Ő egy jó asszony, ne tessék bántani!

Sziasztok!

Remélem jól vagytok. Nekem ismét ez a késői óra jutott csak, hogy írjak. Egy kicsit feltorlódtak a tennivalóim, emiatt pár dologgal csúszásban vagyok. Konkrétan csomó olyan dolog van, amit holnap legkésőbb meg kell csinálnom. A mai napon egy kicsit a kultúra kapott szerepet. Apukámat kísértem el a születésnapjára kapott koncertre a Papp László sportarénába.

Na, de ma mégis miről írok nektek? Ismét egy komolyabb témát feszegetek. A követőim egy részének már a töke tele van, hogy megint komolykodok egy kis hülyéskedés helyett, egy másik részének meg attól van tele a töke, hogy megint írok. 😀 Igen, ez röhejes, de Facebookon sok olyan ember van a követőim között, akik csak azért követik a munkásságom, hogy arra beszólhassanak. De ez az egész csak azért van, mert szép vagyok, és szerény. Ha-ha-ha. 😀

Manapság ismét nagyon sokan jelölnek ismerősek a Facebookon a privát profilon. Ezt nem olyan régen teljesen priváttá tettem, és mindenkit töröltem, akit nem ismerek. Mit jelent az, hogy nem ismerem? Azt, hogy sosem találkoztunk, de még nem is beszéltünk messengeren egy sort sem. Az ilyen embereket egyszerűen töröltem. Túl sok volt számomra a január végén történtek.

Szóval megint elkezdtek jelölgetni, de egy csomó ember esetében több közös ismerős is van, ezért nem akarok bunkó lenni, hogy elutasítom, meg sok emberrel találkozom, és bizony van olyan, akire nem emlékszem. Mindenkire, akit nem tudok hová tenni ráírok, hogy legyen szíves segíteni abban, hogy honnan ismerjük egymást? Ilyenkor 10 esetből mindössze 1 olyan van, amikor az én feledékenységem játszik közre, mindegyik más alkalommal, csak azért jelöltek, mert vagy feldobott a Facebook lehetséges ismerősnek, vagy ismerősöket gyűjtenek és boldog-boldogtalant jelölnek, vagy pedig jön a szokásos duma, hogy olyan szimpatikus vagyok és szeretnének megismerni. Ilyenkor szoktam elmagyarázni, hogy a Facebook egy közösségi oldal, és sem nem társkereső, sem nem ismerősgyűjtögető hely, és hogy a profilomat már csak a tényleges ismerőseim számára tartom fent, mindenki mással az Ubul Világa oldalon tartom a kapcsolatot.

Szerencsére azért akadnak olyan emberek, akik ezt fel tudják fogni, de rengeteg olyan is akad, aki azért kerül tiltásra, mert vagy erőszakosan ragaszkodik a megismerésemhez, vagy olyan szintű f@szságokat kezd el írni, hogy az már nekem is sok. Ilyen volt az egyik tegnapi esetem, aki nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy:

“A kurva anyádat!”

Ha nem számolnék magamban ilyenkor minimum 3-ig, akkor visszakézből kapott volna egy olyat, hogy: “Maximum a tiéd lehet az!” Ilyenkor mindig próbálom türtőztetni magam. Sokfajta sértegetést elviselek, sőt szinte mindet. Nem szoktam fennakadni semmin, ezt az egyet kivéve. Az anyukák szentek, és sérthetetlenek. Azok nem tehetnek semmiről, nem szabad őket szidni. Egy embernek nagyobb fájdalom nincs, ha az anyukáját szidják. Lehet nyugodtan sértegetni bárhogy, a családtagok bevonása nélkül! Erre mindig is ugrottam.

Általános iskolában, talán első vagy második osztályban volt egy kedves állami gondozásban élő barátom, akivel sajnos megszűnt minden kapcsolat miután visszakerült az anyukájához egy másik városba. Nem tudom mi volt a pontos oka annak, hogy nem az anyukájával élt, de most nem is ez a lényeg. Sajnos folyamatosan kapta a többi gyerektől a fikázást, amiért állami gondozott volt, és egyszer valamelyik neki is ennyit mondott, hogy: “A kurva anyád!” Ő egy alapjáraton visszahúzódó, konfliktuskerülő kislány volt, de amikor ezt mondták neki úgy nekiment a gyereknek, hogy annak felrepedt a szája. Akkor elmesélte nekem, hogy sokan azt hitték róla, azért van otthonban mert róla is lemondott az anyukája, de hitte, hogy ez nem igaz. Neki a legnagyobb fájdalom az volt, amikor a szeretett anyukáját bántották. És szerintem ezt minden jó érzésű ember így érzi. Amúgy, ha jól tudom akkor ez a kislány és a testvérei azért költöztek el Komáromból, mert visszakerültek az anyukájukhoz. Bár nem tudom mi igaz ebből, régen történt. Sajnos 20 éve semmi információm nincs róla, a nevére emlékszem, de az olyan hétköznapi, hogy a Facebookon is nehéz megkeresni.

Eredeti témához visszatérve, ezért szoktam mindenkire rászólni, legyen az akár ismerős, akár tanítvány, hogy nem megoldás a sértegetés, de ha már erre vetemedik, akkor azt tegye úgy, hogy ne szerepeljen benne egyik családtag sem, pláne az anyuka ne! Az soha nem tehet arról, ha az illető valami olyat tesz, ami esetleg nekünk nem tetszik. Meg egyáltalán ne sértegessünk már senkit. Értelmes emberek túl tudnak lépni, és nem kezdenek bele személyeskedésbe.

Amúgy anyukám egy végtelenül kedves, aranyos nő. Nem ő tehet arról, ha én nem igazollak vissza Facebookon. 😛 Már kinőttem abból a korból, hogy anyuci ellenőrizzen a neten. Bár elárulom ilyen soha nem volt. Sem Iwiwen, sem MyVIP-en nem olvasott bele egy üzenetembe sem.

Ígérem legközelebb tényleg valami vicces dologról fogok írni, de nekem mostanában csak ilyen témák jutnak. De lehetséges, hogy kéne egy külön vicc rovatot mesélnem. Vagy, majd ha Shop Secret részeket veszünk fel újra, akkor Klárival és Krisztiánnal csinálunk valami vicces videót csak nektek. 😉

Reklámok

One thought on “Anyád!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s