shopping-cartSziasztok!

Itt a húsvét, itt van újra. Sokan örömmel fogadják ezt az időszakot, hiszen kezdődik a tavasz, jön a jó idő, tavaly óta ez a hétvége egy nappal meghosszabbodott, hiszen nagypéntek piros betűs ünnep és munkaszüneti nap lett. Ennek az extra munkaszüneti napnak nagy jelentősége van a kereskedelemben. Habár nagypéntek munkaszüneti nap, de nagyszombat már nem, ezért a boltok szombati nyitvatartás szerint nyitva tartanak.

Az ember az egy olyan különleges faj, ami, ha nem tud vásárolni két-három napig akkor bepánikol és még az utolsó pillanatokban is megpróbál betolakodni az boltokba, hogy biztosan legyen ellátmánya azokra a napokra, amikor zárva lesz minden. Kisebb városokban, mint például Komárom, ezt a jelenséget meg is értem, mert nincsenek olyan kisboltok, mint Budapesten a Manna, vagy Roni ABC, amik az év minden napján éjjel-nappal nyitva tartanak és ahol minden szükséges dolgot be lehet szerezni, ha esetleg valami hirtelen elfogyna.

Az emberek nagyon furcsán tudnak viselkedni, ha azt érzik, hogy ünnep jön és nem jutnak bolthoz akár egy napig sem. Ilyenkor beindul valami reflex, hogy be kell vásárolni, hiszen itt a világ vége. Egyik kedves barátom, Kiss Gábor, Budapest egyik legforgalmasabb hipermarketében dolgozik és elmesélte dolgozói élményeit, amiket nagyszombat napján élt át.

Az éjjel-nappal nyitva tartó bolt reggel 6-kor nyitott a nagypénteki munkaszüneti nap miatt, de az emberek már 5:45-kor a bejáratoknál tobzódtak, esőben, mert mindenki az első akart lenni. Nyitás után, reggel 6:05-kor már méteres sor állt a húspultnál, a pékáru részlegen az emberek egymást taposták, mert mindenki zsemlét és kenyeret akart. A dolgozók több mint felét a kasszákbak küldték, legyen az eladó, vagy árufeltöltő, ezért a termékek újratöltése is több időt vett igénybe, és emiatt még jobban nőtt a vásárlókban a feszültség.

A nap haladtával furcsábbnál furcsább dolgok történtek. Időközben az ecet lett a hiánycikk. Egy hölgy 3 flakonnal tett a bevásárlókosarába, amikor egy másik elvette tőle, amiért neki nem jutott. Veszekedtek rajta, majd megállapodtak, hogy egy flakonnal átad neki. A későbbiekben a wc kefe vált hasonlóan keresett termékké és ugyanígy a vásárlók egymás kosarából lopkodták el. A továbbiakban pedig két hölgy veszekedett egy palack boron, ami odáig fajult, hogy egyikük sem vette meg, mert az a bizonyos bor a földön landolt.

A nagy tömeg miatt 20-25 percenként mondták be hangosbemondón az elveszett családtagok és rokonok neveit és hívták őket a vevőszolgálathoz, hogy boldogan örülhessenek egymásnak.

Csodálatos dolog, ahogyan az emberek vásárolni tudnak. Az évek folyamán a türelem és az egymás iránti tisztelet kezd kiszorulni a köztudatból. Engem mérhetetlenül felháborít ez a viselkedés, ezért inkább most nem is írom tovább a cikket, hanem felveszem a cipőmet és lemegyek a sarki Roni ABC-be és megveszem mindazt, amire a mai nap szükségem lesz.

Nektek mi a véleményetek? Hagyjátok meg gondolataitokat a cikk alatt egy kommentben. Köszönöm szépen Kiss Gábornak, hogy megosztotta velem a tapasztalatait. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s