00122-WillowTree-Grandparent-With-2-GrandchildrenSziasztok!

Közeledik az év vége, hamarosan vége van a 49. hétnek is. Egyre fáradtabbak és kimerültebbek vagyunk. Én is ezt a tábort erősítem, én is elfáradtam. Szeretnék már én is pihenni, kiereszteni a fáradt gőzt a barátaimmal egy pohár bor mellett. Még idén el kell intézni a karácsonyi bevásárlást. Tavaly olyan büszke voltam, hogy november végére minden ajándékot beszereztem, ezzel ellenben idén még sehol nem tartok, de már csak arra vágyom, hogy otthon legyek és pihenhessek.

Ebben az évben túl sok minden történt. Sok jó, de talán még több rossz. Tudjátok, akik ismertek, hogy egy örök optimista ember vagyok, de néha vannak mélyebb pontjaim.

Nem nagyon szoktam követni a bulvármédiát, de a Facebookon szembejött velem egy cikk, ami arról szólt, hogy Pécsi Ildikó évek óta nem beszél az unokájával. Mivel kísértetiesen ismerős a szituáció, ezért kíváncsiságból elolvastam a kommenteket. Nem voltam teljesen tisztában a sztorival, ezért utána olvastam kicsit, bár ezek után sem tudom eldönteni, hogy mi az igazság, de nekem nagyon az jön le, hogy Pécsi Ildikó és Pártos Csilla csatározása miatt nem tartja a kapcsolatot az unoka a nagyszülőkkel. Szomorúan tapasztaltam, hogy a kommentekben az emberek 95%-a az unokát hibáztatja, hogy nem nyitja a nagyszüleire az ajtót.

Mivel voltam hasonló helyzetben, ezért maximálisan tudom, hogy milyen ez a helyzet és tudom, hogy egy unoka mit élhet át ebben a helyzetben. Most szintén egy kicsit jobban beengedem az olvasóimat a privát szférámba.

Anyai nagyszüleimmel jó volt a kapcsolatom, az apai nagyszüleimmel sajnos kevésbé. Három vagy négy éves lehettem, amikor megszakítottunk a családi kapcsolatot. Akkor még fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, csak azt tapasztaltam, hogy míg a másik unoka mindent megkapott és neki minden szabad volt, addig én nem nyúlhattam semmihez és soha nem kaptam semmit. Ennyit tudtam felfogni 4 évesen. Későbbiekben, ahogyan nőttem és értelmesebb lettem nagyon sokszor elgondolkodtam, hogy mit tehettem, ami miatt nem érdeklődik irántam, mivel lehet jobb a másik unoka, mint én. Egészen 16 éves koromig ilyen gondolatok voltak a fejemben vele kapcsolatban. 2008 augusztusában apukámnál agydaganatot diagnosztizáltak. Miután mi elfogadtuk a tényt jött a kérdés, hogy az anyjának ki mondja el, vagy, hogy elmondjuk-e egyáltalán.

Végül úgy döntött apukám, hogy ő személyesen mondja el. Én meg kihasználtam az alkalmat és elkísértem. Kíváncsi voltam, hogyan fog reagálni arra, ha ennyi év után találkozunk. Nagyon izgultam. Közel két órát töltöttünk ott és felém összesen két kérdése volt majdnem 13 év kihagyás után. Kettő nyamvadt kérdés. Az első az volt, hogy mióta van szemüvegem, a második pedig, hogy van-e már jogsim. 13 év után kicsit többet gondoltam. Nekem ez egy hatalmas csalódás és pofára esés volt. Ezek után, még egyszer találkoztunk, majd megint megszakadt a kapcsolat. Amúgy azt tudni kell az egész történethez, hogy az élettársával együtt nem csak velünk szakították meg a kapcsolatot, hanem a család minden más tagjával is. Csak a lányával és a kisebbik unokájával maradt meg a kapcsolat.

Ezek után nem gondolom, hogy az unoka feladta lenne a nagyszüleit keresni. Ha a szülők csatározása miatt szakad meg a kapcsolat, arról a gyerek semmit nem tehet, attól nem lehet elvárni, hogy nyisson afelé, aki nem érdeklődik iránta.

Tegnap volt 5 éve, hogy meghalt. 5 éve egy szomszédtól tudtuk meg, hogy mi történt. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a apámat a “kedves” húga arra nem méltatta, hogy felhívja telefonon és megmondja neki, hogy meghalt az anyjuk.

Engem nagyon megvisel, ha valami konfliktus van a családban, mert egy békeszerető ember vagyok, de az igazságtalanságot sem bírom elviselni.

