Megelégeltem Komáromot.

Sziasztok!

Most ismét egy ilyen véletlenszerű, téma nélküli írást hoztam, amit csak addig írok, amíg a vonaton vagyok. Ahogyan a címben is láthatjátok, hosszabb idő után újra úton vagyok a főváros felé, hogy visszazökkenjek a megszokott hétköznapokba. Húsvét alkalmával egy pár napra elvonultam a szüleimhez, hogy ők is lássanak kicsit. Tegnap pedig már munkába is álltam Komáromban, a nyelvsuliban. Igaz keddenként nem szoktam Komáromban dolgozni, de szükségem van egy új laptopra, ezért most minden extra lehetőséget megfogok, hogy több pénzecskét tudjak gyűjteni. Amúgy olyannyira jól állok a gyűjtéssel, hogy május elején már arról fogom nektek írni a cikkeimet, és azon fogom szerkeszteni a fotóimat is.

Mostanában megint nagyon belemerültem a fotózásba. Szerencsére tudom is úgy alakítani az időmet, hogyha más nem, akkor kéthetente el tudjak menni egy pár sorozatot készíteni, amit majd a Facebook és Instragram oldalaimon megoszthassak veletek is. Ezen kívül régebbi, még nem feltöltött fotóimat is meg fogom osztani veletek. Azt vettem észre, hogy amióta naponta osztok meg egy-két fotót nagyon aktív lett az én kis virtuális közösségem. Kíváncsi leszek, hogy mikor lesz megint egy kicsit ércesebb kritika, hogy egocentrikus vagyok megint. Plusz a saját blogomon, hadd engedjem meg magamnak, hogy néha egoista pöcs lehessek. 😛

IMG_4840.jpg

Amúgy nekem egy kész kínzással ér fel az, ha több napot kell Komáromban tölteni. Sokan az ilyen kijelentéseimkor szoktak nagyon félreérteni. Ilyenkor szinte mindenki azt hiszi, hogy én szégyellem Komáromot, meg nem szeretem, hogy innen származom, na meg, hogy nagyképű lettem, amióta elköltöztem. Egyiknek sincs köze az igazsághoz. Alapból is egy borzasztóan energikus emberré váltam az utóbbi években, pláne amióta Pesten élek kimondottan igénylem, hogy legyen valami kis pörgés körülöttem. A fővárosban sosem unatkozom. Ha szabadidőm van, akkor csak gondolok egyet, és elmegyek sétálni, felszállok egy villamosra, majd átszállok egy másikra, és kikötök valahol. Mindig van új dolog, amit felfedezhetek. Ezen kívül a baráti köröm is a fővárosban van. Komáromban ezzel ellentétben mindent ismerek már, nincs új a nap alatt. A komáromi barátaim kikoptak mellőlem, már akik voltak. Ez egy kicsit mindig is fájó pontom marad, amikor a volt osztálytársaimnál azt látom, hogy szinte mindegyiknek maradt olyan barátja, akivel iskola óta összejár, addig én nem tudtam hasonlóan mély kapcsolatokat kialakítani. Egy nagyon jó barátom volt Komáromban, akivel kb. két éve szakadt meg a kapcsolat. Nem szeretném bővebben részletezni, hogy miért. Igaz karácsonykor, amikor írtam neki az ünnepek miatt úgy látszódott, hogy fogunk találkozni, de végül mégsem lett belőle semmi. Egy kicsit még azért reménykedem.

