Nem mindig ciki a bukás!

Sziasztok!

Egy kicsit hosszabb kihagyás után most újra jelentkezem. Az elmúlt időszak ismét egy kicsit rohanósabb volt, mint normál időszakban szokott lenni, sőt, még most is sok a teendő, hiszen az iskolákban vészesen közeledik az első félév vége. Ez mind tanároknak, mind diákoknak egy stresszesebb időszak. Számomra nem az első félévzárás ez, de talán az első olyan, amikor hatalmas stressz és kérdőjelek sokasága kísér.

Nagyon sok tanár az utolsó 4-5 hétben eszmél, hogy hamarosan le kell zárni a félévet, és a diákoknak nincs elegendő jegyük, ezért a téli szünet előtt, vagy január elején elkezd vadul feleltetni, vagy dolgozatokat íratni. Emiatt előfordulhat, hogy a diákok egy nap akár 3-4 tantárgyból is írnak dolgozatot. Ebből kifolyólag fáradékonyabbak, leterheltebbek a tanulóink, mint a tanév egész részében. Továbbá ez is hozzájárulhat, ahhoz, hogy esetleg a sok tanulnivaló miatt rosszabb eredményeket érnek el.

Sokak szerint a diákok mindaddig nincsenek leterhelve, amíg a tanítás mellett belefér nekik a buli. Én viszont azt mondom, ha normális fejjel belegondolunk, igenis le vannak terhelve, hiszen az iskolai napi 8-9 tanórával nekik nem ér véget a ‘munka’, mert még otthon is kell tanulni másnapra, és meg kell írniuk a tömérdek házi feladatot. Arról ne is beszéljünk, hogy az érettségi évében levő tanulóknak még ott van az 50 órás közösségi szolgálat teljesítése is.

1_k3l-olusnb4azliqu7jl5q

Én az idei tanévben elég nehéz helyzetbe kerültem a középiskolámban, mert a négy osztályomból hármat más tanított az előző években. Emiatt több időt kellett fordítani a korábbi tananyagok pótlásával, ami szintén nem egy egyszerű feladat, pláne, ha egy 11-es, érettségiző osztályban kell bepótolni az előző két évben kimaradt anyagot. Az idei tanévre emiatt is egy kicsit másképp kellett felépíteni a tematikámat. Ennek ellenére sikerült azt megoldanom, hogy egy kivételével mindegyik osztályomban tudtam félévi jegyet adni már december közepén, a téli szünet megkezdése előtt egy héttel. Ennek a diákok is örültek, a már korábban említett nagy mennyiségű dolgozatok miatt.

Egyetlen egy osztály van, ahol még mindig nem tudtam a diákokat leosztályozni, ez egy kilencedikes, nagy létszámú, szakközépiskolai osztály. Ezekkel a diákokkal egy kicsit nehezebb helyzetben vagyok. Sokan vannak, nem akarnak tanulni, és mérhetetlenül szemtelenek. Ha most kéne jegyet adnom nekik, akkor 25 emberből 18 elégtelent kapna. Ezek a jegyek mind órai számonkérésből származnak, nem pedig házi feladat (amit soha nem adok), és felszereléshiány miatt. A mai napon van az utolsó esélyük javítani. A mindenkinek jár egy második esély alapon a mai napon lesz lehetőségük a korábbi dolgozataikat újra írni, ezáltal javítani a helyzetükön.

Nem szeretnék buktatni. Nem azért, hogy az átlagom jobb legyen. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nem mindig rossz, ha félévkor becsúszik a bizonyítványba az az elégtelen. Elsősorban a félévi bizonyítvány mindössze egy visszajelzés arról, hogy fél év alatt ki milyen teljesítményt produkált, másrészt a figyelmeztető jegyeket jobb félévkor adni. Arról nem is beszélve, hogy a félévi bukás esetén még nem szükséges évet ismételni. Sokkal kellemetlenebb mindenkinek, ha pótvizsgára kell menni, vagy meg kell ismételni a tanévet.

Nem mindenki azért kap elégtelen értékelést félévkor, vagy év végén, mert nem tanul. Ez egy hatalmas sztereotípia. Vannak gyengébb képességű tanulók, akiknek több időre van szükség ahhoz, hogy megtanuljanak valamit, és emiatt sokszor előfordul, hogy becsúszik egy bukás. Ez nem azt jelenti, hogy hülye lenne a gyerek, mindössze időre van szüksége. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos tanulók pedig esetleg azért nem tudnak teljesíteni, mert nincs meg otthon a nyugodt körülmény ahhoz, hogy tanulhassanak. Ilyen esetben soha nem szabad ezt cikinek érezni sem diáknak, sem tanárnak, a szülőnek meg pláne nem.

Természetesen nagyon sok olyan gyerek van, akik jó képességűek, viszont az alul motiváltságuk, és a nemtörődömségük végett kapnak rossz jegyeket. Ezekkel az emberekkel azért a félév folyamán többször el szoktam beszélgetni, hogy kár veszni hagyni azt, ami bennük van. Sajnos, néha hiába.

Én idén sem szeretnék buktatni. Bízom benne, hogy a tanítványaim ma élni fognak a lehetőséggel, hogy javíthassanak, és belátják, hogy nem az ellenségük vagyok.

Reklámok

2 thoughts on “Az én középsulim #13 – A félévi bukás

  1. Gergő! Tökéletesen összegezted ezt a témát. Sajnos tényleg le vagyunk terhelve a suliban. Viszont azt sajnálom a legjobban, hogy a tanárok nagy része nem gondol bele ebbe a helyzetbe. Sokszor már időnk sincsen tanulni. Nagyon becsületes dolog, hogy így törődsz a diákjaiddal, ez igazán példaértékű!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s