Sziasztok!

Most egy olyan témát választottam, amit az egyik ismerősöm ajánlott. Szerinte ez egy olyan dolog, amiről beszélhetnék nyugodtan nyíltabban, viszont én ezt csak nagyon ritkán és kevés embernek szoktam elmondani, mert a legtöbben emiatt legszívesebben a diliházba küldenének.

Még most is, miközben ezeket a sorokat írom nagyban gondolkozom rajta, hogy egyáltalán folytassam, de valamiért azt érzem, hogy most írnom kell erről. Nem tudom miért, egy megérzés. Nem olyan régen írtam egy cikket, a horror filmek iránti szeretetemről. Ez nem véletlen. Szinte minden olyan filmet megnézek, amiben paranormális eseteket dolgoznak fel. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy ezek filmek nagyon csekély százaléka az, ami tényleg megtörtént eseteken alapszik.

Még mielőtt úgy gondolnátok, hogy csak a filmek miatt képzelem be magamnak a dolgokat (milliószor megkapom ezt), egy kicsit mesélnék arról, hogy ez az egész hogyan is kezdődött nálam.

Már kisgyerekként is tapasztaltam dolgokat. Direkt nem használom a “furcsa dolgok” kifejezést, mert számomra ezek nem furcsák. Emlékszem, hogy 3-4 éves korom körül lehettem és lefekvéskor, már amikor sötét volt a szobámban, de még nem aludtam mindig láttam érdekes, mozgó foltokat, árnyakat. Szüleim mindig azt mondták, hogy csak a képzeletem játszik velem, de én tudtam, hogy ez nem igaz. A babák, kisebb gyerekek alapból is érzékenyebbek a természetfeletti dolgokra, hiszen az úgynevezett harmadik szem nem záródott még be. Későbbiekben, ha az ember nem foglalkozik ilyenekkel, akkor ezek az érzékek vagy részlegesen, vagy teljesen megszűnnek. Belőlem is próbálták “kinevelni” ezeket a dolgokat, arra hivatkozva, hogy élénk a fantáziám, emiatt az én érzékeim is megkoptak egy kicsit, de azért mai napig több olyan dolog történik velem, amire nehéz racionális magyarázatot találni.

Ha olyan helyen járok, akkor rengetegszer látok a szemem sarkából elsuhanó árnyakat. Többször érzem azt, hogy egy helyiségben nem vagyok egyedül. Ilyenkor a szoba hőmérséklete is megváltozik, még a nyári kánikulában is vannak olyan helyek, ahol foltokban hűvös a levegő. A legtöbb alkalommal szabad szemmel nem tapasztalom ezeket a dolgokat.

Nehéz megmagyarázni azokat a dolgokat, amiket tapasztalok, és ahogyan tapasztalom. Az én esetemben ezek olyankor történnek, amikor alszom, viszont ezek nem csak kósza álmok. Higgyétek el tényleg nehéz ezt most megfogalmazni úgy, hogy ne nézzetek őrültnek. Úgy tudnám leírni leginkább ezt a dolgot, mintha egy teljesen más létsíkba kerülnék át olyankor. Ez nagyon ritka alkalmakkor fordul csak elő, de ilyenkor általában olyan személyekkel találkozom, akik közel álltak hozzám és már nincsenek köztünk. Talán a családom nem fog megharagudni rám, ha ezt leírom, de én a nagymamámmal szoktam találkozni ilyenkor. Mi nagyon közel álltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt, de sajnos idén októberben már öt éve lesz, hogy nincs velünk. Nincs velünk itt, de mégsem hagyott el minket. Többször van, hogy megtaláljuk egymást és ilyenkor beszélgetünk, és mindent tud, mindennel tisztában van. Ezekre az “álmokra” mindig emlékszem. Sőt nem csak arra emlékszem, hogy mikről beszéltünk, hanem, hogy hol voltunk. Kristály tisztán le tudom írni a helyszínt.