IMG_8303.jpg

Amúgy furcsák tudnak lenni az emberi kapcsolatok. Nagyon-nagyon sérülékeny egy emberi barátság. Sokszor egy apró kis hiba miatt is emberi kapcsolatok tudnak tönkremenni akár véglegesen is. Sokszor nem is gondoltam, hogy nekem valaha is barátaim lesznek. Rettenetesen zárkózott voltam, és nem voltam hajlandó nyitni az új felé. A régi osztálytársaim a mai napig ezt az énemet ismerik. Amúgy annyiszor elgondolkodom ezen, hogy amennyire semmilyen volt a kapcsolatom akkor a régi osztálytársakkal, most olyannyira szívesen találkoznék mindegyikkel, mert érdekel, hogy kinek hogyan alakult az élete ezalatt a 13 év alatt, amióta befejeztük a nyolcadik osztályt. Talán emiatt is vállaltam tavaly, hogy szervezek egy osztálytalálkozót, aminek az ötlete sajnos nem aratott sikert. 25 emberből mindössze talán négyen jeleztek vissza, hogy érdekelné őket a dolog. Olyan is volt, aki a csoport beszélgetés elkezdésekor már kilépett, ezzel jelezve, hogy nem kíváncsi ránk. Én bármikor szívesen találkoznék, ha valaki mégis szeretné megszervezni. Én a tavalyi mérsékelt siker után egy ideig nem próbálkozom.

12687890_10204440748019384_7730976153942319270_n

Amúgy azt tudnám elképzelni, hogy vagy nagyon csodálkoznának azon, hogy mennyire kinyíltam, és megváltoztam, vagy ezáltal még negatívabb képet állítanának be rólam. 😀 Mondjuk, ha valaki is olvassa ezt a cikket közülük, csak azt tudom mondani, ha tehetném, akkor másképp csinálnám. Sokkal másabban állnék mindenkihez, és nem zárkóznék el, nem marnék el magam mellől senkit. De az is igaz, hogy már nem tudom visszacsinálni, és nem is szeretném elölről kezdeni, sem az általános-, sem a középiskolát. A sok állítással ellenben, és nem sírom vissza egyiket sem, pedig nagyon sokan akartak meggyőzni ezzel kapcsolatban. Talán ez azért is van, mert szépen lassan megtaláltam önmagam. Akár a fotózást, akár a tanítást nézzük nekem mindegyik egy olyan dolog, amit imádok csinálni, és mindaddig boldog vagyok, amíg hagyják, hogy ezeket csinálhassam. És ezen kívül idén amiatt is jól érzem magam, mert az egyik kedvenc elfoglaltságom is újra előkerült, ez pedig nem más, mint a színház. Kicsi korom óta imádtam a teátrumokat járni. Emlékszem, szinte úgy kellett kikönyörögnöm anyukámtól, hogy 11 évesen megnézhessem a Chicago című musicalt a Tatabányai színházban. Jövő héten vasárnap pedig 15 év kihagyás után a Fantom újra itt jár, vagyis nem itt, hanem a Madách színházban. Amúgy vicces, mert akkoriban én olyan cikinek tartottam, hogy én szeretek színházba járni, hogy mindig titkoltam, sőt arról sem mertem beszélni, hogy mennyire szeretem a szimfonikus zenét. Mindig féltem, hogy emiatt még jobban kinéznének.

Hülye voltam és meg akartam felelni mindenkinek, legyen az tanár, családtag, iskolatárs, stb. Pedig, ha csak fele annyi energiát szántam volna magamra, mint arra a hamis karakterre áldoztam, akinek mutattam volna magam, már korábban is boldog ember lehettem volna. De erre szokták mondani, hogy ami késik, nem múlik. Talán 27 évesen még nem is annyira késő, hogy fiatalosan élvezhessem az életet.

Most viszont elköszönök, mert beértem a Keleti pályaudvarra. Kicsit hosszúra sikerült ez az írás, de legalább lesz, mint elaludnotok. 😀

Jó éjszakát!

Reklámok

6 thoughts on “Vissza a nagy faluba

  1. Tényleg nehéz az embereknek megfelelni, és ebben az élethelyzetben megértem, miért kedveled jobban Budapestet, mint Komáromot. Pedig részemről Budapest talán az egyetlen magyar település, ahol nem laknék, mert nekem túl nagy. Ha valamiért mégis oda kellene mennem, kb. 10 évig ki sem mernék lépni térkép nélkül az utcára! 😀 Budapesten tájékozódni külön tudomány. Vagy inkább művészet?

