Akárcsak a drogokról, erről is beszélni kell.

Sziasztok!

Sokat vacilláltam, hogy írjak-e erről a témáról cikket, mert hiába vagyunk a 21. században, és hiába nyitottabb már a magyar társadalom, de azért a homoszexualitás még mindig tabu témának számít, pláne, ha az egy állami fenntartású iskolában van jelen. Benne van a pakliban, hogy emiatt most páran leiratkoznak, vagy hevesebb megjegyzéseket hagynak a cikk alatt.

Én nem olyan régen, mindössze 2015 óta vagyok jelen a köznevelésben tanárként, de már a második évemben megtapasztaltam, hogy a diákság körében bizony akadnak olyan emberek, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Többen vannak, akik nyíltan vállalják, és még többen azok, akik a szüleiket, és önmagukat féltve inkább rejtőznek.

Tanárként mit is lehet ilyenkor tenni? Elsősorban, ha olyan diákunk van, aki megbízik bennünk annyira, hogy egy ilyen horderejű dolgot elmondjon, akkor azt ugyanannyira komolyan kell kezelni, mint az orvosoknak a titoktartást. Ha pedig nyilvánosan kiderül, hogy valamelyik diák “más”, mint a többi, akkor pedig muszáj kiállni mellette, és el kell magyarázni a többi diáknak is, attól, amiért ők a saját nemükhöz vonzódnak még ugyanolyanok, mint a többi, és emiatt nem lesznek se rosszabbak, se kevesebbek.

1_h7gi3Pxcr67TveCDEwiN7w

Sajnos ezt az idősebb pedagógusok hajlandók rosszul kezelni, sőt sokszor elkezdenek a szülőknek tanácsokat adni, hogy hogyan lehet a gyereküket kigyógyítani. Ez a legrosszabb dolog, amit tenni lehet, hiszen ez nem egy betegség, ez egy állapot, amit senki nem kért, és senki nem választotta. Itt igazából azt kell elfogadni, amit korábban is említettem fentebb, hogy attól senki nem lesz értéktelenebb ember, csak mert meleg. Az emberiség történetében is mindig jelen volt, de az állatvilágban is ugyanúgy megfigyelhető. A homoszexualitást sokszor az aberrációval, és a perverzitással keverik össze, pedig ezen emberek többsége ugyanúgy szeretetre, szerelemre, és boldog kapcsolatra vágyik, mint más heteroszexuális.

Az elítélés helyett inkább tanítanunk, és példát kéne mutatnunk. A biológia órákon ugyanúgy szót kéne ejteni a szexuális úton terjedő betegségekről, és a védekezés fontosságáról is, akárcsak a nem kívánatos terhességről.

A legfontosabb az elfogadás! Sokszor, sok cikkemben írtam már, hogy nem attól lesz valaki jó, vagy rossz ember, hogy milyen az anyagi háttere, a politikai nézete, vagy a szexuális orientációja. Ezek mind mellékesek. Ne ítélkezzünk, segítsük őket!

A tanárkollégáknak, és a szülőknek is csak azt tudom mondani, hogy ilyenkor ne tiltsák el egymástól a szerelmeseket. Inkább adjanak megfelelő felvilágosítást, hogy ne legyen még nagyobb gondjuk a társadalom elítélésén kívül. Mégis kire másra támaszkodhatnának ezek a diákok, ha nem a családra, barátokra, vagy a tanáraikra, akikkel lehet, hogy néha több időt töltenek, mint a szüleikkel.

Én mindig örülök, hogyha valamelyik diákom megbízik bennem annyira, hogy el merje mesélni a titkát, vagy segítséget merjen kérni. Számomra ez a 100%-os bizalommal ér fel, és a tanítványaimnak csak azt tudom ígérni továbbra is, hogy legyen bármi, amit bizalmasan elmondanak, az nem lesz pletyka témája a tanáriban. Szóval, bármikor bizalommal fordulhattok hozzám, ha bármiben tudok nektek segíteni. 

Mindenkinek megvan a joga szeretni, és szeretve lenni!

Reklámok

4 thoughts on “Az én középsulim #16 – Az LGBTQ diákok

  1. Elég sokat írsz erről a témáról. Olvastam már tőled bejegyzést a gyógyításukról is, a pride-ról is… Milyen személyes érintettséged van, hogy ennyit foglalkozol velük? (Nem csak arra gondolok, hogy te is ilyen vagy-e, hanem arra is, hogy talán van ilyen rokonod, barátod, ismerősöd, aki fontos neked, és miatta írsz ilyen bejegyzéseket, vagy volt valamilyen meghatározó élményed, pl. láttál ilyen párokat együtt és irigyelted, hogy milyen jól megvannak, vagy éppen előtted bántottak valakit azért, mert ilyen, stb.)

