Sziasztok!

Egy kicsit belegondolva lehet, hogy a cím clickbaitnek tűnik kicsit, de nem kell semmi rosszra gondolni. 🙂 Éppen nézem az idei év horror filmjeinek az ajánlatát és azon gondolkodom, hogy megéri-e elmenni akármelyikre is a moziba. Tavaly három olyan horrort is bemutattak, ami felkeltette a fantáziámat, ebből kettő tetszett, a harmadik viszont nem. Az IT és az Annabell 2 egész jóra sikeredett, viszont az Amityvill egy nagyon gyenge produkció volt.

Most pedig szeretném elmesélni nektek, hogy nálam hogyan is alakult ki a horror filmek iránti szeretet és milyen hatásai voltak ezeknek az alkotásoknak az életemre.

Az egész óvodás koromban kezdődött, amikor nagyon szerettem volna megnézni egy filmet, mert tetszett benne a bohóc. Már nem emlékszem a film címére, hogy melyik volt az, de a történet az volt, hogy a bohóc elkezdte gyilkolni az embereket különböző módon. Körülbelül 5 éves lehettem, talán középső, vagy nagycsoportos. Másnap reggel az oviban az óvónénim, Anikó néni kedvesen érdeklődött, hogy hogyan telt az este és, hogy mit néztem a TV-ben. Én meg amolyan őszinte gyerek lévén elmeséltem neki a film tartalmát. Nem is kellett több, anyukám másnap reggel kérdőre lett vonva, hogy miért hagyja, hogy ilyeneket nézzek. 😀 Szerencsére még mielőtt szüleim hagyták volna, hogy megnézzem ezt a filmet elmondták, hogy amit ott látok az nem valóság, csak kitaláció, ezért nem is féltem miközben néztem.

Annabelle_the_Doll

Számomra a horror azóta a kedvenc műfajom és rengeteg klasszikus és modern alkotást megnéztem azóta. Kimondottan szeretem a Rémálom az Elm utcában sorozatot, az Ördögűzőt, a Kopogószellemet és még sorolhatnám napestig. A horror immáron több, mint 20 éve az életem szerves része és minden évben alig várom, hogy valami jó horror filmmel rukkoljanak elő a filmkészítők. Sajnos ez az utóbbi időszakban nem mondható el. Már nem készülnek olyan minőségi horror filmek, mint a ’80-as, ’90-es években. Igaz, azért az elmúlt 10-15 évben is voltak olyan alkotások, amik elnyerték a tetszésem. Például az Átok, a Kör, a Texasi láncfűrészes mind olyan filmek, amiket szívesen megnézek bármikor.

Az utóbbi időszak kevésbé kedveskedett számunkra jó alkotásokkal, viszont azt kell mondanom, hogy a Démonok között első része nekem nagyon tetszett. Ed és Lorraine Warren történeteit már a film előtt is nyomon követtem és rengeteg mindent olvastam róluk és a munkásságukról. A Démonok között második része is jól meg volt csinálva, viszont én kevésbé szerettem, mert nagyon elmentek a hollywoodi szenzációhajhászás felé és az Einfildi kopogószellem történetét nagyon elferdítették. A filmben látható, Valak névre hallgató démon sosem jelent meg Lorraine-nek a valóságban.

A Démonok között alkotói időközben két spin-off filmet is a mozipiacra dobtak, amiben az elátkozott baba Annabell történetét mesélik el. Számomra a második rész tetszett, de itt is szeretném megjegyezni, hogy ennek a két filmnek már semmi köze nincs az eredeti Annabell történethez, éppen, hogy csak érintik a valóságot.

Idén jön ki majd a széria harmadik spin-off filmje, aminek a középpontjában a Démonok között második részéből megismert démon, Valak története lesz. Ennek szintén nincs már igazság alapja, de trailer alapján jónak ígérkezik a film. Ezt lehet, hogy megnézem moziban. 🙂

Ti szeretitek a horrort? Van kedvenc alkotásotok? Ha van, akkor a cikk alatt egy kommentben hagyjátok meg, hogy melyik az. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s