Áldás, vagy átok az okostelefon a gyerekeknek?

Sziasztok!

Egy igencsak kényes témát választottam mára, és már előre látom a dühös szülők kommentjeit a Facebookon, hogy minek ugatok bele olyan témába amihez nem értek, na meg, hogyha majd nekem is lesz gyerekem, akkor megtapasztalhatom, hogy mennyivel másabb is ez az egész.

Sokszor vagyok olyan jelenetnek szem-, és fültanúja, hogy a szülők a hisztiző gyerekeiket az okostelefonjaikkal, vagy tableteikkel nyugtatták meg. Ezen kívül rengetegszer lehet látni, hogy a metrón, és a villamoson óvódás, és általános iskolás gyerekek is a saját telefonjaikat nyomkodják. Sokak szerint nem vagyok elég modern ehhez a világhoz, de akkor is úgy gondolom, hogy nem a sok százezer forintos okostelefon a megoldás a gyerekek figyelmének a lekötésére.

Számomra felfoghatatlan, hogy miért jó az egy 2-3 éves gyereknek, ha egy ájfónt nyomnak a kezébe. Persze a gyerek élvezni fogja, hogy bárhol, és bármikor játszhat, ha ehhez kedve van, de akkor sem ez a legjobb megoldás.

ChildrenCellPhone.jpg

Arról se feledkezzünk meg, hogy ezeknek a kisgyerekeknek az sem használ, hogy az internet által ennyi információt megtalálnak. Egy kisebb gyerek sok esetben nem tudja felfogni azt, hogy mit lát a képeken, vagy éppen mit jelent az amit elolvas kisiskolásként.

A türelem a kulcsszó!

Tisztában vagyok vele, hogy egy rohanó világban élünk, és az internet elterjedésének köszönhetően felgyorsult minden. Ezáltal a gyerekek is hamarabb felnőnek, mint 15-20 évvel korábban. Ezzel nem lehet mit csinálni. Türelmetlenebbek lettek az emberek, többek között a szülők is. Manapság a kisgyerekes szülők nem rendelkeznek annyi türelemmel, amennyit egy kisgyerek igényel, ezért bízzák őket a televízióra és az okostelefonokra.

Sajnos egyre kevesebb szülő mond esti mesét a gyerekének lefekvéskor, eltűnnek a társasjátékok, ezáltal a szülő-gyerek kapcsolat sem lesz annyira igazán szoros, mert a gyerek sokkal több időt tölt el a telefon nyomkodásával, mint a saját szüleivel.

Több óvónő ismerősöm is panaszkodik, hogy azok az ovisok, akiknek már 4-5 évesen(!) saját telefonjuk van, sokkal nehezebben tudnak beilleszkedni az óvodai közösségbe. Ők azok, akik mindig ki akarják magukat húzni a csoportfoglalkozások alól. Ezen kívül megállapították azt is, hogy akik telefonnal a kezükben nőnek fel, kevésbé fejlődik ki a képzelőerejük és a kreativitások, mint azoknak a társaiknak, akiknek a szüleik könyvből olvasnak mesét.

Már az iskolában is státuszszimbólum. 

Rengetegszer lehet hallani, hogy a nagybetűs életben az üzleti tárgyalások mindig úgy kezdődnek, hogy minden résztvevő kirakja a mobiltelefonját az asztalra, és az alapján meg lehet ítélni, hogy ki mennyire számít komoly partnernek.

A valóság viszont az, hogy ez már az általános iskolában is így megy. Sőt ez már akkor is így volt, amikor én jártam általános iskolába, pedig az nem tegnap volt, nem is tegnapelőtt.

Én 1998-ban kezdtem az általános iskolát, és akkoriban váltak nagyon népszerűvé a mobiltelefonok. Ekkor jelent meg a Nokia ikonikussá vállt modellje, az elpusztíthatatlan 3310. A mi osztályunkban harmadik körül kezdett begyűrűzni ez a mobiltelefon őrület. Akkoriban minden gyerek karácsonyra, húsvétra, születésnapra mobiltelefont kért. Természetesen én is nagyon szerettem volna. Miután a szüleimnek elmondta, hogy mennyire szeretném, egy 10 pontos listát kellett írnom, hogy mi szükségem lenne rá. Emlékszem, hogy három dolgot írtam csak erre a papírra:

  • Menő, ha mobilod van
  • Van rajta játék
  • Nem néznének csórónak

Természetesen a mobil fő funkciói kimaradtak a felsorolásból, mert már akkor azt láttuk, hogy ez egy státuszszimbólum. Akinek mobilja van, az valaki. Aztán a későbbiekben mindenkinek lett. Utána elkezdődött a versengés, hogy kinek van jobb, kinek van kisebb, és kié tud több funkciót.