Sajnos most is van egy konfliktushelyzet a család másik ágán, de ha nem bánjátok erről nem szeretnék bővebben írni, mert ez nagyon megvisel. Még, ha nem is beszélek róla, de az igazság az, hogy rengeteget őrlődöm a dolgokon. Mindenesetre az egészről annyit, hogy nem értem, hogy miért kapom azt, amit kapok, nem érzem úgy, hogy ezt így megérdemelném. Nem követtem el semmi olyat, ami miatt így kéne velem viselkedni.

Mint korábban írtam, sok negatívum történt ebben az évben, ezekhez sorolom az egészségügyi gondjaimat, kimondottan a daganatomat. Ugye a daganatos megbetegedésekről tudjuk, hogy nagy részben lelki eredetűek és a stressz nagyban hozzájárul.

Nyitott vagyok mindenre és mindenkire, ha valaki szeretné velem felvenni a kapcsolatot, vagy a társaságomat keresni, akkor nem fogok elfordulni és nemet mondani, de az egészségem érdekében a továbbiakban nem szeretnék ilyeneken gondolkodni és stresszelni. Tisztában vagyok azzal, hogy nem tettem semmi olyat, ami miatt haragudni kéne rám. Magam részéről nagyon fáj, hogy olyan emberekkel nincs kapcsolat, akikkel korábban ez igencsak bizalmi volt.

Közeledik a karácsony, borzalmasan szar azt érezni, hogy van körülöttem egy család és harag van és utálkozás. Amíg ez nem változik, addig a háttérbe vonulok.

Esetleges konfliktusok elkerülése végett itt szeretném leszögezni, hogy senkit nem szerettem volna megbántani ezzel az írásommal.

Reklámok

5 thoughts on “Családi titkok, avagy kezd elegem lenni

    1. Oh Ágnes! A kedves, mindig vidám és mosolygós Ágnes. Vártam már, hogy lássam kecses írásod, mindig örömmel tölt el, ha véleményezel engem. Karácsonyra van számodra egy ajándékom, de előtte találkoznunk kéne, hogy elvigyelek abba a lovardába, ahol a ló nemesebbik részét csak neked tartják fent! 😉

      Kedvelik 1 személy

  1. “Tegnap volt 5 éve, hogy meghalt. 5 éve egy szomszédtól tudtuk meg, hogy mi történt. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a apámat a “kedves” húga arra nem méltatta, hogy felhívja telefonon és megmondja neki, hogy meghalt az anyjuk.”

    Ehhez nagyon hasonló helyzetet élek most át.

    Tegnap levelet kaptam a közjegyzőtől. Nem voltam itthon, de volt, aki átvegye. Hagyatéki tárgyalás lesz augusztus 5-én apai nagymamám ügyében. A gond csak az, hogy nem is tudtam sem én, sem a testvérem, hogy meghalt. Nem is az kavart fel, hogy meghalt, mert az kb. természetes, öreg is volt már (89 lett volna idén, ha megéri), meg évek óta beteg is volt, számítani lehetett már erre. Kb. 20-25 éve volt egy enyhe agyvérzése, azóta fokozatosan leépült, és már az egyedüllétet sem bírta. Testileg is, lelkileg is egyre rosszabb állapotba került, amióta 2013-ban meghalt a nagypapa, és még rosszabb lett, amióta 2017-ben meghalt az ő fia, az én édesapám. Csoda, hogy eddig is élt. Csak az zavar, hogy nem tudtam róla.

    Ebből a levélből tudtuk meg a nagymama halálát, pedig a hagyatéki tárgyalás általában hónapokkal a haláleset után van. A temetés is biztos megvolt már. Édesapámnak van 2 húga, az egyik ott lakik a nagymamám falujában, Bakonybélben, a falu másik végén, ő ápolta, gondozta a nagymamát, mindennap elment hozzá. Biztos ő fedezte fel a halálesetet. De nem szólt sem ő, sem édesapám másik húga (ő Ajkán lakik, nem túl közel a nagymamához, de biztos ő is tudott a halálesetről), sem a 4 unokatestvérünk közül senki. Pedig tudják a számomat, meg az öcsémét is.

    Ráadásul az öcsémnek a bakonybéli nagynéném a keresztanyja (nekem anyai ágról van keresztanyám, öcsémnek apai ágról). Egy keresztanyában nincs annyi, hogy felhívja a keresztfiát, hogy meghalt a nagymama? Igaz, hogy nem mostanában voltunk utoljára Bakonybélben, de ettől még a családhoz tartozunk, tudnunk kellett volna róla. Vajon mikor, hogyan történhetett, és miért nem szólt róla a “kedves” bakonybéli nagynéném sem nekem, sem a testvéremnek?

    Nem tudom, mi lesz, de az biztos, hogy augusztus 5-én elmegyek a hagyatéki tárgyalásra. Talán ott kiderül, mikor halt meg a nagymama. De miért nem szólt a nagynéném?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s