Nem mindenkinél kósza hóbort a hajfestés…

Sziasztok!

Itt a péntek, már csak másfél napot dolgozom a héten, most pedig egy óra múlva megint megnyúzom kicsit a középsulis diákjaimat egy kis szenvedő szerkezetes röpdolgozattal. 😀 Az idő szar, inkább ősznek érzem most, mint tavasznak. A hangulatom is kicsit borongósabb.

Most pedig egy kicsit arról fogok vallani, hogy mi az oka annak, hogy több éve már rendszeresen festetem a hajam. Az évek folyamán több hajszínnel pompáztam már. Voltam vörös, szőke, fekete, de az állandó hajszínem ami már évek óta bevált az a klasszikus barna, ami nyáron kicsit világosabb, télen kicsit sötétebb.

Szóval a hajfestésemnek nagyon egyszerű, és prózai oka van. Őszülök! Először 17 éves koromban vettem észre, hogy akad 1-2 ősz hajszálam, de nem volt annyira feltűnő. Persze nem mutattam a külvilág felé, de magamban egy kicsit bepánikoltam, hogy ez már az öregedés jele, és innen már nincs visszaút. Mindenesetre akkor tényleg olyannyira elenyésző volt az ősz hajszálak mennyisége, hogy éveken keresztül senkinek fel sem tűnt.

Majd 2013-ban kósza elmebajtól vezérelve az akkori fodrászommal befestettem a hajam vörösre. VÖRÖSRE! Hát elment nekem az eszem??? Igen, határozottan hülye voltam, mert ez a szín nem a legjobb választás volt, annak ellenére, hogy akkor szerettem, de ma fotókon visszanézve borzasztó már.

Kedves szüleimet is szó szerint sokkoltam az új kinézetemmel. Akkor a döntésemnek két oka volt. Untam a megszokott kinézetemet, és szerettem volna kipróbálni valami újat, és láttam az egyre több ősz hajszálat, ami még mindig nem volt olyan sok, hogy mások is észrevegyék.

A vörös korszakomat megunva 3 hónap után visszaalakítottuk a fejemet barnává. Onnantól kezdve a hajfestés állandó részéve vállt az életemnek. Az egyetem elkezdésével, és a munkába állással olyan mértékű stressz is megjelent az életemben, hogy már év alatt feltűnően sok ősz hajszálam lett. Eleinte budapesti fodrászaimmal kísérleteztünk többfajta hajszínnel. 2014-ben fekete hajjal villogtam, majd egy évvel később kiszőkültem, ami csak alig pár hétig tartott, mert a hajam olyan mértékű vörös pigmentet tartalmaz, hogy a szőke bevörösödött a végére. Azóta pedig a barna vagy világosabb, vagy sötétebb árnyalatát viselem a fejem búbján.

Az elmúlt években összesen egyszer 2017-ben növesztettem le a hajam, hogy újra az eredeti hajszínemmel örvendeztessem meg a családomat (akik nem értik, hogy miért van erre szükség), és az ismerőseimet, de olyannyira sok az ősz hajszálam már, hogy nem elhanyagolható már a rendszeres festés.

Nagyon sok esetben megdöbbentek ezzel más embereket, ha elárulom, hogy hosszú évek óta festetem a hajam. Sokan nem is gondolják, szerencsére nagyon jó a fodrászom, aki igencsak élethűen tudja kikeverni a festéket. 😀 Na és ilyenkor szoktak jönni a kérdések, hogy mégis miért csinálom ezt, miért nem fogadom el annak a tényét, hogy őszülök.

Az őszülést nálunk nem csak a stressz okozza, hanem genetikailag kódolva van a családban. Apukám is 25-26 éves kora körül kezdett el őszülni, én jóval korábban. Őszintén szólva nem mindig látszik, de én egy borzasztóan hiú ember vagyok, és nagyon nehezen viselem az öregedés jeleit. Ezért festetem a hajam, járok el néha kozmetikushoz arctisztításra. Az is előfordul néha, ha van egy kis bőrhiba az arcomon, akkor feldobok egy kis alapozót, hogy ne látszódjon, és konditerembe is egyrészt azért járok, hogy a testem is formában legyen. 27 éves vagyok, nem akarok 20 évesnek kinézni,  de 30 pluszosnak sem. Szeretnék koromhoz méltóan kinézni, és ezért képes vagyok bármire.

Szóval 27 évesen nem szeretnék még őszen villogni sehol sem, az ráér majd 20 év múlva is. 😀