Mennyiben másabb egy tanár, ha nyilvánosan szerepel az interneten.

Sziasztok!

Egy újabb középsulis írással rukkolok most elő nektek, de a mai nap folyamán nem ez lesz az egyetlen cikk, ugyanis a gyerekeknek is szeretnék ma kedveskedni kicsit, egy szuper rajzpályázattal, amit az Andrássy Dental hirdetett meg, de erről majd a nap folyamán később osztok meg bővebb információt.

A napokban több diákomtól is kaptam visszajelzéseket az internetes létemmel kapcsolatban. Többen az írásaimról kérdeztek, másik részük pedig a fotóimat dicsérte, ami nagyon jól esett. De, mégis mennyire fér meg a tanítás, és a blogolás együtt? Milyen előnyei, és hátrányai lehetnek ennek? Most ezeket fogom összeszedni.

Igaz ebben a témában én nagyon kicsike hal vagyok, itt inkább Jocó bácsi, az ország történelemtanára tudna jobban mesélni, de azért most én is megpróbálok összegyűjteni néhány gondolatot. 😀

Bárki, aki a tanítás mellett belekezd egy olyan tevékenységbe, ami nyilvános, annak számolnia kell azzal, hogy bizony azt a diákjai is meg fogják találni idővel, és igencsak kritikusan fogják véleményezni. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen annak idején mi is elég erősen kritizáltuk a tanárainkat. Aki nem így tett az vagy szenilis, vagy hazudik. 😀

Na, de egy kicsit komolyra véve a témát, nagyon fontos, hogy a diákok, amit látnak az ne a képmutatás legyen. Törekedjünk arra, hogy ne csak prédikáljunk nekik, hanem tényleg mutassunk példát, tereljük őket a jó út felé, ha azt látjuk, hogy kezdenek kisiklani. Én is részben ezért kezdtem bele ebbe a cikksorozatba még tavaly szeptemberben. A diákoknak az iskola a második otthonuk, és sokszor előfordul az is, hogy minket többször látnak, mint a szüleiket, ezáltal a tanításon kívül nekünk kicsit pszichológusoknak is kell lennünk. Észre kell vennünk, ha bajuk van, és meg kell őket hallgatni, ha bármi bajuk van, vagy segítségre van szükségük.

Én a blogomat mindig próbálom úgy alakítani, hogy ne legyek a diákjaim számára képmutató. Ugyanazokat írom le itt is, amiket az órákon elmondok. Sőt, sokszor megkaptam, hogy káromkodok, és csúnya szavakat használok a cikkeimben. El kell árulom, hogy az óráimon is elhangzik egy-egy lóf*sz, vagy k*rva élet. Emberek vagyunk, néha káromkodunk.

Amúgy a tanárságot, és a bloggerséget jól össze lehet hangolni, sokszor vannak olyan témák, amik őket is érdeklik, és akkor ezekről is el lehet beszélgetni, de az iskolában elsősorban én tanár vagyok, és a fő feladatom, hogy tanítsak, és példát mutassak.

Nektek mi a véleményetek erről? Szerintetek mennyire necces, ha egy tanár nyilvános szereplést vállal akár az interneten, akár a televízióban?

Reklámok

One thought on “Az én középsulim #17 -A blogger tanár úr

  1. Szerintem a tanítás is nyilvános szereplés. A kettő között az a különbség, hogy a blogban szélesebb a témaválaszték, és csak annyira vagy azonosítható, amennyire akarod. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, ezek egymástól független dolgok. Amúgy a diákjaidnak joguk van a blogot kritizálni, neked meg jogod van a kritizálókat feleltetni, röpdolgozatot íratni. Akkor kinek is kell jobban vigyázni? 😀

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s