A tegnapi random cikk folytatása.

Sziasztok!

Tegnap kénytelen voltam befejezni a cikkemet egy ponton, mert pont beért a vonatom a Keletibe, és ugye azt ígértem, hogy ezekben a cikkekben annyit fogok mesélni, ami egy vonatútba éppen belefér. Így is tettem, de gondoltam, hogy ma folytatom a történetmesélést. Tegnap ugye arról írtam, hogy az idei évben szeretnék spontánabb lenni, új dolgokat megtapasztalni, és kevésbé korlátok közt élni. Most kivételesen nem a vonaton vagyok, hanem itthon a fővárosban, és ma nem is jártam Komáromban.

Ma kora reggel bevállaltam egy fotózást Szentendrén. Abban a városban, ahol utoljára két éve jártam pedig mindössze 40 percnyire van HÉV-vel. mielőtt belevágtunk volna a fotózásba lementünk a Duna partra, majd leültünk az egyik kávézóba, hogy kellő módon feltöltsük magunkat üzemanyaggal (kávéval), és rákészüljünk az alkotásra. 😀

Évről-évre csodával tölt el, hogy Szentendre milyen szép hely. A kis sétálóutcák, lépcsős sikátorok, és a régi házak, mindezek megspékelve egy kis modern dekorációval. Értem itt ezalatt a sétálóutcára belógatott színes lámpa búrákat, vagy egy másik utcában fellelhető színes esernyőket. Egyszerre régimódi, modern, és egy kissé bohó is.

IMG_0176.jpg

Tisztára olyan, mint én. 😀 Na, jó most megint kijött belőlem egy kicsit az ego, hogy Szentendréhez hasonlítom magam, de azért ott még nem tartunk, hogy átneveztessem Szetubullá. Azt hiszem megint kicsit őrültnek néztek miközben ezeket a sorokat olvassátok, de akik régóta ismernek azok tudják, hogy sosem futottam százon, csak maximum jól titkoltam.

De amúgy ma a Duna parton ücsörögve sok minden eszembe jutott miközben a modellemmel beszélgettünk. Például az is, hogy mennyire szeretem Szentendrét, és azt a nyugalmat, amit a belváros áraszt, viszont arra is rájöttem, hogy nem költöznék oda. Tudom sokatoknál itt jön az a sok kis kérdőjel, hogy miért mondok ilyet, ha közben szeretem. Szentendrén, és nagyon sok nyugodt helyen nincs meg az a pörgés, amire nekem szükségem van. Életem egyik legjobb élménye, hogy Budapestre költözhettem. Elég sajátos életet élek. Ha úgy tartja kedvem még éjfélkor is képes vagyok elmenni sétálni, és itt nem azzal találom szembe magam, hogy még a kutya sem vakkant.

IMG_0031.jpg

Ezen kívül pedig rengeteg csodálatos hely van, amit kimondottan este szeretek megnézni, vagy akár lefotózni. Nem vagyok oda a hangos bulihelyekért, nem csapom szét magam hétvégente a legnagyobb party helyeken, de egy minimális pörgésre szükségem van. Plusz van egy olyan szokásom is, hogy éjszaka jobban szeretek vásárolni, mert olyankor kevesebb ez ember, és nem húzzák át mondjuk a nyanyatankot a lábamon. Ebből is látszik amúgy, hogy szeretem a spontaneitást az életemben, annak ellenére, hogy sokszor arra nem jut időm, hogy a barátaimmal találkozzak. Ilyen az, hogyha a munkamánia és a spontán élet találkozik. 😀

Amúgy ezért is szeretnék változtatni, mert csomó olyan barátom van akivel már vagy fél éve nem tudtam leülni meginni egy kávét, vagy egy jó pohár bort, mert vagy én vagyok behavazva, vagy ő dolgozik akkor, amikor én nem.

Amúgy képzeljétek el, hogy anyukámnak holnap lesz a szülinapja, nem mondom meg hányadik, mert még a végén kitérne a hitéből, hogy milyen kulisszatitkokat fecsegek ki nektek. Holnap majd kap valami kis figyelmességet, vasárnap pedig meglátogat engem itt a nagy faluban, mert megyünk a Konstrumára. Utána meg megyünk falni a kedvenc éttermünkbe, az Okay Italiaba. 😀 Elárulom, ez is spontán jött, hogy odamenjünk.

Na azt hiszem, hogy most elköszönök, mert bár holnap nem kell annyira korán kelnem (csak 6-kor), viszont fel kell készülnöm az óráimra. Nem leszek egy annyira genya tanár most. Holnap nem lesz számonkérés a 11-es osztályomnál.

Jó éjszakát!

Egy gondolat “Szentendrén” bejegyzéshez

  1. Tegnap este voltam utoljára online, akkor még nem volt itt ez a cikk. De örülök, hogy ezt láthatom.

    Szentendre nagyon szép hely, és szerettem ott nyaralni gyerekkoromban anyai nagyszüleimnél. De a nagypapa meghalt (1998. decemberében 1 héttel a szüleim válása után), a nagymama meg kb. 1 év múlva Veszprémbe költözött (1 év volt, mire minden lezárult: örökösödés, ház eladás, stb.), hogy közelebb legyen hozzánk. Ezzel vége lett a szentendrei korszakomnak.

    1999 nyarán jártam utoljára Szentendrén, a gimnázium és egyetem közti nyáron, a nagypapa halála után, a nagymama Veszprémbe költözése előtt. De azóta nem voltam ott, nincs miért menni. De ha egyszer úgy adódna, megnézném, mennyit változott 20 év alatt.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s