Ubul visszatér – Gergő Blogol

A blog megújult külsővel tovább üzemel. 🙂 

Sziasztok!

El sem tudom mesélni nektek azt a csodálatos érzést, hogy újra aktív a blog és megújult erővel csak úgy onthatom magamból az újabbnál újabb cikkeket. Szerencsére nem kellett október 10-ig várnom, hogy ezt újra megtehessem. Nincs többé üdvözlőképernyő bocsánatkéréssel. Visszatértem és ez így is marad a következő egy évben.

A blogról annyit kell tudni, hogy 3 év után most a hivatalos neve Gergő Blogol lett és a www.gergoblogol.com domain alatt érhető el a továbbiakban. A Facebook oldal nevét is megváltoztattam egy ideje. A változtatás ötlete már egy ideje motoszkált a fejemben és most a korábbi előfizetés lejártával el is érkezett az alkalom. A honlap kinézete is megváltozott. Nagyon szerettem a régit, de vágytam már valami újra. 🙂

Amúgy a napokban nem sok minden történt. Semmi olyan érdemi, amiről most hosszú sorokat tudnék írni. Pontosabban szólva tematikus cikkek várhatók a napokban, amiket már korábban megírtam és egy word file-ban elmentettem a merevlemezemre. A következő cikkem amúgy a házi feladatról fog szólni és vagy hétfő este, vagy kedd reggel fog megjelenni, de az is lehet, hogy már holnap. Tudjátok, még mindig kiszámíthatatlan vagyok. 🙂

Na, de azt el is felejtettem mesélni, hogy miért van a címben az, hogy Ubul visszatér, miközben Gergő néven blogolok. A napokban jártam az Allee bevásárló központban és nagyon szükségem volt egy hatalmas adag kávéra. A Starbucks volt a legkézenfekvőbb, ezért gondoltam beállok a sorba és kérek egy hatalmas coffee lattét, finom hideg tejjel. Akik korábban kezdtek el követni tudják, hogy néha Ubulnak hívatom magam, a Garfield rajzfilm kutyája után. Ezt a nevet szoktam mindig mondani a Starbucksban is, amikor a pohárra rá akarják írni. Ezzel mindig megmosolyogtatom a pultosokat, akik minimum egyszer visszakérdeznek, hogy tényleg így hívnak-e. Ez az Allee-ban kivételesen nem így történt, mert a barista hölgy rám nézett és csak annyit mondott, hogy erről olvasott egy cikket és emlékszik rám. Nem gyakran fordul elő ilyen, hogy a blog után felismernek, nem is a “hírnév” miatt csinálom, nem vágyom népszerűségre, de ez nagyon jól esett.

Ennyi lett volna a múltkori rövidke történetem. Remélem nektek is tetszik az új kinézet és a jövőben is velem tartotok.

Pacsi! 🙂