A diákok bukása, kicsit az én bukásom is.

Sziasztok!

Ez a mostani rész egy kicsit inkább rólam fog szólni. Sokat morfondíroztam rajta, hogy leírjam-e ezeket a gondolataimat. Sokáig úgy voltam vele, hogy nem teszem, de végül úgy gondoltam, hogy nem, csak a jót, hanem a rosszat is megosztom veletek.

Tegnap túlestünk a szokásos félévi osztályozó értekezletem, ami nem az első ilyen alkalom volt az életemben, hiszen 2015 óta részt veszek a köznevelésben, viszont ez volt az első olyan, alkalom, amikor több diákot is kénytelen voltam megbuktatni. Emiatt már több hete rossz a kedvem, és rengeteget agyalok különböző dolgokon. Tisztában voltam vele, hogy egyszer ez is el fog érkezni az életembe, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz.

Ezalatt az idő alatt mindig büszke voltam arra, hogy a diákjaimmal jó kapcsolatot tudok kialakítani, és hatással tudok lenni rájuk abban, hogy tanuljanak. Sokan azt mondták, hogy a “zsenge” életkorom hátrányt fog okozni, mert nem fognak komolyan venni, de talán pont a fiatalságom segített abban, hogy könnyebben megtaláljam velük a közös hangot. Nem felejtettem el, hogy milyen volt diáknak lenni, és, hogy milyen tanáraim voltak. Mind a jókat, mind a rosszakat megőriztem magamnak példaképp, hogy milyen legyek, vagy éppenséggel milyen ne legyek. Számomra mindig is fontos volt, hogy értéket adjak át azoknak, akik nálam tanulnak. A legtöbb kollégával ellenben nem csak büntetek, hanem dicsérek is. A házi feladat helyett inkább olyan kutató munkát adok nekik, amibe a kreativitásukat is beleadhatják.

Idén sajnos úgy néz ki megdőlni látszik az eddigi sikerszériám. Idén belecsöppentem egy olyan osztályba, ahol 30 diák közül mindössze 4-5 van, akik tényleg tanulni akarnak. A többieknek fontosabb az, hogy mihamarabb ellógjanak, bömböltessék a zenét, és rongálják az iskola felszerelését. Próbáltam többfajta módon is motiválni őket, de mind hatástalan volt. Bármennyire is utálom, a jelenlegi iskolarendszer még mindig a számonkérésen alapul, és bármennyire is az osztályra próbáltam szabni ezeket a teszteket, nem voltak hajlandók partnerek lenni. Sajnos ennek a következtében 7 diák kapott elégtelen értékelést a félévi tájékoztatóba. Nem véletlenül használom a tájékoztató szót a bizonyítvány helyett, hiszen félévkor nem bizonyítványt kapnak, hanem csak egy tájékoztatást a félévi teljesítményükről.

teacher-resize

Szomorú vagyok, és egyben dühös is. Dühös vagyok a diákjaimra, amiért nem éltek azzal a lehetőséggel, amit év elején ajánlottam fel nekik. Nem kellett házi feladatot csinálni, a felszerelés hiányért sem írtam be soha rossz jegyet, mindössze annyit kértem tőlük, hogy az óráimon viselkedjenek rendesen. Nem lett volna nehéz betartani. Azért pedig végtelenül szomorú vagyok, hogy ezek a diákjaim nem bíztak bennem. Nem bíztak abban, hogy nem akarok kicseszni velük és tényleg, csak egy kis minimális tudást szeretnék nekik átadni. Mint, már korábban írtam, nem csak fegyelmeztem, hanem dicsértem is. Akinél láttam, hogy aktív volt, és dolgozott az órámon mindig pozitívan értékeltem.

