Sziasztok!

Tüzesen süt le a nyári nap sugára. Az ég tetejéről az egyetemistákra. 😀 Na jó nem folytatom ezt a fűzfapoétáskodást, mert még a végén elmegy a kedvetek a cikkem elolvasásától. Két hete kijöttek a felsőoktatási ponthatárok és sok-sok ismerősömnél láttam, hogy megosztották az örömüket, és az értesítő üzeneteiket arról, hogy felvették őket a kívánt felsőoktatási intézménybe. Én kíváncsiságból ránéztem, hogy az ELTE-TKK osztatlan angol és történelemszakos tanárképzésére mennyi idén a küszöb. Szomorúan tapasztaltam, hogy a tavalyi 409 pont az idén mindössze csak 338 pontra csökkent. Ennek az oka az idei gyenge érettségi eredmények és a jelentkezők számának a csökkenése.

Ezúton viszont gratulálok mindenkinek, akit felvettek oda, ahová szerette volna. Akiket pedig most nem vettek fel, azok se csüggedjenek, mert pótfelvételin még lehet esélyük bejutni valamelyik felsőoktatási intézménybe.

Most pedig, mint már tapasztalt egyetemista megosztanék leendő tanárképzős sorstársainkkal 5 dolgot, amit kerüljenek el az egyetemi éveik alatt.

FIGYELEM! A cikk a megszokott módon iróniát is tartalmaz, kéretik nem minden gondolatomat véresen komolyan venni. 😉

1. Ne akarj első órán sztárpedagógus lenni

Az első szemeszterben van egy olyan tárgy, amit úgy hívnak, hogy tanári tapasztalatok és nézetek. Amúgy tök fura ilyen nevet adni egy első féléves pedagógiába bevezető tantárgynak, hiszen ilyenkor maximum csak tanármodell elképzelésekről beszélhetünk. Én kimondottan szerettem ezt az órát és a tanárt is, aki tartotta. Rengeteg szituációt vizsgáltunk meg és mindig megbeszéltük közösen, hogy hogyan lehetne a legjobb módon megoldani a gondokat. Többen vannak, akik abba a hibába esnek, hogy elkezdenek okoskodni és eljátszani azt, hogy ők mennyire értenek a pedagógiához. Szinte már-már azt állítják, hogy ők pedagógusnak születtek. Ezt nem is rejtik a véka alá, ezek az emberek próbálnak mindig a középpontban lenni, sokszor a tanárral is szembemennek és hajszolják a saját valótlan igazukat. Érdemes egy kicsit szerényebben viselkedni ezeken az órákon. Egy témával, szituációval kapcsolatban meghallgatni a tanáros és a társaid véleményét és higgadtan reagálni. Senki nem születik pedagógusnak, sőt én még azt is megkockáztatom, hogy nincs se jó, se rossz pedagógus. Nem csak tudástól, hanem személyiségtől is függ, hogy ki hogyan fogja megállni a helyét a pedagógiai pályán.

2. Ne dicsekedj a társaidnak, ha olyan munkát szerzel, ami a szakmába vág

Manapság már nagyon kevés egyetemista teheti meg, hogy csak a tanulmányaival foglalkozzon. Legtöbbünk a tanulás mellett dolgozik. Nagyon sokan vannak, aki nem jutottak be kollégiumba és az albérlet maguknak kell megkeresni. Rengeteg diákmunka lehetőség van kereskedelemben és a vendéglátóiparban. Én mindössze az első évem alatt nem dolgoztam, vagyis ez nem teljesen igaz, mert lakáson tanítottam angolt, de azt nem tekintettem akkor munkának. Az első igazi nagy munkahelyem az 5 Perc Angol volt, ahová az első tavaszi vizsgaidőszakom után hívott Szalai Nóri. Nyár volt abban egyeztünk meg, hogy ebben a három hónapban besegítek aztán meglátjuk mi lesz. Aztán úgy alakult, hogy Nóri marasztalt. Szüleimen és a barátaimon kívül nem is tudták, hogy én ott dolgozom, szaktársaim közül senkinek sem mondtam. Majd szeptemberben a Millenárison, a Nyelvparádén “buktam le”, amikor több egyetemi társam is tőlem vásárolt magazint. Szeptemberben, amikor találkoztunk szinte mindenki erről kérdezgetett és a kedves megjegyzéseken kívül kaptam nem túl kedveseket is. Ilyenkor is jobb egy kicsit csendben maradni és szerényebbnek lenni, mert rengeteg irigy ember van a világon és ezeknek az embereknek fáj, ha más esetleg jobb lehetőséget kap. Mindenesetre én semennyivel nem gondoltam különbnek magam amiért az 5 Perc Angolnál dolgoztam. Mindenkit meg kell becsülni, aki dolgozik.

