Avagy, aki sokat vált munkahelyet az egy sz*r embernek számít!

Sziasztok!

Képzeljétek el ismét vonaton ülök (milyen meglepő), megyek Komáromba dolgozni ezen a borongós, szürke március közepi napon. Éppen most érek be a Kelenföldi vasútállomásra, és úgy gondoltam, hogy megint van egy téma, amit szívesen megírok, és megosztok veletek. Sőt, már lelki szemeim előtt azt is látom, hogy lesz egy pár komment alatta, különböző véleményekkel.

Szóval úgy gondoltam, hogy ma egy kicsit a munkáról, munkahelyekről, és a szakképzettségekről írok nektek kicsit. Megosztva a saját tapasztalataim, és azt, amit másoktól hallottam.

Kezdjük is a legelején. Én az érettségi után nem mentem egyből egyetemre. Szerettem volna elvonulni egy évre Finnországba, viszont ez a tervem akkor sajnos nem jött össze, és találnom kellett valami alternatív megoldást. Elkezdtem OKJ-s képzésre járni, és 2013-ig bezárólag több szakmát is elsajátítottam, többek között az egyik nagy álmomat, a fotózást, majd ugyanezen évben elkezdtem egyetemi tanulmányaimat, hogy beteljesítsem a másik álmom, hogy tanár legyek.

14257591_10205747269521605_9054881305353492229_o

Számomra az is evidens volt, hogy nem akarok tétlenkedni, amíg akármilyen képzésen tanulok, hát belevágtam és otthon, Komáromban a lakásunk konyhájában elkezdtem tanítani. Ez végigkísérte az életem 3 éven keresztül, persze eközben volt 1-2 esküvőfotózás is. Szóval nem tétlenkedtem, de az első nagy váltás 2014-ben jött, amikor megkeresett Szalai Nóri az 5 Perc Angoltól, hogy lenne-e kedvem náluk dolgozni. Mondanom sem kell nem kellett sokat győzködni, igazi budapesti munkahelyem lett. Volt egy saját kis irodám, mellé pedig szuper kolléganőket kaptam. Először csak kisebb feladatokat kellett csinálnom, majd Nóri később rám merte bízni azt is, hogy interaktív webes tananyagot készítsek, vagy éppen a magazinba csináljak meg egy-egy nyelvtani leckét az olvasóknak. Ezen kívül pedig minden kiállításon megjelentünk, a Nyelvparádétól, egészen a HVG állásbörzéig.

Szerintem azzal sem mondok újat, hogy a szüleim, és nagypapám (sajnos az  Perc Angolt már nagymamám nem érhette meg) titkon büszkék voltak rám, hogy Budapesten dolgozom, egy igencsak olvasott magazinnál. Kimondottan nagypapám volt oda ezért, de annyira, hogy mindig amikor találkoztunk, azzal rágta a fülem, hogy adjak neki olyan magazint, amiben benne van a nevem, hogy tudja mutogatni a barátnőjének, és a nyugdíjas klubnak. Én viszont sosem voltam ilyen magamutogató, még ha ez nem is mindig látszik. Amikor másfél évnyi munka után felmondtam, és elhatároztam, hogy főállású egyetemista leszek, az talán pont nagypapámat viselte meg legjobban.

Akkor azt hallgattam tőle, hogy nem mondunk csak úgy fel, hanem tűrünk, akkor is, ha éppen nem élvezetes a munka légköre, és az ember ki kell, hogy tartson az első munkahelye mellett, és onnan kell, hogy nyugdíjba menjen. Szerinte az az ember, aki gyakran váltogatja a munkahelyét, az megbízhatatlan, és megbízhatatlanságot sugároz.