Jelenleg négy osztályban tanítok, és közülük, egyedül náluk nem tudtam félévi jegyet adni decemberben, mert, ha ezt megtettem volna, akkor 25 ember elégtelent kapott volna, emiatt még az előző héten is lehetőségük volt jobb jegyet szerezni. Bíztam benne, hogy nem lesz szükség a buktatásra, de tévedtem. Bár statisztikailag (utálom ezt a szót használni) én vagyok az iskolában az a tanár, aki a legkevesebb diákot buktatta meg, számomra is ez egyfajta bukás. Be kell vallanom, kicsit most megbuktam tanárként. Bízom benne, hogy a jövőben én is jobban oda tudok figyelni a diákjaimra, és abban is, hogy év végén nem lesz szükségem arra, hogy a pótvizsgára állítsak össze kérdéseket.

Sajnálom, hogy ez a mostani rész egy kicsit melankolikusra sikerült. Ha esetleg ezt a cikket úgy olvasod, hogy a tanítványom vagy, akkor csak azt tudom mondani, hogy bármi gond van, fordulj hozzám bizalommal, bárkit, bármikor szívesen meghallgatok, és ha tudok segítek. Számomra a tanári titoktartás ugyanolyan, mint az egészségügyben az orvosi titoktartás. amit bizalmasan elmondanak nekem a tanítványaim, azt soha nem beszélem ki a tanáriban más kollégákkal. Nekem az a fontos, hogy a diákjaim ne gyomorgörccsel jöjjenek az óráimra.

Ha véleményetek van, azt ne tartsátok magatokban. A cikk alatt komment formájában kulturáltan megírhatjátok a gondolataitokat.

Reklámok

4 thoughts on “Az én középsulim #14 – A félévzárás

  1. A fene a jó dolgukat ezeknek a diákoknak! Egyik legjobb arc tanárom pont az angolos volt. Bár nem volt kedvenc tárgyam az angol, de szódolgozatra készültem, házi meg volt írva. És jelzem nem volt internet.
    Ma már csak abból többet tud egy diák tanulni, ha értelmes tartalmakat néz angolul YouTube-n.
    Nem a te hibád. Főleg ha más tárgyaknál még ennél is nagyobb a bukás.
    Kérdezd meg tőlük, hogy 3 műszakban betanított munkáskét, gyárban képzelik-e el az életüket. Mert kb most arra felé haladnak. Nyelvtudás basic! Nekik alap oktatásban jár, s nem élnek vele.
    Szomorú, hogy ennyire motiválatlan és szarnak a világba fiatalok.

    Kedvelik 3 ember

  2. (Nem tudom, megjelenik-e ez, mert még a Shop Secret cikknél is van függő megjegyzésem.)
    Van valami oka annak, hogy ebben az osztályban ennyi motiválatlan gyerek van? Pl. direkt így vannak összeválogatva? (Nálunk általános iskolában volt ilyen 5-8. osztályban: az A-ban voltak a jó tanuló humánosok, nyelvi tagozaton, a B-ben a jó tanuló reálosok, számítástechnika tagozaton, a C-ben a közepes tanulók, a D-ben a legrosszabbak. A bejegyzésből úgy tűnik, hogy egy ilyen D osztályról szól, csak éppen középiskolában.)

    Vagy csak az angol nyelvvel van baja az osztálynak? Ezt meg tudnám érteni, én is úgy érzem, hogy az angolt, németet, franciát (és minden más nyelvet, ami nem magyar) nem véletlenül hívják IDEGEN nyelveknek. és mindig csak azért tanultam nyelvet, mert kötelező volt. (Nagyon hosszú lenne leírni, hogy melyik tantárgyról és melyik régi, általános iskolai és középiskolai tanáromról mit gondolok, és miért éppen az idegen nyelv volt mindig a legkevésbé kedvenc tárgyam, de ha érdekel, leírhatom.)

    Ha más gyerekeknél bevált a módszered, akkor szerintem most sem a te hibád a bukás, egyszerűen vannak olyanok, akikkel nem lehet mit kezdeni. A blogod alapján azt látom, hogy jobb tanár vagy, mint amilyenek nekem voltak. És kellemes meglepetés, hogy nem szeretsz buktatni, ez a tanárok többségére nem jellemző.