    Én sokáig nem is találkoztam a saját nemükhöz vonzódó emberekkel (persze tudom, hogy mindig voltak, de mostanában mintha többen lennének, vagy csak kezdenek előbújni, nem tudom, melyik az igaz), ezért nem is volt róluk véleményem. Magamtól most sem foglalkoznék ezzel a témával, de mivel írtál róla, hozzászólok. 🙂 Amúgy soha nem bántottam volna senkit azért, mert ilyen, de nagyon sokáig voltak előítéleteim velük szemben, még 10 évvel ezelőtt is. Egyszerűen azért, mert nem ismertem őket, és nem illettek bele a képbe. Mások voltak, mint a többiek.

    Aztán volt egy (hetero) barátom, aki 2 meleg barátjának is bemutatott (nem egy pár, egymástól függetlenül ismeri őket), és láttam, hogy igazán ők sem mások, ugyanúgy élik a saját hétköznapi életüket, mint bárki más. Ezzel az előítéleteim nagy részét sikerült eloszlatni.

    A maradék kis rész meg akkor tűnt el, amikor 2011-2013-ban egy szakmai blogmagazinban voltam környezetvédelmi cikkíró, és a környezetvédelmi csapat vezetője. 2012-ben jelentkezett a csapatomba egy meleg blogger, aki eloszlatta az előítéleteimet az őszinteségével. Mindent meg lehetett vele beszélni erről a témáról (egyszer még azt is megkérdeztem tőlük, hogy ők is szeretkezésnek hívják-e a nemi életüket, vagy az csak hetero kifejezés, és kiderült, hogy ők is használják ezt a szót, ennyire őszintén beszélgettünk erről a témáról), és azt mondta, hogy milyen jó, hogy nekem nincsenek előítéleteim. Azóta nincs bajom az ilyen emberekkel.

    Saját példámból is látom, hogy az előítéletek nagy része nem más, mint félelem az ismeretlentől. Kevés ilyen ember van, nem az a megszokott látvány, hogy két férfi vagy két nő sétál kézen fogva az utcán, ezért sok embernek nincs is ilyen ismerőse, ezért nem tud velük mit kezdeni. Sokáig nekem sem volt, de amióta van, azóta már megszoktam, hogy vannak ilyen emberek és már nyitottan, előítéletek nélkül állok hozzájuk.

    Szerinted ebben a témában miért előítéletesebbek Magyarországon az emberek, mint más európai országokban?

    Kedvelés

    1. Mindig arról írok, ami éppen aktuális az életemben, vagy körülöttem. Nem gondolnám, hogy olyan sokszor írnék a homoszexualitásról, mindössze most kb. így jött ki, hogy az M5 botrány után jött ennek a cikknek az ötlete. Én alapjáraton az igazságtalanságot, az egyenlőtlenséget nem tudom elfogadni, és elviselni, ezért szoktam feszegetni ilyen témákat. És igen látom a diákjaim között is, amikor a másikat azért bántják, mert az “más”.

      Kedvelik 1 személy

      1. “látom a diákjaim között is, amikor a másikat azért bántják, mert az “más”” – Igen, ez így van a legtöbb közösségben, nem csak homoszexualitással kapcsolatban, hanem mindenféle másság esetében. És engem is zavar az ilyen igazságtalanság.

        Kedvelés

  2. Szia TanárÚr!
    Teljesen egyet értek, a homoszexuális és leszbikus emberek is kezdetektől úgy születnek, hogy a vágy ami bennünk él, nem az ellenkező nemhez kötődik, de nekünk szülőknek kell elfogadni, hogy ha az élet úgy hozza, hogy nem követik szülői sorsot, akkor igenis akkor is mellette leszünk és ettöl.még ugyanaz az érzelmi gazdag gyermek lesz, amire neveltük mi felnőttek. Ez nem egy betegség, hanem vele született érzés, és inkább vállalják fel, mint egy életet leélni úgy, hogy nem tud kibontakozni érzelmileg, csak mert a társadalom sajnos még mindig nem fogadja el Őket.

    Kedvelik 2 ember

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s