Avagy nem mindig olyan jó az bizonyos testvéri viszony.

Sziasztok!

Tegnap este, miután retusáltam néhány fotót, amiket Szentendrén készítettem rácsúsztam a gyakorikérdések.hu oldalra. Igen, most lehet köpködni, de többször meg szoktam látogatni ezt az oldalt, hogy ihletet merítsek egy-egy cikkemhez, de tegnap csak nevetni szerettem volna néhány random idióta kérdésen. Meg is nyomtam az egy véletlen kérdés nevű gombot, és valamiért azt a kérdést dobta fel, hogy “Rossz egykének lenni?”, persze, hogy rákattintottam és egy csomó sajnálkozó választ láttam, hogy nekünk milyen rossz.

636235982714639192-721912197_being-an-only-child-1

Legelőször is szeretném leszögezni, hogy csak azért, amiért egyke vagyok semennyivel nem voltam jobban elkényeztetve, mint egy többgyerekes család sarja. Nagyobb ajándék, csak születésnapkor, karácsonykor, meg nagyon maximum húsvétkor volt. Gyereknapra, névnapra, jó bizonyítványért mindig valami jelképes kis valamit kaptam. És higgyétek el, nem kaptam meg mindent egyből, amit kitaláltam, hogy kell rögtön. Ha boltba is mentünk, akkor is nagyon maximum egy valami kis édességet választhattam magamnak.

Azért lettem egyke, mert a szüleim tudatosan vállaltak gyereket, és fel tudták mérni a helyzetüket. Mindig azt mondták, hogy legyen inkább csak egy gyerekük, de akkor azt tisztességesen felnevelik, és nem akarják, hogy bárkinek is nélkülöznie kelljen. Én azt mondom, hogy ezt nagyon jól tették. Voltak könnyebb, és bizony nehezebb időszakaink is, de soha nem volt olyan, hogy ne lett volna otthon főtt étel, vagy bármilyen közműt kikapcsoltak volna, mert nem telt rá. Néha szerényen, de mindig megéltünk.

No, de kanyarodjunk vissza oda, hogy nekem miért is rossz az, hogy egyke vagyok? Akár ennél a kérdésnél, akár személyesen az ismerőseim sokszor mondták, hogy a szüleim ezzel lelki szegénységet okoztak nekem, mert nem élhettem át, hogy milyen érzés az igazi testvéri szeretet. Meg a másik megállapítás az szokott lenni, hogy gyerekként biztos mennyire vágytam rá, hogy legyen valaki, akivel játszhatok.

Szóval, az igazság az, hogy gyerekként sem nyaggattam a szüleimet, hogy testvért, vagy testvéreket szeretnék. Kimondottan jól éreztem magam gyerekként úgy ahogy voltam. Nem is igényeltem, hogy legyen játszótársam. Egy nagy kedvenc játékom volt, a LEGO, amit meg kimondottan egyedül volt jó játszani. Annak idején a LEGO kockákkal való építéssel éltem ki a kreativitásomat, mindaddig, amíg nem érkezett meg a számítógépem, és a The Sims.

Nekem az egykeség mindig is természetes volt, ezt szoktam meg, ezért sosem volt fura, és soha nem éltem meg negatívan ezt az egészet. A testvéri szeretet hiánya sincs meg a mai napig, hiszen egyke vagyok, és úgy nem tapasztalhattam meg, hogy milyen is az. Ami meg nincs, vagy sosem volt, az nem hiányozhat az ember életéből.

stop-fighting-sibling-get-along-feature

Amúgy sokszor már csak amiatt is szerencsésnek érzem magam, az egykeségem miatt, mert ismerőseim és barátaim körében rengeteg negatív példát látok a testvériségre. Sokszor a gyerekkori testvéri civakodások felnőttkorra sem változnak meg, és marad a rosszindulat, az acsarkodás, és az egymás ellen való áskálódás. Ezen kívül azt vettem észre, hogy akik a legjobban erőltetik azt, hogy egy gyereknek igenis kell testvér, azoknak a legrosszabb a kapcsolatuk a saját testvéreikkel.

Szerintem inkább jobb egykének lenni, minthogy legyen az embernek 1-2-3 testvére, akikkel rosszban van. Nekem is sokszor szokták mondani, hogy nem lesz majd senki, akire számíthatok az életben. Ezt már most tudom, hogy nem kell ahhoz az ember testvérének lenni, hogy segítsen a másiknak. Sokszor egy jó barát sokkal többet ér, mint egy testvér.

Emlékszem régen, még amikor kicsi voltam, és nagymamámmal sétáltunk öreg nénik mindig megkérdezték, hogy van-e testvérem, és amikor mondtam, hogy nincs, akkor sajnálkoztak, és hogy biztos mennyire vágyhatok rá. Nem, sosem vágytam rá, és ezt gyerekként is megmondtam mindenkinek. Nagymamám ilyenkor mindig nagyon mérges volt, mert azt mondta, hogy ilyet nem szabad mondani.