    2014-ben egy internetes magazinnak írtam verseket. Az augusztus-szeptemberi számba már július végén le kellett adni az anyagot, ezt abban a számba írtam július közepén. Egy vers szeptember 1-ről (talán az egyik legfontosabb napról az augusztus-szeptemberi számban). A magazin 15-22 éveseknek szólt, de a szerzőknél nem volt felső korhatár. Gondolkoztam, mit írjak szeptember 1-ről és csak a nyilvánvaló jutott eszembe. “Szeptember elseje, tanárok ünnepe”. Rájöttem, hogy ez ugyanaz a ritmus, mint “Ünnepek, ünnepe, karácsony éjjele” (végül is miért ne július közepén jutna eszembe egy karácsonyi dal? 😀 ), és az egész verset megírtam ennek a dallamára, a leggyakoribb tanártípusról és az iskoláról középiskolás szemmel. A bejegyzéseidből kezdek rájönni, hogy rád ez nem jellemző, de ritka kivétel vagy.

    Szeptember 1.

    A nyár minden napján vidámak vagyunk,
    De ilyenkor előjön minden bajunk.
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    A sok diák még az udvaron áll,
    Az osztályból új tankönyvek szaga száll.
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    Sok tanár mosolyog és integet,
    Adhatnak rosszabbnál rosszabb jegyet!
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    Az igazgató most beszédesebb.
    Mosolyog, hogy újra eljöttetek.
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    Mostantól mindennap kapsz jegyeket,
    A bukást épphogy elkerülheted.
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    Ha nyáron ballag már a vén diák,
    Gondoljuk: Megúsztuk! Mondjunk hurrát!
    Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
    A Föld minden strandja bezár.

    Ha érdekel, amit a zárójelben ígértem, hogy melyik tantárgyból mennyire voltam motivált, kik voltak a legjobb és legrosszabb tanáraim, mi az én történetem az idegen nyelvekkel, és miért csak kb. annyit tudok már angolul, hogy “Hömpörö apor ündürixi”, akkor leírom, de az kb. 4-5-ször olyan hosszú lenne, mint ez a hozzászólásom.

    Kedvelik 1 személy

  3. Tanultam nálad! Ismerlek, hogy milyen vagy. Aki valaha is járt hozzád, az tudhatja, hogy 150%-ot adsz az óráidba, és mindig figyelembe veszed a tanítványaid aktuális hangulatát. Jó tanár vagy, sokat köszönhetek neked. Sajnos a buktatás elő fog fordulni később is. Tudod vannak olyan emberek, akik élnek egy lehetőséggel, és olyanok is, akik visszaélnek. Ne rágd magad ezen!

    Kedvelik 2 ember

  4. Nagyon szépen köszönöm nektek a pozitív hozzászólásokat. Tényleg megviselt, hogy buktatni kellett, de talán az jobban, hogy ez az osztály alapból ellenséget látott bennem, azért, mert szerettem volna nekik alap dolgokat megtanítani.

    Amúgy egy szakközépiskolai (régi szakmunkás) osztályról van szó, ahol kőműves és festő tanoncok járnak. Nagyon sokan vannak, 30 fő a létszám, és sokan a HÍD képzés befejezte után kezdtek bele ebbe az osztályba. Még csak kilencedikesek, ezért is csodálkoztam, hogy pont velük nem megy a közös munka, hiszen velük a legalapabb dolgokkal kezdtünk a legelejéről. Mivel ők nem fognak érettségizni, és vizsgázniuk sem kell a tanulmányaik végén, ezért velük nem is egy feszített tempóban haladtam. 1-1 témára több órát is szántam, pont azért, hogy alapos lehessen az oktatás. Náluk nem jött be. Nem voltam elég motiváló a számukra, ezért is érzem részben, hogy kudarcot vallottam.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s