“Negyven perc lötyögés, zsebhoki. Ez nem sport, csak testnevelés.”

Sziasztok!

Mostanában megint megcsappantak az írásaim, ami annak köszönhető, hogy mostanság non-stop dolgozom, és szinte csak aludni járok haza. Szerencsére ez a mai nap teljesen szabad, és úgy gondoltam, hogy a punnyadás helyett inkább elmegyek edzeni, bevásárolok, és egy kicsit császkálok a belvárosban. Most tartunk félidőnél. Még egy hétig helyettesítek a nyelvsuliban, de kedd kivétel lesz, mert megyek vissza a dokihoz kontrollra, és újabb Shop Secret epizódokat fogunk forgatni.

Úgy gondoltam, hogy a középiskoláról szóló sorozatom végefelé írok pár olyan cikket is, ahol nem tanárként megtapasztalt dolgokat írok le, hanem mesélek egy kicsit arról is, hogy én annak idején milyen voltam, és hogyan éltem meg a középiskolát.

Rólam azt érdemes tudni, hogy sosem számítottam kitűnő tanulónak, sőt a tanáraim inkább rossz tanulónak tartottak, bár én magam mindig egy közepes diáknak állítottam be. Azért mondtak rossz tanulónak, mert voltak olyan tantárgyak, amik abszolút nem érdekeltek, és azokra sokkal kevesebb figyelmet szenteltem. Az egésszel úgy voltam, hogy inkább azokra koncentrálok, amikre az esetleges továbbtanulás során szükségem lehet. Így eshetett meg az, hogy általában, matematikából, fizikából, kémiából, biológiából, és testnevelésből folyamatosan kettes voltam. Ezeket nem titkolom, ahogyan a kettes matematika érettségimet sem.

Igen, tényleg jól látjátok a felsorolásomban azt, hogy ott szerepel a testnevelés. Egyszerűen gyűlöltem. Nem csak a tantárgyat, hanem a tesitanárt is (bocsi Sanyi), amiért folyamatosan azért basztatott, hogy kövér vagyok. Olyan szintig ment ez az egész, hogy először csak nem jártam be órákra, majd egy orvosi vizsgálat alatt kikönyörögtem magamnak, hogy gyógytesire mehessek. Akkor nagyon örültem, mert a gyógytesin nem kellett olyan hű, de sok mindent csinálni.

DSCF4822

Majd következő évben a gyógytesit tartó tanár nyugdíjba ment, és a helyére jött egy jóval fiatalabb, és sokkal energikusabb tanárnő, aki már azért tudatosan olyan gyakorlatokat csináltatott, ami az állóképességet javította. Itt már nem lehetett ellébecolni semmit, sokszor sokkal keményebbek voltak ezek az órák, mint a sima testnevelés. Györgyi néni, ha esetleg olvasod ezt a cikket, akkor tudnod kell, hogy nagyon igazad volt, és köszönöm, hogy akkor annyira rágtad a fülem.

Na, de mielőtt nagyon sokat érzelegnék itt térjünk vissza a gyógytesihez. Még mindig úgy voltam vele, hogy a hátam közepére nem kívántam a heti két lötyögést, de inkább jártam Györgyihez, mint Sanyihoz, aki folyamatosan beszólogatott. Majd eljött az az idő, hogy Györgyi közbenjárásának köszönhetően, az iskolai gyógytesis csoport átköltözött a strandra, és vizitorna lett belőle, meg úszás. Akik ismernek azok tudják, hogy a tesiórákon kívül a vizet utáltam csak jobban. Mondjuk ez nem szeretet kérdése, mert elég komoly víziszonnyal kűzdök, nagyon könnyen sokkot tudok kapni, akár kisvízben is.

