20160115busz-bkk-86-86os13Üdv újra mindenkinek!

Ma az az eset állt elő, hogy nem egy, hanem két cikket írok, csak mert olyan jó kedvem van, és gondoltam titeket is ösztönözlek még egy kis esti olvasásra. Úgy is egyre kevesebbet olvasunk manapság. Szóval úgy gondoltam a reggeli gyerekcsinálós Eddáról (nem az együttesről) szóló cikkem után egy kicsit lazább hangvételű cikket is írok. Korábban már írtam két cikket azzal kapcsolatban, hogy milyen g*ci módon tudjuk használni a budapesti tömegközlekedést, és mennyire nem figyelünk oda másokra. Ma ismét megtapasztaltam, hogy az emberi hülyeség határtalan.

Este jövök haza a konditeremből, és a Batthyány téren várom a metrót. Tipikus csúcsidő vége, amikor már nincsenek annyira sokan, de még azért többen vannak, akik fel- és leszállni szeretnének. Én kimondottan szeretem a tömegközlekedést használni, mert ilyenkor jönnek a legjobb tippek, hogy miről írjak legközelebb. Na, de nem is húzom tovább. Megérkezik a metró és szállnak le az emberek. Egy nyugdíjas pár már azt sem tudja kivárni, hogy az utasok leszálljanak, már egyből fel kellett tolakodniuk, és egyből beálltak az ajtóba, persze mindezt úgy tették, hogy a többiek még véletlenül sem tudjanak felszállni. Az egyik utas megkérte őket, hogy álljanak egy kicsit odébb, vagy akár le is ülhetnének (mert ugye, ha van ülőhely, akkor bezzeg mindegyik állni akar) és akkor a többiek is fel tudnának szállni kényelmesen. A hölgy beközölte, hogy nem szeretnének leülni, mert csak(!) a Stadionok megállóig mennek, amiről ugye köztudott, hogy milyen közel van a Batthyány térhez, van vagy  megálló (a teljes szakasz  megállóból áll).

Amúgy nem volt semmi veszekedés, semmi csetepaté, senki nem szült egy újabb magyar gyereket miközben az idős pár az ajtóban állva utazott, mindössze nem hagyták, hogy normálisan le és fel tudjanak szállni az emberek.

A probléma nem új keletű dolog, amióta a fővárosban vagyok rengeteg alkalommal tapasztalom. Pedig semmiből nem áll egy picit beljebb állni a buszon, vagy a villamoson, ha meg csúcsidő van, akkor ígyis-úgyis picit tolakodni kell. Amúgy nekem még a türelmetlen utas a másik kedvencem, aki nem hajlandó megvárni, hogy először leszálljanak az emberek, hanem feltolakszik és még ő van felháborodva, ha valaki ezt szóvá teszi neki, vagy esetleg odébb lökik, hogy elférjenek. Emlékszem volt egy ilyen esetem a Kálvin téren (most jön az, hogy persze, nekem mindenhez van valami történetem, de nem tudok mit csinálni, sok minden történik velem), ahol egy testesebb ember szállt fel úgy, hogy a nem kis pocakjával visszalökött a metróra és nem tudtam leszállni normálisan. Nekem akkor csak annyi volt a reakcióm, hogy “Gyere nekem, b*zdmeg!”, ő pedig beígért egy szájba verést, de csak a szája volt nagy, mint minden ilyenfajta embernek.

Mindegy is, mindig is lesznek ajtóban álló, meg tolakodó emberek, s sorolhatnám napestig. Remélem nem egy panaszkodós cikknek fogjátok most ezt fel, hiszen tényleg nem annak szántam.

Nektek milyen tömegközlekedős sztoritok van? Meséljétek el egy komment formájában. 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s