    Amúgy szép város és nincs bajom az ott élő emberekkel, de zavar az ország túlzott Budapest-központúsága. A lakosságnak csak kb. 20%-a van ott, de a munkahelyek kb. 50%-a és a szórakozási lehetőségek kb. 80%-a ott van. Ezért elhiszem, hogy ott jobban tudsz pörgős életet élni, de erre nem az lenne a megoldás, hogy akkor mindenki költözzön Budapestre, hanem meg kellene oldani, hogy vidéken is legyen élet.

    De ha te szívesen laksz Budapesten, akkor jó szórakozást kívánok hozzá, és sok sikert a komáromi kapcsolataid újraélesztéséhez is!

    Kedvelés

  2. Kutyából nem lesz szalonna! Bocs, de nagyon jól tudja mindenki hogy milyen ember vagy. Előadhatod magad hogy milyen faszagyerek lettél de az emberek nem váloznak. Vagyis nem úgy mint te azt leírod itt olyanoknak akik sosem találkoztak veled korábban. Ha nem lenne benned megfelelési kényszer akkor ez az oldal sem lenne és nem írnál cikkeket. Utálni nem utállak csak sajnállak hogy ezáltal próbálod felhívni magadra a figyelmet.

    Kedvelés

    1. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez az oldal egy dühöngő nekem. Bármit leírhatok, ami éppen a fejemben van, hátha van olyan ember, akinek hasonlók vannak a fejében, vagy hasonló helyzetben van. De, ha már valaki azt mondja, hogy az én cikkem hatására nyugodott meg, vagy nevetett egy jót, már nagyon örülök. Nem tudom, hogy pontosan ki vagy, hogy osztálytársak voltunk-e, vagy máshonnan ismersz, de sajnálom, hogy rossz emlékként maradtam meg számodra.

      Kedvelik 1 személy

      1. Osztálytársak voltunk de mindegy hogy ki vagyok. Nem kedveltelek és nem azért mert rosszindulatú ember lennél. Görcs vagy emiatt nem kedveltelek. Soha semmi nem volt neked jó és mindig mindenre volt valami megjegyzésed. Ha legalább jó tanuló lettél volna akkor lett volna értelme barátkozni veled de az eszed miatt sem raboltak volna el. Örülök ha találtál magad mellé barátokat de akikkel ez nem alakult ki akkor ne várd el hogy ennyi év után pozitívan áljanak hozzád. Szerintem most is ilyen vagy ezért bizonygatsz ennyi mindent. Bocs Gergő de én nem szívesen ülnék le veled egy asztalhoz ennyi év után sem és ez a későbbiekben sem fog változni. Nincs harag csak nem tudom elképzelni hogy veled beszélgessek bármiről is.

        Kedvelés

  3. Szia Gergő! Én is egy volt osztálytársad vagyok. Az előző illetővel szemben én szívesen találkoznék veled. Nem rémlik, hogy 2006 óta, de pár éve mindig elolvasom, amiket írsz. Maximálisan megértem az érzéseid, és becsüllek érte, hogy ezeket mind le mered írni ilyen nyíltan. Gyerekek voltunk, amikor utoljára találkoztunk. 14-15 évesen nem hiszem, hogy mindenki komplett, kifejlett egyéniség lenne, de talán még 18-20 évesen sem. Változunk, különbözőfajta impulzusok érnek minket, amik alakítják a személyiségünket. Én nem gondolnám, hogy merev lennél, vagy meg akarnál felelni most bárkinek is. Egy osztálytalálkozóban szívesen benne lennék. Engem is érdekel, hogy mi lehet a többiekkel. Amúgy nekem sem maradt meg olyan nagy eget rengető barátság a Fesztyből. 😉

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s