Teljesen értelmetlen, és összefüggéstelen sületlenségek sokasága.

Üdv újra!

Ma reggel már írtam egy ilyen kis szösszenetnyi cikket, amiben arról írtam, hogy itt a tavasz, jajj de jó nekünk. 😀 Most pedig ismét vonaton vagyok, rohadt mód unatkozom, és nem jut eszembe semmi olyan, ami hasznos lenne, vagy bármi értelem lenne benne.

Korábban, talán két éve még Egerben csináltam ilyet, hogy tök random elkezdtem írni mindenről, ami a fejemben kavarog, és egy jó hosszú katyvasz lett belőle. Sajnos ez itt nem jön úgy át, mintha Youtube-on, vagy Facebookon indítottam volna egy élő adást. Amúgy képzeljétek el, hogy tök egyedül utazom az elsőosztályú kocsiban. Egyedül néha a kalauz ül le, de nem sokat látom.

Ma jó hosszú napom volt. Összesen 12 órát tanítottam ma. A 4:30-as kelés még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, de ha az embernek nulladik órája van Komáromban, akkor fel kell kelni, és menni kell. Ma a kedvenc kilencedikes osztályommal is volt órám, akik ma meg is jegyezték, hogy a múltkori drogos cikket biztos róluk írtam. Pedig nem kimondottan ők voltak a cikkem főszereplői, hanem minden olyan osztály, ahol megfordultam tanárként, és a drog volt az egyik fő téma. Most már 4 éve, hogy benne vagyok köznevelésben, és volt pár osztályom. Ma az is téma volt, hogy én biztos utálom őket, amiért mindig rosszul viselkednek az óráimon. Elmagyaráztam nekik, hogy egyáltalán nem utálom őket, csak azért vagyok dühös, mert elsősorban maguktól veszik el a lehetőséget, hogy tanuljanak, másodsorban meg azoktól, akik tényleg szeretnének tanulni. Amúgy annyira nem utálom őket, hogy sokszor tartottam a hátam, hogy ne derüljenek ki a kis stiklik, de sajnos én sem tudok mindig ott lenni, és mindent elsimítani nekik. Én csak egy mezei egyszerű óraadó szaktanár vagyok.

Úgy tűnik sajnos, még nekik nem nőtt be a fejük lágya, de mint örök optimista ember mindig bízom benne, hogy lesz változás hamarosan.

Többen vannak, akik megkérdezik, hogy annak idején miért nem a fotózást toltam tovább, és miért nem maradtam hivatásos fotós, miért mentem el inkább tanítani. Ezt sokszor én sem tudom megmondani. 😀 Egész életemben két nagy álmom volt. Az egyik az, hogy fotós lehessek, a másik meg az, hogy tanár. Nos az egyik már sikerült, a másiktól meg hivatalosan másfél év választ el. Nagyon szeretek fotózni, de 1-2 hivatalos munka után rá kellett jönnöm, hogy én nem az az ember vagyok, aki szeret megrendelésre dolgozni. Nekem az alkotásba fontos a szabadság, és fontos, hogy azt fotózzak, amit, vagy akit szeretnék, és akkor amikor szeretném. Családi összeröffenéseken direkt otthon hagyom a fényképezőgépet. Olyankor nem vagyok hajlandó “kattintgatós” fotóst játszani. Én azt szeretem, ha valami olyat alkothatok, amit meg is tudok mutatni. Ma is hatalmas örömmel töltött el, hogy az egyik tanítványom megdicsérte a Budapesten készített esti sorozatomat.

A tanítás pedig számomra nem munka, hanem hivatás. Számomra már az siker, amikor a középiskolai diákjaim oda mernek hozzám jönni, és esetleg megkérdezik, hogy elmagyaráznám-e még egyszer az órai anyagot, mert nem értették elsőre. Öröm látni, ha valamit adhatok, ami a jövőben fel tudnak majd használni. A nyelvsuliban pedig 99%-os pozitív tapasztalatom van. A legjobb dolog a világon lelkes, és motivációval teli emberekkel együtt dolgozni, és végigvezetni őket a nyelvvizsgáig.

Jujj, minél öregebb vagyok, annál szentimentálisabb dolgokat írok. 😀 Ez tényleg annak a jele, hogy egyre közelebb van az a bizonyos harmadik X. Amúgy azt hittem, hogy sokkal hosszabb lesz majd ez a random cikk, de még van időm, mert még csak most járok a PREM1ER Outlet centernél Biatorbágyon, úgyhogy mire a Keletibe érek lesz még hosszabb is.

Keleti… Nem is olyan régen hallottam, hogy két hétre le fogják zárni, és majd járkálhatok megint Kelenföldről, ami azt jelenti, hogy reggelente még fél órával korábban kell majd kelnem. Ezt a komfortzónámat nem szívesen áldozom fel, mert majdnem a Keleti pályaudvar mellett lakom, a VII. kerületben, és igazából nekem mindössze 3 perc gyalog. Most pedig mindenki morzsoljon el pár könnycseppet értem. 😀 Én is itt pityergek ezen. 😀 😀 😀

Három hete, amikor a zaklatási botrányom volt, és bejelentettem, hogy befejezem több bátorító levelet, kommentet kaptam, hogy egy idióta miatt nehogy már lehúzzam végleg a rolót. Azóta is jön egy-egy üzenet, hogy hogy vagyok, mennyire visel meg, meg, hogy hogy áll az egész ügy. Igazából sehogy nem áll. Ugyanott tartunk, mint múltkor. IP cím alapján a rendőrség beazonosította az illetőt, és amint újra elkezdi a tevékenységét a zaklatási, és becsületsértési eljárás elindul ellene. Megviselt akkor ez a hercehurca, de most már tovább léptem rajta. A múltamtól úgy néz ki, hogy soha nem fogok szabadulni, azt el kell fogadnom, viszont nem vagyok hajlandó a múltban élni, és a jelenre koncentrálok csak. Bízom benne, hogy a zaklató részéről megmarad ez a csend, és nem folytatja tovább a gyerekes dolgait.

Miközben pedig ezt a történetet írtam, már ki is indultunk Kelenföld vasútállomásról, a Keleti pályaudvar felé. Úgy érzem annyira most nem lett hosszú ez a spontán írogatás, mint tavalyelőtt Egerben, de talán lesz 1-1 ember, aki majd ezt is elolvassa.

Ha szeretnétek még ilyen spontán írásokat, akkor jelezzétek kommentben, és bármikor szívesen írok nektek, ha éppen a vonaton meg akar ölni az unalom. 😀

Legyetek jók! Jó éjszakát!

Reklámok

One thought on “Késő esti random blogolás a vonatról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s