Én most mindössze arra kérlek titeket, hogy ne sajnáljátok az egykéket azért, mert nincs testvérük. Persze vannak olyanok, akik nagyon sajnálják, hogy az életük így alakult, de a legtöbb egykének ez egy megszokott állapot, és semennyire nem élte meg rosszabbul a gyerekkort, mint akinek van 2-3 testvére. És a másik legfontosabb, amit szeretnek az emberek elfelejteni. Az egykék nagy része nem önző, és elkényeztetett. Ez mind, csak a szülőkön múlik, és azon, hogy hogyan nevelik a gyereküket. Testvér nélkül is meg lehet azt tanítani nekik, hogy nem körülöttük forog a világ.

Most pedig akkor jöjjön egy kis közvéleménykutatás. 😀 Kommentben hagyjátok meg, hogy ki egyke, és kinek vannak testvérei. Mindenki írja meg azt pár szóban, hogy hogyan élte meg gyerekként az egykeséget, vagy azt, hogy testvére van. Várom válaszaitokat akár itt, akár a Facebookon. 😉

13 thoughts on “Egyke vagyok, és nem sajnálom!

  1. Nekem van testvérem. Egy öcsém, aki 4 évvel fiatalabb nálam. Soha nem akartam testvért, de amikor megtudtam, hogy lesz, akkor azt szerettem volna, hogy inkább lány legyen, mert egy lánnyal talán könnyebb kijönni. De fiú lett, És az eltelt évtizedek azóta is engem igazolnak, mert soha nem volt igazán jó a kapcsolatunk. Nem tudtam még megszokni, hogy van testvérem, de ő meg nem igyekszik alkalmazkodni hozzám. Nem igazán tudunk mit kezdeni egymással.

    De az egész rokonságban ez a helyzet. Akinek nincs testvére, szeretné, ha lenne. Akinek van, szeretné, ha nem lenne. Irigyellek, hogy egyke vagy, de legalább nekem is volt 4 boldog évem. 🙂

    Kedvelés

  2. Amúgy mindig az idősebb testvérnek nehezebb, mert az ő élete megváltozik attól, hogy megszületett a fiatalabb. A fiatalabb testvérnek viszont már eleve ott van az idősebb, nincs változás, amit meg kell szokni. És az idősebb testvér nehezebb helyzetét a szülők 90%-a tovább nehezíti azzal, hogy a kicsi a kedvenc. Persze ez is érthető, ő az újdonság a családban, de ezzel csak nehezítik az idősebb testvér helyzetét.

    Kedvelés

  3. Majd, ha megidősödtök rájöttök milyen jó is egy testvér. Amikor már egy magasabb, támogató szintre emelkedik a kapcsolatotok. A barátok elmennek, a fontos eseményeken nincsenek veled, a testvér az mindig ott van, s ő lesz az egyetlen bizonyosság hová is tartozol.

    Kedvelés

    1. Hány éves vagy? És hány éves kortól várod ezt a “megidősödést”? Az én korom már csak másfél évig kezdődik 3-assal, és még nem látom a jó oldalát annak, hogy van testvérem. Amúgy ilyen naiv elképzeléseket általában az egykék szoktak hangoztatni.

      Kedvelés

      1. Elég annyi, hogy már nem esküvőkön találkozunk a rokonsággal, s ezeken a nem esküvő eseményeken az egy generációba tartozó testvérek, unokatestvérek a megnyugtató biztos pontok.

        Kedvelés

    2. DISZKOPLASZTIK! Van igazság abban, amit írsz, de ez nem törvényszerű. Ismeretségi körömben is vannak olyan emberek, akik jócskán a negyedik x-et tapossák, és nagyon nem jó a testvéreikkel a kapcsolat. Egy kicsit közhely az, hogy azért kell testvér, mert az mindig melletted lesz.

      Kedvelik 1 személy

  4. Amúgy hatan voltunk testvérek. Egy nagyon korán, egy nemrég ment el. Nem vagyunk sülve-főve együtt, sőt inkább nem. Egy öcsénk valami értelmezhetetlen okból megszakította a kapcsolatot. De ha visszajönne, nem hánytorgatnánk fel neki.

    Kedvelés

    1. Én minden embernek, legyen az családtag, barát, tanítvány, kolléga, egyetlen egy új esélyt adok csak, ha az valamivel megbánt. Mindenkinek lehetnek rossz pillanatai, ezért gondolom úgy, hogy egyszer mindenki megérdemel egy újrakezdést, de csak egyszer. Családtagjaimmal is így vagyok. Ha valaki rendszeresen cseszekszik velem, azt végleg elengedem.

      Kedvelik 2 ember

    2. Ha az öcséd megszakította a kapcsolatot, akkor biztos ő volt a sértett fél (vagy legalábbis ő így érzi). Ebben az esetben viszont neki kell elgondolkoznia azon, hogy visszafogadna-e titeket és nem fordítva. (Nem ismerem sem a családot, sem a helyzetet, és nem ítélkezem senki felett, de általában a sértett fél megy el onnan, ahol sérelem érte őt.) Ha meg mégis ő sértett volna meg titeket, akkor talán jobb is így (de ebben az esetben nem értem, miért ő szakította meg a kapcsolatot).

      Kedvelés

      1. Azt nehéz rekontstruálni, hogy a vélt vagy valós sérelem miatt nem-okozott nagyobb valódi sérelmeket. No meg olyan ritkán van, hogy mindenki más egyöntetűen bánt meg egyetlen másikat. Itt inkább arról van szó, hogy valószínűleg először egyvalakire próbált megorrolni, csak aztán a többiek nem álltak mellé a sérelmében.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s