Sziasztok!

Most ismét visszatérek az iskola világához, és az oktatáshoz. Számomra nagyon fontos az oktatás helyzete és szeretném az óráimat mindig olyan módon szervezni, hogy a diákjaim azt élvezzék és ne egy kényszernek fogják fel. Egyetemi tanulmányaim mellett 2015 őszétől dolgozom óraadóként szakközépiskolákban is, ahol rengeteg gyakorlati tapasztalatot tudok szerezni és úgy kerülhetek ki a diplomás tanárok világába, hogy tudom milyen köznevelési intézményben dolgozni.

Ebben az írásomban összegyűjtöttem pár olyan dolgot, ami miatt szerintem hatalmas gondok vannak az oktatásban.

20160518iskola

Nem megfelelő felszerelés

Egyre több olyan iskola van, ahol egyre inkább megjelennek a multimédiás eszközök, mint például az interaktív tábla, de a legtöbb helyen még mindig vagy bontatlan állapotban van felszerelve a tantermekben, vagy csak simán a kivetítő funkcióját használják. A második verzió a jobbik eset, mert akkor legalább az egyik funkcióját kihasználják. A másik probléma pedig azzal van, hogy az idősebb generációba tartozó tanárok többsége nem hajlandó használni az interaktív táblát annak ellenére, hogy részt vettek a továbbképzésen. Szerintem amúgy az interaktív tábla egy nagyon jó találmány, mert így színesebbé, érdekesebbé tudjuk tenni az amúgy szürke, néha száraz, sőt már-már unalmas tanórákat.

Az interaktív tábláról többet nem szeretnék mondani, mert elsősorban nem az a legfőbb probléma. A legnagyobb probléma az alapvető felszerelések hiányából adódik. Nagyon sok olyan iskola van, ahol nem lehet fénymásolni, mert nincs papír, vagy nem működik a fénymásoló. A tanároknak önmaguknak, saját költségre kell dolgozatokat, extra feladatsorokat fénymásolni, vannak olyan intézmények, ahol a krétát sem biztosítja az intézményfenntartó. Ezek hiányában bizony elég nehéz tanítani. Természetesen a sorból még kimaradtak a természettudományi tárgyak (fizika, kémia, biológia) oktatásához szükséges eszközök és alapanyagok. A testnevelés szertárak többségében is 35-40 éves tornaszerek találhatók meg. Az számítástechnika termek felújítása és korszerűsítése is rengeteg helyen szükségessé vált már. Igaz az alapvető dolgokat meglehet tanulni 15-20 éves számítógépeken is, de azért lássuk be, hogy nem a legkényelmesebb, ha az óra fele azzal megy el, hogy a Windows XP töltő képernyőjét nézzük.

Töménytelen felesleges tankönyv

A technikai felszereltséggel fordított arányosságban van a tankönyvek száma. Ma már egy általános iskolás diák táskája 6-8 kilót, egy középiskolásé pedig 9-12 kilót is nyomhat. A legtöbb tantárgy esetében nem elég már csak egy tankönyv és egy füzet. Szinte minden órára van munkafüzet, ezen kívül magyar irodalom órára el kell vinni a szöveggyűjteményt, nyelvtan órára szükséges a magyar helyesírás szabályai, matematikára, a függvénytáblázat, földrajzra és történelemre pedig az atlaszok. Sok tanárkolléga akkor is elvárja a tankönyv jelenlétét, ha azokat egyáltalán nem is használják az év folyamán. Sajnos az iskolai szekrények sem jelentenek megoldást, hiszen a következő órákra is készülni kell otthon, így a diákok rá vannak kényszerítve, hogy a súlyos táskáikat naponta hurcolják. Ez viszont rengetek gerincproblémát okozhat a későbbiekben.

Az érdemjegyek nem megfelelő használata

Talán ez az egyik olyan dolog, ami a legjobban fel tud bosszantani. Több olyan tanár van, aki a felszerelés és a házi feladat hiányát egyessel honorálja. De tudok olyat is, aki rossz magaviselet miatt, vagy órai evésért/ivásért adott elégtelent. Én soha nem adok egyest, azért, ha valaki szemtelen, vagy azért, mert eszik-iszik az órán. Ha a gyerek szemtelen, vagy zavarja az órát, akkor ott vannak a különböző írásbeli szankciók a kihágás mértékétől függően. Bár én nem büntetek azért, ha valaki iszik az órán, mert előfordulhat olyan, hogy valakinek könnyen kiszárad a szája és olyankor muszáj inni egy kicsit.