A legelső mobiltelefonomat a nyolcadikos ballagásomra kaptam, 14 éves koromban. A szüleim, akkor gondolták úgy, hogy esetleg szükségem van rá.

Tanárként szintén tapasztalom, hogy a mai gyerekeknek mennyire fontos, hogy kinek mije van. A nyelviskolában tanítok egy ötödikes diákokból álló csoportot, akik az óra elkezdése előtt arról beszéltek, hogy az osztálytársuk milyen csóró, hogy nincs neki a legújabb Huawei modell, és emiatt már barátkozni sem akarnak vele, mert így cikinek számít a többi osztálytárs előtt.

Borzasztóan szomorú, hogy már a gyerekek is azáltal ítélik meg a társaikat, hogy kinek milyen értékes cucca van. A szülőknek sokkal nagyobb figyelmet kéne szentelniük arra, hogy a gyerekeiknek elmagyarázzák, hogy nem az a jó ember, akinek mindene megvan.

Lehet mondani, hogy technofób, vagy maradi vagyok, de ennek ellenére továbbra is azt mondom, hogy a gyerekek megnyugtatására nem az a megoldás, ha a legdrágább cuccunkat a kezébe adjuk, hogy játsszon vele. Elvégre 20 éve sem adtuk oda a gyereknek a kocsikulcsot, hogy tessék kicsim, menj egy kört anyuci, vagy apuci kocsijával.

Ti mit gondoltok erről? Tapasztalataitokat, véleményeiteket várom egy-egy komment formájában itt, a cikk alatt, vagy a facebookon. 🙂

Reklámok

3 thoughts on “Gyerekek okostelefonnal a kezükben

  1. Minden szavaddal egyetértek. Nekem van mobil telefonom, de még nem “okos”, nincs igazán szükségem mindenféle funkcióra, de majd veszek, ha kell. Szerintem annak legyen ilyen készüléke, aki meg tudja venni saját pénzből. Amúgy sem értem, hogyan lehet általános iskolás gyereknek ilyesmi készüléke, amikor személyi igazolvánnyal lehet csak megvenni, azt meg 14 év alatt nem is adnak.

    Kedvelés

  2. Amikor én még kissrác voltam, akkor még bizony nem retró volt a hasonló című dal, s akkor is voltak dolgok amit a magukat véleményalkotónak gondoló emberek nehezen tudtak megemészteni. Mindig volt próbálkozás megnyirbálni azokat a dolgokat amiket az értetlen többség képtelen volt megemészteni, s ma már az akkor deviánsnak tűnű szokásokat szeretnénk példaként állítani.
    Gondolok arra, hogy amikor gyerek voltam, akkor az volt a baj, hogy túl sokat olvastam, s nem mentem ki a levegőre “szaladgálni” a hülye gyerekek közé, hiszen a szüleink nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy valaki nem azt teszi, amit ők tettek gyerekkorukban, azaz a sárban játszottak egész nap, mert más nem volt, meg indíttatásuk sem volt rá.
    Ma már a szülővé vált egykori hülyegyerek azt várná el a gyerekétől, hogy a korábban problémásnak gondolt tevékenységet végezze, pl olvasson.

    (a példák kiragadottak)

    Azt gondolom lehet nyugodtam okos eszköze egy gyermeknek, hiszen éppen arra használja amire való, azaz nem szöget ver a falba, nem homokozó lapátnak használja.

    Hanem például mesevideót néz rajta. Mert mennyivel értékesebb egy unalmas, hebegő-habogó szülői mese olvasás mint egy értő művészi tolmácsolás egy “tecső” videóban?

    A művészfilm értékesebb-e egy ódon moziban, vagy applikáció segítségével? A népszabadság nagyobban hazudik-e papíron, mit interneten? Erről jut eszembe, hogy az mennyire ájult tisztelettel veendő tevékenység volt, hogy apátok a népszabadságot olvassa reggel a vécén, vagy a kossuthon hallgatja a kórnikát, szemben azzal, hogy megnézed a mobilon a híreket.
    Mennyire benne van a közvéledesésben, hogy aljas dolog a metrón a mobilba bújni Ubul világa blogot olvasni), szemben az újságot (Kiskegyed, Sztori stb) vagy lektűrt (Bastei, Harlekint) olvasni.

    Én azt látom, hogy az okos eszközöket, s annak a kiteljesedését a közösségi médiát annak minden átkával és fertőjével együtt pont az a korosztály használja túl, aki kritikával illeti a fiatalabb korosztály haladó szellemét és fogékonyságát. Gyerekeimen láttam, s látom, hogy éppen csak addig használják, míg sokkal könnyebben megszervezik segítségével a valódi közösségi élményeiket.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s