Istókhalma? Kappanhágó?

Sziasztok!

Nemrég egyik tanítványommal beszélgettünk és előjött a szó a magyar nyelvről és a helyesírásról. Szörnyülködve hallgatta, hogy már helyes az, ha leírjuk azt, hogy lájk, ímél, vagy deviszont. Nekem eszembe jutott az is, hogy volt a nyelvújítás folyamán egy olyan is, hogy tulajdonneveket magyarítottak. Én most ezeknek jártam utána, nézzük is, hogy miket találtam.

A nyelvújítás idején nem egy olyan kifejezés született, amin ma már nagyban nevetünk, ilyenek például a mindenmélyedelem (világegyetem), megkönnyebbülészeti körguggolda (wc) vagy a foltos nyakorján (zsiráf).

Ezek eléggé viccesen hangzanak, de akkor ebben az esetben még nem hallottad a történelmi és jelenlegi városok magyarított neveit. Kitaláljátok mi micsoda? Nézzük is, hogy milyen alkotások lettek: Kardhágó, Bábolna, Darázsd, Istókhalma vagy Kappanhágó. A megoldás pedig nem más, mint Karthago, Babilon, Drezda, Stockholm és Koppenhága.

A jelenség túlmutatott az átkeresztelésen: egyes nyelvújítók és önjelölt történészek egyenesen azt állították, hogy a magyar nevek léteztek korábban, vagyis hogy a Britannia elnevezés például csak utóbb keletkezett, az eredeti Berettyó elferdítésével.

Nem járunk messze az igazságtól, ha ezt a gesztust történelemhamisításként könyveljük el, amennyiben elutasítjuk azt az elgondolást, mely szerint a Közel-Kelettől Észak-Afrikán keresztül Skandináviáig a világ ősi magyar föld volt. Azt is tudjuk, hogy Verne Gyula, Shakespeare Vilmos és Beethoven Lajos sem voltak magyarok – és ebben komoly emberek között nincs is vita.

Én egyébként már csak azt várom, hogy jöjjön megint egy ilyen vad nyelvújító és magyarítson mindent. A 80-as években próbálkoztak a videoklip magyarításával zenés mozgóképekre.

Most pedig következzen egy lista azokról a szavakról, amik a nyelvújítás során jöttek létre:

• gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
• nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
• foltos nyakorján (zsiráf)
• fiahordó górugrány (kenguru)
• rovátkolt barom (rovar)
• popont (kettőspont)
• gyújtófácska (gyufa)
• ő és őné (bevezetve ezzel a nemeket E/3 személyben)
• hosszáta (vonal)
• napirmány (napilap)
• szemintet (kacsintás)
• véglakás (temető, sír)
• képzelmész (költő)
• életfekvés (sors)
• hangbetűzet (kotta)
• körülnyesett esméret (pontos tudás)
• nőtövény (palánta)
• táncadalom (bál)
• dalabáj zenér (fülemüle)
• lovanc (huszár)

Ezek a szavak mára nagyon viccesnek hangzanak, viszont, akkoriban mindezt komolyan gondolták.