3. Ne lógj ki közös projektfeladatokból 

A tanárképzés talán az a képzés, amit a legkevésbé lehet ellógni. Aki azért választotta ezt, mert ide könnyen bekerült és úgy gondolta, hogy majd ellavíróz és heti egyszer bejár az nagyot tévedett. Az első két és fél évben szinte csak szemináriumok vannak, amikről összesen három órát lehet csak hiányozni, és elég sok anyagot próbálnak az ember torkán lenyomni. Nagyon sok olyan óra van, ahová előadásokat kell készíteni és sokszor ezt nem egyénileg, hanem csoportosan kell megcsinálni. Ilyen esetben nem érdemes kimaradni a csoportfeladatból, mert ezzel a szaktársakat is jobban meg lehet ismerni és a későbbiekben sem fognak kívülállóként tekinteni rád.

1470811528_novyy-doneckiy-pedinstitut-nabral-pervokursnikov-31635

4. Ne hagyd, hogy elvegyék a kedved a tanítástól 

A tanárképzés 6 éve rengeteg idő. Már-már soha véget nem érő alagút, aminek soha nem látod a végén a fényt. Ötödévesként már rimánkodni fogysz, hogy vége legyen már. Ezalatt a 6 év alatt lesznek jobb és rosszabb pillanataid. Sokszor el fogsz bizonytalanodni önmagadban. Mind szaktársaid, mind tanáraid el fognak bizonytalanítani abban, hogy a jó pályát választottad-e, de ha tényleg tanár akarsz lenni, akkor nem hagyod magad és végigcsinálod akkor is, ha éppen a legmélyebb ponton vagy, beszélni is alig tudsz és a vizsgádon a didaktika tanár kegyelem kettessel enged át és azt mondja, hogy nem a pedagóguspályára vagy való. Ha nagyon mélyen vagy, akkor érdemes egy félévet passziváltatni és valami mást csinálni, amíg rendbe szeded magad. Sőt, ha az ajtón kidobnak, akkor mássz vissza az ablakon. Ha igazán akarod, akkor meg tudod csinálni. A tanítás egy csodálatos dolog, és annál nagyobb ajándék nincs egy tanár számára, ha láthatja, hogy a diákja általa válik sikeressé.

5. Ne várj az utolsó percig

Ezt a pontot igazából nem csak tanárképzős egyetemistáknak, hanem mindenkinek írom. Mi gyarló emberek hajlamosak vagyunk mindent az utolsó percre halogatni. Ezalól az egyetemisták sem kivételek (én sem). Általában szemeszter elején az első órákon mindig megbeszélik, hogy az előadások, szemináriumi dolgozatok és a zárthelyi vizsgák időpontjai mikor lesznek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk hátradőlni és kijelenteni, hogy ráérünk még, mert még van egy csomó időnk. Aztán, ahogyan halad előre az idő és közelednek az időpontok akkor tudatosul bennünk, hogy igazából semmi nincs meg az adott előadáshoz és elkezdünk kapkodni. Ilyen esetben szoktak félkész, összecsapott munkák keletkezni, ami aztán azt a képet mutatja rólunk, hogy milyen szétszórtak és megbízhatatlanok vagyunk. Érdemes ezeket a feladatokat arányosan elosztani és akkor kevésbé lesznek a munkáink zűrzavarosak.

+1 Ne írj cikket 5 dologról, amit NE csinálj tanárképzős hallgatóként 😀 

Nem is én lennék, ha egy komolynak szánt cikket nem komolytalankodással zárnék. Szóval sok ember szemében úgy tűnhetsz, hogy feltűnési viszketegséged, hogyha van egy blogod és még használod is. Amúgy a legtöbb embernél nem így van, csak jó, hogyha van egy olyan platform, ahol meg lehet osztani a gondolatokat másokkal.

Remélem a leendő egyetemisták jól fogják magukat érezni ott, ahová felvették őket. Addig viszont még van egy egész hónap. Kívánok még mindenkinek rengeteg élményt és jó pihenést erre az egy hónapra. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s