Az érdemjegynek a tudást kell tükröznie, nem pedig a magaviseletet!

Nulladik óra 

Még leírni is borzasztó ezt a kifejezést, nem, hogy még diákként átélni. Nem tudom, hogy kinek volt ez a nagyszerű ötlete, hogy 7 órakor már a tanterembe kelljen ülni. Sok szempont miatt nem értek ezzel egyet. Sőt én a 8 órási kezdéssel sem értek egyet. A diákok akármennyire is időben fekszenek le, reggelente nem tudják kialudni magukat rendesen. Akik közelebb laknak az iskolához, nekik is 6:30-kor, de legkésőbb 7:00-kor fel kell kelniük, gyors reggeli (vagy még az sem), aztán rohanás az iskolába. Akik messzebbről, vagy más városból járnak, nekik a kelés az még korábbra tevődik, így reggelente nem csodálkozhatunk, hogy a gyerekek szinte olyanok, mint a zombik. Na és itt jön képbe ez a bizonyos nulladik óra. Nem elég, hogy az első óra is 8-kor kezdődik, csesszünk ki még a gyerekekkel és kezdjenek reggel 7-kor, hogy még véletlenül se tudjanak kipihenten és megreggelizve az iskolába megérkezni.

Elhiszem, hogy a felnőtteknek semmiség 7 órakor kezdeni dolgozni, de azt be kell látni, hogy a gyerekek szervezetének nem elég a napi 8 óra alvás, annál többre van szükség.

Pár éve, amikor elkezdtem blogolni írtam a 9 órási iskolakezdésről, hogy ez más országokban rutinos és jól működik. Akkor a szülők többsége a 8 órási kezdés mellett állt ki azzal az indokkal, hogy reggelente az általános iskolások bejárását sokkal nehezebb lenne megoldani. Erre lehetne egy olyan megoldást csinálni, mint a délutáni napközi. Reggel is, tanítás előtt lehetne ügyelet, hogy a gyerekek bemehetnének az iskolába, de a tényleges tanítás, csak 9 órakor kezdődne.

Magam részéről ezt a nulladik órát nagyon nem támogatom és reménykedem a mihamarabbi megszűnésében.

Rengeteg kötelező tantárgy magas óraszámban és mérhetetlenül sok lexikális tudás

Sajnos azt kell mondanom, hogy az évek során az oktatás egyre inkább rosszabb irányba fejlődött. Amikor én voltam középiskolás nekünk is rengeteg olyan mindent meg kellett tanulni, amit azóta sem használtunk. Vagyis ebben az esetben magam részéről tudok csak nyilatkozni. A másodfokú egyenleteket, az integrálást és a deriválást sem használom, de például az egysejtűek biológiai felépítését sem tanulmányoztam azóta és molekulákkal sem kísérleteztem.

A mi időnkben, amikor én voltam középiskolás akkor, a kémia, biológia, földrajz, rajz és ének tantárgyakat, csak az első két évben tanultuk. Akik ezen tárgyak közül választottak érettségire választható tárgyat, azok a 10. év végén vizsgázhattak belőlük. Én is így tettem. Én földrajzból érettségiztem.

Ma már ezek a tantárgyak a gimnáziumokban minden évben kötelező tantárgyak, amik mellé jön a heti 5 testnevelés óra, a médiaismeretek, a hittan és az erkölcstan. Ezzel az emelt óraszámmal azt érték el, hogy a diákoknak egy héten akár 37-40 órájuk is lehet. Ez annyi, mint egy felnőttnek a heti átlag munkaideje. Napi szintre lebontva 7-8 óra. Ezek után csodálkozunk, hogy a diákok le vannak terhelve. A tantervek is rengeteg mindent követelnek meg a tanároktól és a diákoktól is. Nagyon sok az a tananyag, amit egy tanév alatt meg kell tanítani/tanulni. Az esetek többségében minden tanár a saját maga által tanított tantárgyat tartja a legfontosabbnak, ezért a maximumot várja el a diákoktól. Ez szinte lehetetlen.

