és jó volt, majd a végén halálra fagy. Most ennek tényleg muszáj volt így végződnie? Nem lehetett volna egy megmentő, aki rátalál a kislányra és hazaviszi???

Egy szóval, ha a gyerekednek vidám gyerekkort szeretnél, akkor ezt a könyvet nem veszed meg, vagy jó mélyre eldugod, hogy maximum felnőttkorában találkozhasson vele. Azt nem mondom, hogy el kéne égetni ezt a könyvet, mert civilizált emberek vagyunk, akik nem égetnek könyvet.

Nekem kimondottan fáj, ha egy könyv megsemmisül valamilyen úton-módon.

Egy gondolat “A mese amit soha ne olvass a gyerekednek!” bejegyzéshez

  1. A világ az ilyen geci dolog. A gyerekek megfagynak. Az emberek meghalnak, szörnyű módokon. Ez a mese arra tanítja meg a gyereket, hogy van értelmetlen halál, amikor nem jön senki a segítségedre. Ezért neked kell lenned annak, aki segít, ha tud.
    Ha megnézed, az emberek éppen ezért olyan érzéketlenek. Mivel azt hiszik, majd jön a happy end. Azt hiszik, valaki majdcsak megmenti az aleppói gyerekeket, valaki majdcsak ruhát ad a koldusnak, valaki majdcsak eljön a kisfiúért, aki cukorbetegen, fagyoskodva fekszik az ágyában.
    Ne légy balfék, gondolkodj.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s