Jár-e az ajándék a tanárnak pedagógusnapon?

Sziasztok!

Itt van június, a nyár bontogatja a szárnyait, szerencsére már az eső sem esik, helyette szép napsütés köszöntött ma reggel minket. Számomra végetért a két hét vad helyettesítés, és hétfőtől minden visszaáll a régi kerékvágásba. Holnap pedig június első vasárnapja lesz, ami nem más, mint a pedagógusnap. Ez kapcsán úgy gondoltam, én is megosztom veletek a gondolataimat.

Sokan kétkedve állnak az egészhez, hogy egyszerűen mi szükség van pedagógusnapra, hiszen más munkaterületeknek sincs világnapja. Ez egy nagy tévedés, rengeteg olyan hivatás van, amiknek megvannak a saját “ünnepnapjaik”. A szülők és a diákok közül ezt a napot sokan azzal azonosítják, hogy eljött a kötelező időszak, amikor ajándékokkal kell ellepni a tanárokat.

A mai napig sajnos az az elképzelés él a legtöbb szülő fejében, hogy azért kell márkás ajándékot adni a tanárnak, mert akkor az majd kiemelt módon oda fog figyelni a gyerekére, és kivételezni fog vele. Bár szomorú vagyok, hogy ezt kell mondanom, de tényleg akad ilyen kolléga, de a tanárok java nem várja el, hogy bármilyen ajándékot adjanak nekik a tanításért cserébe. Akinek ténylegesen ez a hivatása az önzetlenül végzi a dolgát, és nincs szüksége csereajándékra.

A legfontosabb pedig az, hogy semmi nem kötelező. Ha a szülő, vagy a gyerek úgy érzi, hogy nem szeretne ajándékot adni, akkor ne tegyék. Ha pedig adnak valami kis kedvességet, akkor azt meg ne azért adják, mert kötelezőnek érzik.

Ha visszagondolok akár az általános, akár a középiskolára, akkor mindössze egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor adtam ajándékot a tanáraimnak.

o-TEACHER-PRESENTS-facebook

Alsótagozatos tanító nénimmel, Erika nénivel ma is jó a kapcsolatom, együtt dolgoztunk a Komárom-Pori testvériskolai kapcsolaton hósszú éveken keresztül, ezen kívül felejthetetlen, és boldog 4 évet köszönhetek neki az alsó tagozatban. Ennek ellenére két alkalommal adtunk neki ajándékot. Egyszer az első osztály elkezdésekor vittünk egy virágcsokrot, majd a negyedik év végén kapott tőlünk egy szép gravírozott tollat. A felső tagozatról inkább nem szeretnék beszélni, mert ma már jó a kapcsolatom az egykori osztályfőnökömmel, de azt a mai napig elmondom neki, hogy számomra ő az a példa lett, hogy milyen ne legyek tanárként. A középiskolában szintén nem vittem túlzásba az ajándékozást. Az érettségiztető tanáraim, és az osztályfőnököm kaptak 1-1 gravírozott tollat.

A csekély ajándékozásoktól függetlenül, én mindig hálás voltam nekik, azért, amit tőlük kaptam, és nem volt szükségük arra, hogy drágábbnál drágább kacatokkal éreztessem velük. A legtöbb egykori tanárommal a mai napig jó a kapcsolatom, ha találkozunk, akkor pár szót beszélgetünk. Persze a legtöbbjük mindig megkérdezi, hogy nem találtam-e jobb pályát a tanárinál, de azért érzem, hogy büszkék rá, amiért én is ezt az utat választottam.

Egy igazi tanár számára nem az az elismerés, ha teleszórják ajándékokkal a gazdag szülők pedagógusnap alkalmával. Sokkal nagyobb sikernek számít, ha a diák sikeres, és ezeket a sikereket azon dolgok által éri el, amit mi tanárok adunk nekik.

Persze jól esik mindenkinek, ha ajándékot adnak neki, természetesen nekem is, de ennek ellenére sosem várnám el senkitől, hogy akármilyen ajándékot vegyen nekem, csak azért, mert tanár vagyok, és csak mert pedagógusnap van. Természetesen vannak kivételek, amikor tudni kell elfogadni, és nem szabad visszautasítani. Nem is olyan régen, egy cirka hónapja kaptam egy üveg Tokaji bort a ballagó osztályomtól. Ők így szerettek volna elbúcsúzni tőlem, és tisztában voltam vele, hogy szívesen adták, és nem csak azért, mert kell.

Így zárásképp azt tudom csak mondani, hogy mindenki döntse el, hogy szeretné-e meglepni a tanárát valami kis aprósággal, vagy sem. Viszont mind szülőknek, mind kollégáknak el kell fogadnius azt, hogy semmi nem kötelező, és nem szabad, hogy az ajándékozás elvárás legyen. Sok óvodában, iskolában hangsúlyozzák, hogy illik figyelembe venni a tanárokat. Én erre csak annyit mondanék, hogy a legnagyobb ajándék talán az lenne a tanárok számára, ha a szülők szorosabban tartanák a kapcsolatot az intézményekkel, és otthon a gyerekeknek nem azt mondanák, hogy a tanár a hülye.

Nektek mi a véleményetek? Szerintem, már tudjátok, hogy hová írhatjátok. 😉

 

Reklámok

2 thoughts on “Az én középsulim #27 – Pedagógusnap

  1. Szerintem normális esetben a pedagógus és a tanítványai között együttműködésnek kellene lennie. Ami ezt elrontja és automatikusan szembeállítja egymással a két felet, az az osztályzás, számonkérés. Ez teszi ellenségessé a kapcsolatot a közoktatásban.És ezért alakulhatott ki egy olyan szemlélet, hogy a pedagógusnap csak nyűg, amikor ajándékot kell adni, és ezért gondolják azt sokan, hogy az ajándék csak kötelező elvárás, és ha nagy ajándékot adnak, akkor talán jobban bánik velük a tanár. Amúgy olvastam erről egy jó cikket, megosztom, mert nem én írtam: http://www.napikincsek.com/2019/05/ajandekotlet-pedagogusoknak/

    Kedvelés

    1. “Ami ezt elrontja és automatikusan szembeállítja egymással a két felet, az az osztályzás, számonkérés.”

      Nem a számonkérés rontja el ezt a kapcsolatot, hanem a bigott hierachikus iskolai rendszer, ahol a tanárok java automatikusan elvárja, hogy legyen tekintélyük. A tekintélyt fel kell építeni, és az nem megy a fölényeskedéssel. Több éve tanítok szakmunkás tanulókat, és bizony sokszor azzal lehet nagyobb eredményt elérni, ha az ember lesüllyed a szintjükre.

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s