Avagy nem csak a fiatalok tudnak alakítani.

Sziasztok!

Mindennapi szinten használom a budapesti tömegközlekedést, aminek megvan minden szépsége, és rondasága. Igazából a legtöbb ihletet egy metrón, vagy villamoson utazás adja. Tegnapelőtt egy anyatigrissel hozott össze az élet a metrón, amiből szintén írok egy cikket, de úgy gondoltam, hogy a ma délelőtti történetem elsőbbséget élvez.

Előre leszögezem, hogy nincsenek előítéleteim az idősekkel kapcsolatban, mert minden ember más, és nem szabad általánosítani, de van egy adott csoport, amire ráillik az a tipikus sztereotípia, amit sokszor szoktak emlegetni.

Az ember minél öregebb, csak azt kezdi el hajtogatni, hogy “bezzeg a mi időnkben..”, na meg, hogy “ezek a mai fiatalok…”. Szomorú, de én ezt magamon is kezdem észrevenni, amikor a diákjaimnak mesélem, hogy mi nem lógtunk ennyit a suliból, és nem csináltunk ennyi hülyeséget. Tény, hogy ennyit nem, de azért csináltunk. 😀

Na, de térjünk vissza a mai témához. Nem egyszer vettem már észre, hogy a nyugdíjasok közül rengetegen visszaélnek azzal, hogy ők idősek, és azon kívül, hogy elvárnak dolgokat, még erőszakosak is nagyon sok esetben. Jó múltkor a 80A trollin jöttem hazafelé a Fogarasi úti Tescoból, amikor a következő megállóban egy idősebb hölgy száll fel, és megkérdezi, hogy leülhet-e. A trolli nem volt tele, de minden kettes ülésen ült valaki, és természetesen mondtam neki, hogy leülhet. Erre beszól, hogy akkor én álljak fel, mert a nagy seggem miatt nem tud leülni arra a picsányi kis ülésre. Akkora seggem van, hogy még egy ülést sem takar be, szóval a néninek fel kellett volna vennie egy szemüveget, de inkább megkértem, hogy ez esetben keressen magának máshol ülőhelyet.

A mai esetem nem merült ki egy ilyen szópárbajban. Éppen az Örs vezér terén szálltam fel a HÉV-re, amin rajtam kívül nagyon maximum négy ember ült, szóval igencsak szellős volt a szerelvény, és bőven volt ülőhely. Miután leültem egy perc sem telt el, és odarohan hozzám egy körülbelül hetvenes évei elején járható idősebb asszony, aki a botjával előbb bokán ver, majd közli, hogy ő már a megállóból kinézte ezt a helyet és takarodjak el onnan. Mondtam neki, hogyha szépen megkért volna, akkor szívesen átültem volna, de hála neki most jobban sántikálok, mint ő, így legyen szíves ő keressen egy másik ülőhelyet. Ahogyan ez történt a többi utas, akik látták az esetet, körénk gyűlt, és megkérték a hölgyeményt, hogy üljön le máshová, és ne kössön bele idegenekbe, akár fiatal az, akár öreg. Az néni látva a “vesztét” elkezdett károgni, hogy ezekben a mai fiatalokban nincs tisztelet, és hogy ő ledolgozott 35 évet a mittudomén milyen vállalatnál, majd átszállt egy másik kocsiba. Amúgy a bokám azóta is sajog.

bus-cd5855255d735987

Sajnos azt veszem észre, hogy a nyugdíjasok sokszor jobban rájátszanak arra, hogy ők nem tudnak állni. Elismerem, nem lehet könnyű hosszabb utat állva utazni, én is át szoktam adni a helyem, ha olyan nénit, vagy bácsit látok. Ezzel nincs semmi gond. A gond az ott kezdődik, ha nincs hely, és szeretnének leülni, akkor nem kérnek, hanem követelnek. Sokszor hetedik, nyolcadik hónapban levő kismamákba kötnek bele.

Persze az ellenkezőjére is van példa, hogy a fiatalok nem viszik észre magukat, és nem adják át a helyüket, de ilyenkor szépen, illedelmesen meg lehet kérni őket erre. Nem kell egyből kiabálni és bottal hadonászni. Itt is a türelem, és a kulturált viselkedés a kulcsszó.

