Nem mindig móka és kacagás a tanítás.

Sziasztok!

Egy kicsit engedjétek meg, hogy ismét ehhez a rovathoz nyúljak újra. Igazából most ez az a rovat, amibe a legtöbb témát tudom hozni, hiszen a középiskola szinte mindennapjaim részévé vált szeptember óta újra.

Ismerőseim, amikor megtudják, hogy középiskolában tanítok, akkor mindig az a legelső kérdés, hogy megéri-e. Erre csak azt tudom mondani, hogy igen. Rengeteg mindent ad nekem ez a légkör, sok új, gyakorlatias dolgot meg tudok tapasztalni. A tantestületben szinte mindenkivel nagyon jó kapcsolatom van, és bár vannak néha súrlódások, úgy érzem a diákjaim többségével is jól együtt tudok működni. Viszont, mint mindennek, a tanírságnak is megvan a sötét oldala, és az örömmel, sokszor szomorúság, csalódás és düh is együtt jár.

Számomra elsősorban a tanítás arról szól, hogy értéket adjak. Szeretem azt látni, ha a diákjaim abból tudnak egyről a kettőre lépni, amit tőlem tanulnak. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a tanárok a fizetés és a 3 hónap szünet miatt választják ezt a pályát. Aki azt hiszi, hogy a tanárok halálra keresik magukat úgy, hogy heti 22-27 órákat tanítanak az nagyot téved.

Egy friss diplomás középiskolai tanár, aki a pedagógus életpályamodell alapján még két évig csak gyakornoknak számít, mindössze bruttó 177000 Ft, ami nettóban körülbelül éppen, hogy csak kevéssel több, mint 100000 Ft. Ebből, ha a tanár nem saját lakásban, hanem albérletben lakik, akkor esélye nincs megélni. Szóval, aki a kezdő 250000 Ft-os fizetésre vágyik az ne középiskolai tanárnak menjen. Továbbá a munkaidő nem ér véget a tanítás befejeztével, hiszen dolgozatokat kell javítani, órai anyagokat kell nyomtatni és portfóliót kell írni. Ezen kívül a 3 havi szünet sem annyi, hiszen mindenféle értekezletek, adminisztráció, pótvizsgáztatás, és még sorolhatnám, hogy a nyári szünetben mikkel kell foglalkozni. A tanároknak a nyári szünet az az időszak, amit szabadság címszó alapján kötelező kivenni, és ebben az esetben csak az alapfizetés jár. A tanév közben nincs lehetőség szabadságra menni, maximum betegszabadságra, táppénzes papírral.

Unhappy_Teacher_med

Számomra az anyagiak soha nem mozgattak meg, ha arról volt szó, hogy taníthatok. Tudom, mindenkinek fontos a pénz, de nekem fontosabb, hogy szakmailag jó legyek. Számomra az sokkal nagyobb csalódás, ha rossz jegyet kell beírnom, vagy rossz magaviselet miatt kell szankcionálnom. Olyankor mindig egy kicsit úgy érzem, hogy én buktam meg, mint tanár.

Tisztában vagyok vele, hogy a buktatás és a beírás is a része ennek a létnek. Szerencsére a négy osztályom közül háromnál nincs szükség a rendszeres fegyelmezésre, de van egy, ahol muszáj, hiába nem szeretném. Sajnos vannak olyan diákok, akiknek hiába kínál az ember lehetőséget, nem hajlandóak vele élni. Sokszori konfliktus után pedig egyre jobban csökken a türelem, és megvan az a szint, ahol már a dolgokat nem lehet egy ejnye-bejnyével elrendezni. Mindenesetre nekem az egyik legrosszabb élmény, hogyha írásbeli figyelmeztetést kell adnom valakinek.

Örök optimista lévén bízom benne, hogy előbb-utóbb ez az osztály is kicsit összeszedi magát és a jövőben gördülékenyebben tudunk majd együtt dolgozni. Szeretném, ha ők is belátnák azt, hogy nem az ellenségük vagyok.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s