16797362_10206879050695427_2028779472283411827_o.jpgAmúgy a nagy terveim, hogy főállású egyetemista leszek, és nem csinálok a tanulás mellett semmit, az körülbelül 3 hétig tartott, mert akkor ismét kaptam egy felkérést a volt angol tanáromtól, aki a komáromi nyelviskolájába hívott tanítani. Persze, hogy ismét lecsaptam a lehetőségre, és azóta is ott vagyok. Ezen kívül pedig még két köznevelési intézményben is kipróbálhattam magam, mint angol tanár. Ezek közül az egyikben még most is tanítok, és el kell árulnom, hogy sokkal több, és sokkal hasznosabb dolgokat tanulok meg így a gyakorlatban, hogyha csak az egyetemi órákra járnék, és azt hallgatnám, hogy elméletileg hogyan kéne tanítani, de közben semmi nem úgy van, ahogyan azt a professzorok előadják. Amúgy az 5 Perc Angolnál még a felmondásom után is bedolgozgattam szabadúszóként egészen 2017 novemberéig.

Mindig is egy eléggé spontán ember voltam, azt csináltam, amihez kedvem volt. Az is igaz, hogy volt egy olyan időszakom is, amikor a munka rabja lettem, három helyen tanítottam egyszerre, és emiatt még a családomat is hanyagoltam, akik ezt elég ércesen meg is jegyezték nekem.

Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Én egy kicsit sem érzem magam megbízhatatlannak, vagy link embernek amiért több lábon próbálok állni, és nem egy munkahelyen fogok lehúzni 40 évet. Egy pár hete sikerült belefutnom egy cikkbe, ahol pont azt tárgyalták, hogy akinek több szakmája van, azok általában egész életükben nem fogják tudni eldönteni, hogy mihez kezdjenek, és emiatt tanulnak, hogy ne kelljen dolgozniuk. Azt sem szabad kihagynom, hogy a komment szekcióban volt egy olyan hozzászólás is, miszerint a szakmahalmozók egyszerűen csak önzők, mert azáltal, hogy újabb, és újabb képzéseken tanulnak már korábban megszerzett szakképzettséggel, másoktól veszik el a lehetőséget, akik valójában is azon a szakterületen szeretnének tevékenykedni a jövőben.

Én a magam példájából kiindulva ezt másképp látom, hogy több lábon állni nem egy luxus manapság, hanem inkább egy biztos élet. Ha valaki egy bizonyos színvonalat szeretne tartani az életében, és nem szeretné beérni azzal, hogy a fizetése a rezsire és a lakbérre menjen el, akkor bizony be kell vállalni egy-két mellékes munkát is. Emiatt pedig nem hátrány, hogyha az ember több mindenhez is ért.

Hihetetlen, de még ma, a 21. században is sok olyan ember van, kimondottan az idősebb generáció köreiben, akik még a szocializmusban tevékenykedtek, vagy akkor nőttek fel, akik úgy vélik, hogy az a jó munkás ember, aki mindig, minden körülmények között hű a munkahelyéhez.  Szerintem a váltás az néha szükségszerű. Nem mindig a rossz munkahelyi légkör miatt kell váltani.

Na, és ti mit gondoltok erről? Hagyjatok egy kommentet itt, vagy Facebookon a témával kapcsolatban. 😉

2 thoughts on “Az első munkahely az egyetlen?

  1. Szeretlek, és tisztellek, Gergő, de nem értek veled egyet. Pont, hogy manapság nem szabad úgy élni, ahogyan azt te leírod. Ha jó színvonalat szeretnél magadnak, akkor már általános iskola nyolcadik osztályában olyan gimnáziumot kell választanod, hogy onnan garantált legyen az egyetem. A felsőoktatásban pedig vagy közgazdásznak, vagy mérnöknek kell tanulni, ha jól szeretnél élni, és keresni. Szép hivatás a tanári, de ebből mindig is fel fog kopni az állad. Nincs baj a munkahely váltogatással, csak olyan szakképzettséget kell szerezni, amit mindenhol megfizetnek.

    Kedvelés

  2. Nem tudom, átment-e az előző (többször is elment közben az internetem). Nekem is több munkahelyem volt már, nem szégyen az. És sokszor nem is tehetsz róla, pl. ha lejár egy határozott idejű szerződés, vagy ha megszűnik a cég. Én egyetlen munkahelyemen sem voltam túl sokáig, de sok mindent kipróbáltam, ahogy itt is leírtam: http://walaki.ingyenblog.hu/masfel-ev.blog És a bejegyzésemben benne van a titok. Hogyan lehet jó munkahelyet találni?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s