Szóval két hónapra vissza kellett vonulnom Sanyihoz a gyúrós tesi órákra, már előre hallottam, hogy be fog szólogatni, hogy mekkora egy selejt vagyok, meg hogy fogyjak le. Emiatt elkezdtem nem bejárni az órákra, amik egészen odáig fajultak, hogy az igazolatlan hiányzásaim miatt majdnem kirúgtak az iskolából. Szerencsére volt egy nagyon lelkes osztályfőnököm, akinek ezt a lelkességét, és a szeretetét sokszor kihasználtuk, és csak neki köszönhetem, hogy akkor emiatt nem kellett másik iskolát keresnem.

Nagy nehezen túl éltem a rendszeres testnevelést, de mindig csak az lebegett a szemem előtt, hogy legyek túl rajta, és soha többé mozgás.

Szerencsére nekünk még nem volt heti 5 tesink, abba bele is pusztultam volna. Amúgy a heti 5 testnevelés óra elképzelése nem lenne rossz, csak a kivitelezés az ami, nem a legjobb. Illetve az egész, amit ma testnevelésnek hívunk.

Ma már szívesen mozgok. Most heti háromszor járok, a nyáron heti hat alkalommal szeretnék majd, hogy a nyárra egy kicsi formám is legyen. Amúgy sokan szokták kérdezni, hogy minek járok konditerembe, hiszen alig látszik meg rajtam, és már régen egy kigyúrt állatnak kéne lennem ilyen intenzitással. Ez egy eléggé összetett dolog. Borzasztóan rossz a genetikám, és nagyon nehezen marad meg rajtam az izom. Nagyon-nagyon sokat kell ahhoz dolgoznom, hogy bármi változás látható legyen rajtam. Ennek ellenére nem emiatt járok mozogni.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, belső tér

Mivel ülőmunkát véégzek, és fiatalabb sem leszek, így az anyagcserém egyre jobban lassul. Ergo sokkal könnyebben párnásodom, pocakosodom, hízok, ha nem figyelek oda magamra. Már maga az, hogy nem hízok el nagyon sok munkámba kerül. Szóval, az ülőmunka mellé szükséges a mozgás, hogy az ember jó karban tartsa magát.

Sokszor elgondolkodom, hogy akkor miért nem szerettem a tesi órákat, ha most már ennyire szeretek mozogni. Talán azzal tudom magyarázni, hogy ami kötelező, azt sosem szeretjük. Na meg akkor személyiségre is teljesen más voltam. Visszahúzódó, szégyellős, antiszociális. Akkor a legnagyobb boldogságot az jelentette, ha megehettem egy zacskó chipset.

Minden diákomnak azt tudom javasolni csak, hogy mozogjanak sokat, és figyeljenek oda arra, hogy mit esznek. Fiatalon még könnyű alakítani a testünket. Higgyétek el, megéri. 😉 Tudom egy iskolai tesi óra sokszor unalmas, monoton, és borzasztóan fárasztó, de sokszor napi negyven perc lötyögés sokat jelenthet.

Nektek mi a véleményetek az iskolai tesi órákról? Szerettétek, vagy sem? Komment szekcióban megoszthatjátok ti is a gondolataitokat. 😉

Reklámok

2 thoughts on “Az én középsulim #26 – A testnevelés órák

  1. Hasonlóan viszonyulok én is a tesi órákhoz, csak engem a vékonyságomért és az ügyetlenkedésemért szól meg állandóan a tanár. Azt mondja hogy egyek többet, mert túl vékony vagyok.😅
    Eszem én eleget, csak a genetika közbe szól. Mondjuk engem az alakom nem zavar, inkább a tanár, hogy nem ért meg engem. És attól, hogy folyamatosan emlékeztet, hogy milyen béna vagyok röplabdában, még nem leszek jobb..
    És mivel elég lustácska vagyok mozgás téren, muszáj voltam beépíteni a mindennapos reggeli jógát, amit nagyon megszerettem.😊
    Szóval szerintem az embert hagyni kell, hogy ott bontakozzom ki, ahol neki kell; ahol pedig akadályoztatják, ott el kellene gondolkodnia, hogy vajon miért és mit érez a problémával kapcsolatban.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s