Ezen kívül még egy nagyon megdöbbentő dolog történt velem, amit soha nem fogok elfelejteni. Még ma is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Apai nagymamámmal nem volt szoros kapcsolatunk. Sőt volt egy több, mint 10 éves időszak, amikor nem találkoztunk. Egyszer egyik éjjel ismét egy hasonló “álmom” vagy látomásom volt, mint amit fentebb írtam. Ebben az álomban otthon voltam, Komáromban, és egyszer csak kopogtattak a bejárati ajtónkon. Az apai nagymamám állt ott és, csak annyit mondott, hogy: “Ne haragudj.” Majd megfordult és elsétált, felfelé a lépcsőn. Másnap délelőtt a szomszédja értesített minket, hogy hajnalban meghalt. Erre 6 év elteltével is tisztán emlékszem.

Számomra a paranormális dolgok nem furák, és nem  ijesztenek meg. Megtanultam együtt élni ezzel az adottsággal. Sokan őrültnek hisznek emiatt, de amit átéltem azt nem tudom semmissé tenni.

Veletek történtek megmagyarázhatatlan dolgok már? Tapasztalataitokat, véleményeiteket hagyjátok meg a cikk alatt egy komment formájában. 🙂

Reklámok

9 thoughts on “Amiről ritkán beszélek… – Paranormal activities

  1. Magam sem tudtam volna jobban leírni! ugyan ilyen dolgokat én is tapasztaltam és tapasztalok, régebben féltem tőle, hiszen új volt. Manapság pedig már természetes.
    én általában fehér alakokat látok, de nem tudom megmondani, hogy ffi/nő az illető, csupán látom. Bolondnak tűnhetek ezzel én is, vagy ha erről beszélek, a közelemben levők megijednek és arra kérnek fogjam be. (szó szerint)
    Sajnos számtalan elhunyt embert tudok már a családban, akikkel személyes kontaktom is volt. Általában a haláluk napján, temetés után volt mindig valami paranormális dolog. pl nyári éjszakán ahogy belép valkai egy erélyről a függönyt elemelve, forgószél a temetőben temetés után, vagy szimplán csak egy álom, amiben láttam, viszont én sosem tudok velük beszélgetni. mosoly van vagy sírás ez a kettő..
    érdekes dolgok ezek, de semmiképpen sem szégyellni valók. 🙂
    Örülök, hogy írtál erről! 🙂

    Kedvelés

  2. Szia!
    Ahogy olvastam a cikked, nekem az asztrális utazás jutott eszembe, ami tulajdonképpen az, hogy – alváskor leginkább – kilépsz a testedből. Ilyenkor valóban egy másik síkon vagy és találkozhatsz elhunyt családtagokkal és emlékszel rá.
    Ahogy mondtad, ezek a paranormális dolgok kiskorban jellemzőek, utána elkopnak. Nálam ez pont fordítva van. Gyerekkoromban (khm…most 16 vagyok, de mindegy XD) nem volt ilyen tapasztalatom, most azonban egyre több, és igyekszem ezekre figyelni is. Számomra sem furcsák, a mindennapjaim részei ezek a dolgok.
    Maga a cikk érdekes volt, örülök, hogy vannak magyarok is, akik kiírják magukból 🙂

    Kedvelés

  3. Szia! Jó, hogy írsz ilyenekről. Jó olvasni, hogy mással is történnek érdekes dolgok. Kiskoromról nem emlékszem hasonlókra. Viszont egyszer egyszer van, hogy hangokat hallok, pedig nincs senki körülöttem, és az érzés, van valaki mellettem vagy mögöttem. Emellett én hiszek abban, hogy a kutyák sokkal többet látnak, mint mi emberek. Ezzel kapcsolatban volt is egy esemény, amit a blogomon leírtam. Kíváncsi lennék a véleményedre. (persze csak, ha van kedved elolvasni.) Előre is köszönöm. http://mihazanktermeszete.blogspot.com/2017/10/egy-napokban-tortent-szamomra-igazan.html

    Kedvelés

    1. Elolvastam a cikked. Az állatok érzékei sokkal jobban ki vannak hegyezve az ilyen dolgokra. Hamarabb észreveszik, ha valami más megjelenik a környezetükben.

      Kedvelés

  4. Szia!
    Elég fura azt olvasni, hogy más is él át hasonló dolgokat. Én is gyerekkorom óta tapasztalom az ilyen dolgokat és a mai napig ki tud borítani néha. Örülök, hogy volt bátorságod megosztani ezt az egészet. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s