Ennek ellenére mondjuk továbbra is úgy gondolom, hogy az ülőhely nem automatikus kiváltság csak azáltal, mert valaki időskorú. Másokra is oda kell figyelni. Soha nem lehet tudni, hogy ki mi miatt ült le. Állapotos anyukák, akik esetében még nem annyira látható a pocak, vagy akár olyan fiatalok, akiknek kezük vagy lábuk van törve, látássérült emberek, de akár olyasvalaki is, akin nem látszik semmi, de mondjuk közel 40 fokos lázzal megy az orvoshoz. Sokszor nem tudhatjuk, hogy ki miért ül le.

Életkortól függetlenül mindenkinek meg kéne tanulnia, hogy hogyan kell kulturáltan közlekedni, ordítozás, követelőzés és tülekedés nélkül. A belvárosban sem kell rohanni a szarrá tömött busz után, és arra még bezsúfolódni, hanem mondjuk kivárni azt a három, vagy öt percet, amíg nem érkezik meg a következő. Szerencsére a belvárosi tömegközlekedés egész jól van szervezve. Csúcsidőben a buszok, villamosok nagyon maximum 5 percenként követik egymást.

Nektek mi a véleményetek erről? Történt már hasonló eset veletek? Történeteiteket hagyjátok meg vagy a Facebookon, vagy itt a cikk alatt egy komment formájában. 🙂

Reklámok

3 thoughts on “Ezek a mai öregek…

  1. Eddigi tapasztalataim szerint kétféle nyugdíjas létezik. Az egyik az, aki idős korában is aktív marad. Ez kb. 10%. Ők mosolyognak, kedvesek, barátságosak, nem követelőznek, nem pletykálnak és nem szidják a fiatalokat. A maradék 90% az, akikről írsz, a tipikus unatkozó nyugdíjas, aki nem találja fel magát nyugdíjasként, ezért jobb híján pletykál másokról, szidja a fiatalokat és követelőzik. Miattuk lett nálam a “nyugdíjas” 90%-ban negatív jelző, néhány ritka kivétellel.

    Amúgy a “tisztelet” szó is árulkodik arról, aki használja. Az szokott erre hivatkozni, aki nem tud másra. Az erre hivatkozó embernek általában nincs igaza, de ezt nem látja be, nem ismeri el, hanem a nagy egoizmusában inkább másoktól is elvárja, hogy elismerjék az igazát, akkor is, ha nincs. Ezért ha valaki érvként hivatkozik a tiszteletre, akkor nagy ívben kerüld el, és véletlenül se adj neki igazat! Saját meghatározásom erre a szóra a következő: “A tisztelet egy érvpótló szó, amit akkor használunk, ha a saját magunk, vagy az általunk képviselt emberek személyét, véleményét, érdekeit vagy értékrendjét mások személye, véleménye, érdekei vagy értékrendje fölé kívánjuk helyezni.” (Szabadon felhasználhatod ezt a gondolatot, szeretném is, ha terjedne, sőt, akár ez is lehetne az értelmező szótár szerinti hivatalos meghatározása ennek a szónak. Ha őszinte lenne az értelmező szótár, akkor ez lenne benne a tiszteletről.)

    És még valami. Az “Add át a helyedet az időseknek!” szabály abban a pillanatban érvényét vesztette, amióta kezdetben a 70, majd később a 65 év felettiek ingyen utaznak buszon, vonaton, seprűn. Ingyen utazó ne akarjon fizető utas helyére leülni!

    Kedvelés

  2. Csak hogy a konkrét esetekhez is hozzászóljak, ne csak általánosan írogassak mindenfélét:
    – 80A troli: jól tetted, hogy elküldted. Aki 2 helyet akar foglalni, az inkább ne foglaljon egyet sem!
    – HÉV, bokán verős történet: erről sem tehetsz. Ha voltak még üres ülések, akkor oda is leülhetett volna a nyugdíjas hölgy, Nincs olyan, hogy “XY részére fenntartott hely” és ahogy írtad, bőven nem voltatok annyian, hogy verekedni kelljen az ülőhelyért. 😀 Amúgy a bokád meggyógyult már?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s