Nagyon időszerű lenne az oktatás teljes megreformálása és a tananyagok mennyiségének csökkentése és az oktatást gyakorlatiasabbá tenni. Rengeteg lexikai tudást kell megjegyezni, de a gyerekek már azzal nincsenek tisztában, hogy a hivatalokban hogyan kell 1-1 dolgot elintézni, hogyan kell a postán csekket feladni, egy borítékot megcímezni, vagy például nem tudják mi a bruttó és nettó jelentése, vagy, hogy mi az az adózás. Történelemből is muszáj tudni a fontosabb eseményeket, de nem olyan mélyrehatóan elemezni, mint ahogyan azt ma elvárják.

Jó megoldás lenne, ha mondjuk 10. osztályig lenne egy egységes tanmenet, majd mindenki azokat a tantárgyakat tanulhatná emelt szinten amelyekkel szeretne majd továbbtanulni. Tudom, hogy a gimnáziumoknál ez létezik és ezt hívják fakultációnak, de a mai rendszerben az emelt szinten oktatott tárgyak mellett ugyanolyan magasak az elvárások a nem emelt szintű tárgyaknál is.

Röpdolgozatok, szódolgozatok és házi feladat

A mindennapi felkészülés egy teljesen általános dolog az iskolában, viszont a megtanulandó anyag mennyisége miatt sokkal nagyobb teher nehezedik a gyerekekre, ha folyamatosan óráról órára röpdolgozatokra kell készülni. Az angolnál a tanárok nagyon szeretik a szódolgozatokat. Pedig nem az a legfontosabb, hogy a diákok hogyan ismerik a szavakat, vagy a nyelvtani szabályokat, hanem az, hogy meg merjenek szólalni. Rengeteg olyan tanítványom van, akik rendszeresen magolnak és kívülről tudnak minden nyelvtani összefüggést, de beszélni nem tudnak, mert arra nem tanítják meg őket.

A házi feladat a második olyan szó, amitől szó szerint hányingerem van. Azt, amit nekünk kéne megtanítani az iskolában, azt ne küldjük haza a gyerekkel, hogy a szülő tanítsa meg. Én az opcionális feladatok híve vagyok. Mindig szoktam ajánlani, hogy mik azok a dolgok, amiket otthon, egyedül megpróbálhatnak megcsinálni, de soha nem várom el kötelezően, hogy otthon tanulják meg azt, amit az órán kell. Sajnos az iskolákban a nyelvoktatásnál a legkevesebbet a beszédre fordítják.

A buktatás

A buktatás egy olyan dolog, ami elsősorban nem feltétlen a tanuló kudarca. Természetesen van olyan, hogy valaki nem tanul és amiatt kénytelen pótvizsgára menni, vagy évet ismételni. Ebben az esetben a tanuló hanyagsága a fő oka a bukásnak. Viszont van az az eset, amikor a diáknak több időre van szüksége ahhoz, hogy elsajátítson valamit, és amiatt teljesít rosszabbul, mert egy adott tananyagra vagy tantárgyra nem jut elég idő és nincs lehetősége elsajátítani. Ilyenkor van az, hogy a gyerekek elveszítik azt a minimális kis önbizalmukat is és egyre kevésbé lesznek motiváltak az adott tantárgy elsajátítására, hiszen “minek tanulni, ha úgy is egyes lesz, mert nem értem”. Ilyenkor két dolog jöhetne számításba. Első megoldás a tanár által szervezett korrepetálás lehetne, de az iskolai szaktanárok a munkaidejükön kívül nem fognap plusz órákat tartani, mert azt nem fizeti ki nekik senki. A másik megoldás pedig az, hogy a szülő a zsebébe nyúl és jó pénzért fizet egy magántanárt a gyerekének.

A legoptimálisabb megoldás itt is a tantervek átszervezése és a követelmények csökkentése lehetne.

