Sziasztok!

Gondolom sokan szomorkodnak és még ennél is többen próbálják kihasználni az alkalmat, hogy még kihasználják a szabadidejüket a nyár hátralevő részében. Én most eszméltem fel, hogy milyen hamar el is telt. Lassacskán ballagunk augusztus vége felé és nemsokára itt van a szeptember.

Sokan búslakodnak ilyenkor, hogy vége a nyárnak, vége a pihenek. Én szinte alig pihentem és most tudatosult bennem, hogy mennyire fáradt is vagyok. Az utóbbi hetekben sajnos alvásproblémáim vannak, szinte soha nem alszom 4-5 óránál többet. Nagyon vágyom már egy kiadós alvásra.

o-TEENAGE-STUDENT-SAD-facebook

Emlékszem általános iskolásként mindig görcsben volt a gyomrom, ha már arra gondoltam, hogy csak egy hét van hátra a szünetből. Pontosabban csak akkor, amikor felső tagozatos lettem. Nem szerettem iskolába járni, de nem azért mert tanulni kellett, hanem mert mindig minden körülmények között mindenkinek meg akartam felelni és rengeteget paráztam emiatt.

Nem voltam kimondottan jó tanuló. Rengeteg nehézségeim voltak. Magyart, történelmet és földrajzot mindig könnyebben tanultam. Igaz nem voltam kitűnő, de általában 3-4-es voltam belőlük. Viszont a reál tárgyakkal elég hadilábon álltam. A matematika, fizika, kémia és a biológia egy örök szenvedés volt. Szerencsére ma már nem kell tanulnom kötelezően egyiket sem.

Amíg általános iskolás voltam, addig nagymamám tanult velem, aki kicsit régimódibb nézeteket vallott és ő mindig a maximumot akarta kihozni belőlem. Rengeteg kínlódás volt a reál tárgyak tanulásával és rengetegszer kiabált velem, ha nem értettem valamit. Tudom ő csak jót akart.

Nagyon sokan azért paráznak, mert szégyenlik, ha tanulási nehézségeik vannak. Ezt nem szabadna szégyellni senkinek, mivel mindenki másképp és más tempóban tud tanulni. Azért egyik gyerek sem ér kevesebbet, mert nem kitűnő vagy vannak olyan tárgyai, amikkel nehézségei vannak. Sajnos azt is be kell látnunk, hogy rengeteg olyan szülő van, aki elvárja, hogy a gyereke kitűnőt teljesítsen és, ha az nem jön össze, akkor nem riad vissza semmilyen retorziótól.

Elsősorban az a legnagyobb gond, hogy a szülők nagy része hajlamos a gyerekeiken kiélni azt, amiket ők gyerekkorukban nem élhettek át és a legnagyobb probléma ott kezdődik, hogyha a szülő szégyenkezik a gyereke miatt, ha rossz jegyet visz haza. Igen, tudom ilyenkor jön az, hogy mert a gyerek nem tanult, azért kapott rossz jegyet és az szégyen, de szerintem az sokkal nagyobb szégyene a szülőnek, ha nem jár utána, hogy miért is romlik a gyereke teljesítménye.

Az esetleges bukást nem szabad kudarcként megélni. A bukás az leginkább azt jelenti, hogy még valaki nem áll készen, hogy feljebb lépjen. Mondjuk abban sem értek egyet, hogyha egy diák 1 tantárgyból bukik, akkor miért az egész tanívet kell megismételnie, miért nem csak az adott tantárgyat. Sokkal logikusabb lenne.

Emellett sajnos muszáj azt mondanom, hogy a tanárok is maximálisan rombolják a diákok nagy nehezen felépített minimális önbizalmát. Több olyan tanárom volt (többek között az általános iskolai felsős osztályfőnököm is), akik ahelyett, hogy biztatják a gyerekeket jobb eredmény elérésére, inkább azt hangoztatják, hogy így semmire nem fogják vinni és csövesek lesznek, vagy trógerek.

Most elárulom, annak idején én is megbuktam hetedikben félévkor matematikából. Természetesen szüleim kiakadtak, mert el nem tudták képzelni, hogy miért történt. Nagymamám szegény totális kudarcként élte meg. Hála Istennek és keresztapámnak, aki fél éven keresztül korrepetált matematikából és fizikából és rengeteg mindent akkor tanultam meg és ő értetett meg velem. A matek bukásomnak a hátterében a feszült iskolai légkör játszott szerepet. Egyszer már beszéltem róla, hogy milyen módon és hogyan bántak velem az osztálytársaim és ezekről sosem mertem otthon beszélni. Gyáva voltam és féltem, ha kiderül, akkor jobban fognak bántani. Az iskolai bántalmazások után nem nagyon tudtam már összpontosítani annyira a tanulásra.

Szóval azt tudom javasolni, hogy ne legyetek most szomorúak, mert nemsokára kezdődik az iskola. Próbáljatok meg a szüleitekkel őszinték lenni, hiszem, hogy mindent meg lehet beszélni és nyugodtan forduljatok segítségért azokhoz a tanáraitokhoz, akikben megbíztok.

Ha kíváncsiak vagytok régi iskolai történeteimre, akkor hagyjátok meg a véleményeteket egy kommentben, 😉

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s