Részletfizetés? Kösz nem! 

Sziasztok!

Ma borzasztóan aktív vagyok, úgy érzem. Egyszerre vagyok lelkes és hulla fáradt is. Nem tudom, hogy hogyan tudnám leírni nektek ezt az érzést. Ma szerencsés helyzetben voltam, mert egy órával korábban végeztem a nyelvsuliban, és már úton vagyok hazafelé, és ezen a héten, már nem is tanítok többet, majd csak jövő hét kedden megyek újra, addig pedig pihi és fotózás. Kihasználok most minden lehetőséget arra, hogy szabadidőmben fotózzak.

A fotózás nálam egy szenvedély, és bár nagyon sokan mondják, hogy haladjak a technikával, és vegyek inkább egy mobilt, brutál erős kamerával, én mégiscsak megrögzött DSLR fotós vagyok. Nekem ez egy szertartás, hogy a vállamon viszem magammal a több, mint 30 kilós felszerelésemet, és ha szükséges minden másodpercben cserélek egy objektívet.

WS_7622.jpg

A fotózáshoz nálam az is hozzátartozik, hogy a képeimet RAW-ban készítem el, majd azokat otthon a számítógépemen először a Camera RAW-ban, majd a Photoshopban megszerkesztem.

Ezekhez az utómunkákhoz pedig elengedhetetlen egy erős grafikai tulajdonságokkal bíró számítógép. Nekem a munkám és a sok utazás miatt, csak laptopom van, de abból is mindig olyat vettem, aminek nagyon erős grafikai kártyája, és színbiztos kijelzője van. Ennek ellenére szeretek rendes monitorral dolgozni, amire rákötöm a laptopot. Az a legbiztosabb.

Mindenesetre az én laptopom mostanság kezd eljutni arra a szintre, hogy már öreg ahhoz, hogy egyszerre akár több fotón is tudjak dolgozni, ezért a következő hónapban egy cserére kerül sor. Már korábban is mondogattam ismerősöknek, hogy kell új laptop, de nincs annyi pénzem, amennyibe egy jobb minőségű gép kerül. Elhatároztam hát, hogy visszafogom egy kicsit az extra kiadásaimat, és minden hónapban félrerakok egy összeget, és ezáltal három hónap alatt összejön az ára.

Talán két hete lehetett, amikor pont az egyik ismerősömmel beszélgettem arról, hogy most nincs tivornya, és rongyrázás, mert laptop kell, aki egyből azt mondta, hogy hülye vagyok, hogy sanyargatom magam, mert mindenhol lehet már részletre venni, és ha így teszek, akkor kis összegenként kell csak kifizetnem, és nem kell megvonnom magamtól minden élvezetet. Elmondása szerint ma ezt mindenki így csinálja, és már nem menő spórolni.

Na itt volt az a jelenet, amikor úgymond instant sokkot kaptam. Csak, mert nekem még a szüleim, és a nagyszüleim is azt tanították, hogy csak addig nyújtózzak, amíg a takaróm ér, és szerintem is ez így van jól. Sosem szerettem adósságba verni magam, és úgy tartom, hogy csak annyi pénzt szabad költeni, ami van.  Nekem sokkal jobban esik ez, hogy összespórolom kisebb összegekben a laptop teljes árát, mert így nyugodt szívvel fogom magaménak tudni, ha majd megveszem. Nem lesz bennem az a tudat, hogy ez még nem az enyém, és tartozásom van.

Amúgy azt veszem észre, hogy sok embert megrészegít a részletfizetés, és a hitel lehetősége. Sajnos azt kell mondanom, hogy a státuszszimbólumok idejét éljük. Ezért, ma az nem számít menőnek, akinek nincs Iphone-ja, nem BMW-vel jár, vagy pedig nem a legmárkásabb divatcégek ruháit viseli. Emiatt a megfelelés miatt van az, hogy rengetegen hitelből vásárolnak, majd utána azt nehézkesen nyöghetik vissza. Sokszor karácsonykor már a műszaki áruházak bejáratainál nem is a termékeket hirdetik a legjobban, hanem a hitelt, amiből ajándékot vehetnek a szeretteiknek. Így kerül a fa alá egy kis hitel ajándékként.

Ne értsetek félre, nem akarok leszólni senkit sem, aki hitelezik, vagy részletre vásárol, de azért érdemes lenne vásárlás előtt átgondolni, hogy például TV-t, számítógépet, vagy mobiltelefont megéri-e így vásárolni. Lakás, és autó vásárlás esetén teljesen érthető, hogy nem minden ember zsebében vannak milliók, de kisebb háztartási, és szórakoztató cikkek vásárlása esetén lehetséges, hogy ésszerűbb a spórolás, mint a semmire vásárolni, csak azért, hogy a szomszédnak, a családtagoknak, vagy akár a társadalomnak megmutathassuk, hogy mink van. Igaz, hogy a 21. században vagyunk, de ezek nélkül még mai napig lehet élni.

Már csak azért is lényeges a hiteleket jól átgondolni, mert azokat többszörösen kell visszafizetni, és nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy túl sok mindenre vesznek fel pénzt, amit nem tudnak törleszteni, és abból végrehajtási eljárás lesz. Ezen pedig sokszor családok mennek tönkre.

Idáig bármilyen nagyobb dolgot kellett vennem azt mindig egy összegben fizettem ki, úgy, hogy azt előtte összespóroltam. Idáig bárhol hatszámjegyű összeget fizettem az eladóknak automatikusan az volt a kérdése, hogy mekkora részletekben szeretném, majd mindig rácsodálkoztak, amikor mondtam, hogy egyben és most azonnal. Ez pedig a jövőben is így lesz. Sokkal nyugodtan fekszem le esténként, ha tudom, hogy nem tartozom senkinek.

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek is túl régimódi a felfogásom ebben, vagy tényleg érdemes elgondolkodni hitel- és részletfizetésigénylés előtt? Tudjátok, hogy hol van a komment szekció. 😉

Reklámok

3 thoughts on “Nem hitelezek!

    1. Kedves “Valaki”! Állítsd le magad! Nem tartozom elszámolással senkinek, hogy mennyi a havi bevételem, de annyit elmondhatok, hogy bőven keresek annyit, hogy a saját pénzemből rázzam a rongyot, ha már te így fogalmaztál. Amúgy mi számít rongyrázásnak? Az, hogy most havonta egyszer elmegyek színházba, vagy, hogy néha napján étteremben eszem??? Ez aztán marha nagy rongy rázás, úgy, hogy két helyen tanítok egyszerre, és sokszor annak is örülök, ha lyuk van a s*****en.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s