Itt vagyok, és itt is leszek!

VISSZATÉRTEM! Még, ha ez nem is tetszik egyeseknek, akkor is! 

Sziasztok!

Először is engedjétek meg nekem, hogy megköszönjem mindazt a biztatást és szeretetet, amit a napokban kaptam a Facebook oldalamon, miután bejelentettem a visszavonulásom. Nagyon jól esett, hogy ennyien kiálltok mellettem, és emiatt döntöttem úgy, hogy mégsem hagyom abba, és folytatom mindazt, amit idáig felépítettem. Akkor is folytatom, ha ez bizonyos embereknek nem tetszik.

Rájöttem, hogy egy-két olyan ember miatt nem szabad feladni, akik tudatosan szeretnének lejáratni. Emiatt a lejárató kampány miatt a napokban a rendőrségen jártam, ahol ismeretlen tettes ellen tettem feljelentést. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy becsületsértés, és rágalmazás miatt indul majd egy-egy eljárás. Az internet az anonimitás csodája, mindenki azt gondolja, hogy, ha név nélkül ír valamit, akkor nem lehet megtudni, hogy ki is az illető. Mivel ez az ember kommentelt az én blogomon is, és a Gyakorikérdések.hu-ra is, ezért mindkét helyen megvan az IP cím, ahonnan írt, és a rendőrség ez alapján pontos koordináták alapján be tudják lőni.

Nem szerettem volna nagy “hacacárét” csapni ebből az egészből, de van egy bizonyos határ, amit, ha átlép valaki, akkor cselekedni kell. Viszont nyilvános bocsánatkérés esetén eltekintek a jogi következményektől. Továbbra is azt mondom, hogy mindenkinek jár egy második esély. Ha az illető úgy gondolja, hogy megbánta amit tett, akkor felkereshet, és megbeszélhetünk mindent. Velem mindent meg lehet beszélni.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe fogok kerülni. Idén lesz tíz éve, hogy blogolok, ebből négy éve személyes blogot vezetek. Az elmúlt 4 év alatt voltak kisebb-nagyobb trollkodások, de ez most egy kicsit sok volt nekem. Amikor belevágtam ebbe az egészbe nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen meg fog történni velem.

Milliószor meséltem már, hogy nem azért kezdtem el blogolni, mert akármilyen sztárt szeretnék magamból csinálni. Ez a hely mindössze egy online játszótér, egy olyan felület, ahol kiadhatom magamból a stresszt, és levezethetem a felgyülemlett feszültséget. Soha nem akartam, hogy az én blogom legyen a legolvasottabb a világon, és velem foglalkozzon mindenki. Ez az illető, aki szerint én a hírnévre hajtok, most tényleg elérte, hogy sokan foglalkozzanak velem. Tulajdonképpen a lejáratásával csinált nekem egy marha jó reklámot.

Többen mondtátok, hogy nyilatkozzak a több évvel korábbi dolgokról, és írjak ezzel kapcsolatban is egy különálló cikket. Nem szeretnék! Lehet gyáva vagyok, hogy pont erről nem beszélek, de ez az életemnek tényleg egy olyan periódusa, hogy nem is vagyok rá büszke, és nagyon-nagyon szeretném elfelejteni, és soha többé nem gondolni arra, hogy milyen voltam. Az igaz, hogy akkoriban volt több olyan ember, akit megbántottam, de azóta is szörnyen bánom, és sajnálom mind. Hülye voltam, hibáztam!

Azt vettem észre sajnos, hogy bármilyen lehet egy ember, azt mindig azután fogják megítélni, hogy milyen a legrosszabb állapota, és, hogy milyen hülyeségeket csinál. A meghallgatás, ésszerű döntéshozatal pedig már nagyon régóta nem játszik. Én úgy gondolom, hogy pont azért vagyunk emberek, mert hibázunk. Nem lehetünk tökéletesek. Én úgy gondolom, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, hogy tiszta lappal indíthasson. Ezzel a második eséllyel pedig lehet élni is, és visszaélni is. Sajnos sokan vannak, akik ezzel visszaélnek, de még többen, akik pedig örülnek, ha a múltbéli hülyeségeiktől függetlenül kapnak egy újrakezdési lehetőséget.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki a napokban mellettem állt, és arra biztatott, hogy ne adjam fel ilyen könnyen. Ez számomra is egy nagyon fontos visszajelzés volt, azzal kapcsolatban, hogy van értelme annak, amit csinálok.