Ismét egy érzékeny témában vájkálok kicsit.

Sziasztok.

Ma reggel már megszállt a múzsa, és megosztottam veletek a történetemet a laktózérzékenységemmel kapcsolatban, de mégsem ez a kis szösszenetem keltette fel ma az olvasóim figyelmét, hanem a tegnapi cikkem, ahol a gyerekekkel való kapcsolatomról írtam. Gondoltam, hogy lesz benne olyan, amin egyes emberek fel fognak akadni, de azt hittem ez a gyerekmentes vendéglátó-egységekre fog kiéleződni, de tévedtem.

A Facebookon többen azt mondták, hogy jó lenne a cikk, ha nem promótálnám a gyerekek verését! Hirtelen meg is ijedtem, hogy túlságosan is gyorsan írtam a cikket, és nem olvastam át esetleg megjelenés előtt, ezáltal valami olyan elírás lehet benne, amit félre lehet értelmezni, de kétszeri elolvasás után sem találtam azt a részt, ahol arra buzdítanék akárkit is, hogy verje a gyerekét. Majdan rájöttem, hogy ez az a rész lehet, ahol azt írtam, hogy hasonló esetben az én anyukám hogyan cselekedett volna.

Idézem magam:

“Ha ugyanezt én csináltam volna meg, akkor egy hatalmas pofont kaptam volna anyukámtól, de ha azt nem is, akkor biztos, hogy a sárga földig le szidott volna, és bocsánatot kellett volna kérnem.”

Ez az az összetett mondat, ami szerint én az embereket arra buzdítanám, hogy verjék a gyerekeiket. Tényleg olyat írtam, ami erre utal? Tényleg ebbe azt látják bele az emberek, hogy bárkinek is azt tanácsolnám, hogy bármikor verjék sz*rrá a gyerekeiket? Én vagyok, csak ennyire bugyuta, hogy ezt nem látom benne?

parent-child

Elítélem, ha valaki a gyerekét veri! Az nem nevelés, hanem brutalitás. Nagyszüleim korosztálya előszeretettel alkalmazta a makarenkói módszert, amikor a gyerekeket minden apró csíny miatt fizikai bántalmazással bűntettek. Ennek semmi értelme. Bőrpapuccsal, derékszíjjal megverni egy gyereket maximálisan elítélendő dolog. Ezt elismerem én is.

Viszont, muszáj elfogadni azt is, hogy vannak néha olyan élethelyzetek, amikor bizony kénytelen az ember kicsit erélyesebben nevelni a gyerekét. Tudom, nincs tapasztalatom, és ilyen alapon ne is pofázzak bele, viszont tudok logikusan gondolkodni, és nyitott szemmel járok a világban, ezért mások által is tapasztalok. Például azt is megtapasztaltam, hogy igencsak csekély azon szülők száma, aki valaha egyszer ne alkalmazott volna már enyhébb fizikai retorziót, ha a csemetéje esetén már nem működött a szép szó.

Igen, sokszor van olyan helyzet, hogy nem elég a türelem, és a szép szó, mert a gyerek annyira hisztizik, hogy semmit nem hall meg. Pont emiatt nem ítélem el azt a szülőt, aki emiatt lekever egy taslit, rálegyint a fenékre, vagy rácsap a gyerek kezére. Nem akarom elhinni, hogy lenne olyan szülő, akinek ilyen esetben, ha nem is járt el a keze, azért ne gondolkodott volna el rajta.

Egyáltalán nem tartom a verés kategóriájába a szolidabb arcon ütést, vagy kézre csapást, hiszen ezeknek nem kell, hogy erősek legyenek, de mindenesetre a gyereket kizökkenti a hiszti állapotból, és sokkolja őket. A gyerekekkel pedig néha ilyen módon is éreztetni kell, ha orbitális hülyeséget csinálnak, hiszen, ha felnőnek, akkor ezeket a taslikat az élettől fogják kapni, és sokkal kellemetlenebb lesz, mint egy anyai, vagy apai meglegyintés.

A gyerekeket pedig nem szabad lebecsülni, mert sokkal okosabbak, mint, ahogyan a szülők azt el szokták képzelni. Ha azt látják, hogy minden turpisságot, vagy csínytevést megúsznak egy kis ejnye-bejnyével, akkor rá fognak jönni, hogy bármit megtehetnek, és tudatosan fognak hülyét csinálni a szüleikből.

Attól senki sem lesz rosszabb szülő, vagy vadállat, ha valamiféle gyengébb, pedagógiai célzatú fizikai retorziót alkalmaz. Néha tényleg szükséges. Nem ettől lesz valaki jó, vagy rossz szülő! Ezeket a szülőket pedig nagyon nem szabad azokkal összekeverni, akik csak passzióból verik az asszonyt és a gyereket. A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. 

Sajnálom, hogy tegnap többeteknek az egészből annyi maradt meg, hogy másokat arra biztatok, hogy verjék a gyerekeiket. Bízom benne, hogy átjön mindenkinek a cikkem valódi mondanivalója, és a véleménynyilvánítás kulturáltan fog folytatódni. Elnézést, ha ezzel valakit is megbántottam, de a gyerekek nem igenis rafináltak tudnak lenni, ha az érdekük úgy kívánja, és ezt nagyon sok szülő nem veszi észre.

Reklámok

2 thoughts on “Egy tasli már verés?

  1. Ebben most nem tudnék dönteni. az idézett mondat tényleg nem buzdít versére, mert nincs is benne semmilyen buzdítás, csak tényközlés, hogy mi volt régen és most. De nem tudom, melyik volt jobb, és nem tudom, hol a határ. De elég logikusnak tűnik a véleményed.

    Kedvelés

  2. Most jutott eszembe egy jó módszer a címbeli kérdés eldöntésére. Ha te kapnád ugyanazt egy felnőttől, akkor verésnek éreznéd? Ha igen, akkor egy gyerekkel szemben is az, és helytelen.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s