A diák csak diák, önálló véleménye nem lehet

Többször is tapasztaltam az idősebb, de akár a fiatalabb tanároknál is, hogy a diákokat nem kezelik emberként. Jó, tudom, hogy a mai fiatalok nagy része marhára tisztában van a jogaikkal, de a kötelességeikkel már nincsenek. Ez igaz részben, de nagyrészt ez csak egy általánosítás. Több oka van annak, ha egy diák szétszórt, szemtelen, vagy éppen nem úgy teljesít, ahogyan elvárnánk. Ilyenkor egyből azt gondolják a legtöbben, hogy csak szemtelenség és rosszindulat, de sokszor nagyon komoly dolgok állnak a háttérben. A családi problémák nagy része a diákokon az iskolában jön ki és azt érzik, hogy nincs olyan ember, akivel ezt megbeszélhetik.

Az iskolai hierarchia nem mindig a legcélravezetőbb, hiszen amellett, hogy oktatnunk kell, azért egy bizonyos szintig a nevelésben is részt kell vennünk. Célszerű a diákokat megkérdezni a gondjaikról, ha azt látjuk, hogy valami nem stimmel náluk.

Nyilvános megszégyenítés

Végül, de nem utolsósorban kénytelen vagyok a január elején kirobbant komáromi esetet is megemlíteni. A komáromi szakgimnázium igazgatónője (akit személyesen ismerek, mert ő érettségiztetett angolból annak idején) úgy gondolta, hogy jó ötlet létrehozni egy szégyenfalat az iskola jól látható területén. Minden nap erre a falra kerültek azon diákok nevei, akik a nap folyamán elkövettek valami vétséget. Én erről az egészről azt gondolom, azon túl, hogy ez az eljárás végtelenül megalázó és személyiségi jogokat sértő, de leginkább demotiváló hatással van a diákokra és még jobban megutáltatja velük az iskolába járást. Nekünk tanároknak viszont pont az ellenkezőjét kell(ene) elérnünk.

Az elmúlt hetekben a diákok tüntetései korbácsolták fel a közéletet. Rékasi Zsigmond ( vagy, ahogy többen ismerik Ziggy) és társai bátran kiállnak a véleményükért. Az emberek többségét megosztja ez a téma. Az emberek egy része szerint nincs gond a köznevelésben és csak unatkozó tinik gyülekezete szórakozik. Az idősebb korosztályból is többen hivatkoznak arra, hogy nekik is sz*r volt, de mégis felnőttek, viszont még többen vannak azok, akik a fiatalok mellett állnak és támogatják őket a változás érdekében.

Nem szeretnék belefolyni nagyon a politikába, de ez most lehetetlen. A jelenlegi helyzet tűrhetetlen és mindenkinek fel kell szólalni. Diákoknak, tanároknak, szülőknek és mindenkinek, aki minőségi oktatást szeretne a jövőben. Ne hagyjuk, hogy üresfejű, beprogramozott robotokat gyártsunk. Az oktatás az elmúlt 28 évben most van a legdrámaibb mélyponton, ne hagyjuk, hogy még tovább süllyedjen a színvonal. A diákok véleménye is nagyban számít, hiszen ők élik át legjobban, hogy milyen nehéz is ma diáknak lenni.

Köszönöm, ha elolvastad a cikkemet. Véleményeiteket, tapasztalataitokat megoszthatjátok a cikk alatt egy komment formájában.

Reklámok

3 thoughts on “Az oktatás “apró” hibái

  1. Már lassan egy éve, hogy középiskolás lettem. Szakgimnáziumot választottam, mert ezt láttam jónak. Nekem is heti 40 órám van. Naponta 8 óra és pénteken nulladik óra. Eléggé nehezen bírom. Nemrég pánikrohamom is volt, mert egy feladatott nem tudtam befejezni, de próbáltam. A barátaimra alig jut idő, max hétvégén, de van, hogy akkor sem. Mivel tanulnom kell a következő hétre is. Reménykedem, hogy ez az oktatási rendszer változni fog valamennyire.

    Kedvelés

    1. Kedves Linda,
      Sajnos teljesen megértem amit írsz. Hihetetlen mennyiségű anyagot kell nekünk tanároknak is letolni a diákok torkán. Én mindig elkeseredéssel nézem, hogy egyik-másik mennyire ki van facsarva és már reggel fáradtan jön. Remélem, hogy nem sokára egy élhetőbb iskolai létet teremtenek a “főnökeink”.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s