Random jelölések Facebookon. 

Sziasztok.

Szinte már megszokott, hogy ilyen kései órán írok bejegyzést. Ma kivételesen szabadnapom volt, agy volt időm kipihenni magam, legfőképp aludni egy jót. Este pedig a Nemzeti színházban néztük meg a székesfehérvári Vörösmarty színház, Perelj, Uram! című előadást.

Most pedig egy olyan dologról fogok írni, ami számomra nagyon sokszor kellemetlen pillanatokat okoz, ez pedig nem más, mint a Facebook jelölések. A Facebookot két dologra használom. Elsősorban az oldalamon az Ubul blogolon osztom meg azokat a dolgokat, amiket ide írok, vagy úgy gondolom, hogy érdekes lehet a követőimnek, illetve a fotóimat szoktam még megosztani. Másrészt pedig létezik egy privát profilom, amit az ismerőseim számára tartok fent.

Sokszor megesik, hogy számomra ismeretlen emberek jelölnek ismerősnek. Sajnos az arc, és névmemóriám nincs mindig a toppon, ezért elsőre soha nem utasítok vissza senkit, hanem csak rákérdezek, hogy honnan ismeretség. Többször történt olyan, hogy valóban találkoztam az illetővel, csak mondjuk nem volt kint profilképe, vagy, ha volt az is évekkel korábban készült.

A másik eset az, hogy látnak emberek itt-ott, vagy mindössze csak random jelölgetnek embereket, és engem is bejelöltek, sőt vannak olyanok is akik ezáltal szeretnének hencegni más előtt, hogy milyen sok ismerősük van. Én úgy érzem így korrekt, ha rákérdezek, hogy honnan ismerjük egymást. Van olyan, hogy csak véletlen jelölt valaki. Ez velem is megesett két alkalommal, amikor nem zártam le a telefonom, és megnyitott applikációval raktam zsebre, ami ott pedig külön életre kelt. Még jó, hogy a telefonom Nokia, és nem Skynet, így még nem küldött terminátorokat az emberiségre.

Mindenesetre számomra ezek marha kellemetlen pillanatok tudnak lenni, mert csomóan ismerkedni, vagy barátkozni szeretnének, de őket is illedelmesen vissza kell utasítanom, mert sajnos néha a valódi barátaimra is alig jut idő. Van olyan barátom, akit tavaly nyáron láttam utoljára, igaz, hogy ő Hajdú-Bihar megyében lakik, de említhetném azt a barátomat is, akivel egy városban élünk, de már hónapok óta nem tudtunk találkozni, mert nincs rohadt fél óránk leülni egy kávéra.

Szóval ilyenkor mindig illedelmesen megköszönöm a jelölést, és elnézést kérek, hogy nem fogadhatom el a kérést. Sajnos az esetek csak elenyésző részében kapok vissza nyugodt választ. A többi esetben undok, kioktató, vagy gyűlölködő választ kapok. Sokan emiatt nagyképűnek, és önelégültnek tartanak.

Én ezzel az egész privát profilommal úgy vagyok, hogy itt is van egy bizonyos magánszféra, és itt olyan dolgokat osztok meg, amiket azt szeretném, hogy a valódi ismerőseim lássanak csak.

Ma is volt egy hasonló esetem, ahol szintén kevésbé szép jelzőket kaptam emiatt.

Most előre is elnézést kérek mindazoktól, akik ismeretlenül jelölnek. Sajnálom, de nem ismerjük egymást! Az Ubul Világa oldalon szívesen látok mindenkit, aki a blogolós, vagy fotós tevékenységeimet szeretnék követni. Ott úgy is minden olyat megosztok, ami publikus a nagyvilág számára, de kérlek azért a privát profilomat hagyjátok meg a magánszférám részének. 😉

Reklámok

4 thoughts on “Sajnálom, de nem ismerjük egymást!

  1. Én is mindig megkérdezem, hogy honnan ismerjük egymást, ha nem tűnik ismerősnek, aki bejelölt. Amúgy nem kell mindenkit visszajelölni. Én január elején tartottam “nagytakarítást” a Facebookon, és töröltem mindenkit, akivel nincs tényleges kapcsolatom, csak bejelölt, mert üzenetet akart küldeni, vagy mert valamilyen csoportban együtt vagyunk, vagy akivel régen az életben ismerősök voltunk, de évek óta nem láttuk egymást, stb. Csak azok maradtak, akikkel rendszeres kapcsolatunk van. Van köztük néhány olyan is, aki csak a Facebookról ismer, élőben mg nem találkoztunk, de nem ez a jellemző, talán 5-10 ember a 106-ból. (A “nagytakarítás előtt 600 feletti volt az ismerőseim száma Facebookon.) Mindenki mással találkoztam már legalább egyszer.

    Kedvelés

  2. Amúgy ismerősnek nem mernélek bejelölni, de itt szívesen kommentálok mindet, és a Facebook oldaladon is éppen ma néztem és lájkoltam végig az idei bejegyzéseidet, néhány hozzászólással kísérve. És láttam, hogy te s követed az egyik blogomat, az Élményképeket. Az a régi blogom, 2018. október 8-án bezárt, éppen a blog 3. születésnapján, mert betelt a képek tárhelye. Én is nézegetem még most is, érdemes böngészni néha, főleg a képek miatt, és linkelni is szoktam az új blogomban, de ha az aktuális bejegyzéseim is érdekelnek, akkor a Szabad Gondolatok blogot keresd: http://walaki.ingyenblog.hu/

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s