Egy újabb időszak zárult le.

Sziasztok!

Egy éve ilyenkor még csak a sorozat második részét írtam, amire már pontosan nem is emlékszem, hogy miről szólt. Talán a tanár-diák kapcsolatról, és azon belül is a tegeződésről. Akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer elérükezünk ehhez a perchez is, hogy az utolsó cikkemet írjam az Én középsulim rovatba. Őszintén szólva ez a rovatom volt az egyetlen, ami 10 résznél tovább tartott. Annak idején ezt annak a céljával indítottam, hogy megosszam veletek azokat a tapasztalataimat, amiket a köznevelésben éltem át, mind tanárként, mind diákként. Úgy érzem, hogy sokfajta témát feszegettem ezen a rovaton belül. Volt itt szó a közösségi oldalak használatáról, a házi feladatról, az LMBTQ diákokról, és a köznevelés kisebb nagyobb hibáiról, aminek alternatív megoldásait is felvázoltam.

12657185_10204459081237703_2352237011300119227_o

Ez a búcsú perce most, de nem csak a rovat ér véget, hanem más is. Egy korszak lezárul az én, a diákjaim, és a kollégáim életében is. Ma június 14-e van, a mai nappal végetért a szerződésem a TSZC Alapy Gáspár Szakgimnáium és Szakközépiskolában. Ezzel együtt nem csak a tanévet fejezem be, hanem a köznevelésben végzett munkámat is, és szeptembertől nem kezdem el az új tanévet már. A diákjaimtól már elbúcsúztam az utolsó tanórákon, a kollégáim egy részétől pedig ma délután, amikor bementem a tanáriba, hogy kiürítsem az asztalomat, és átadhassam az utódomnak. Bár személyesen már megtettem, de ezúton is szeretném megköszönni Zsidi Henriett igazgatónőnek, hogy 2017-ben felkeresett, és óraadói állást ajánlott nekem az iskolában. Neki és a többi kollégáimnak is rengeteg mindent köszönhetek. sok-sok olyan dolgot tanultam, amit az egyetemen még meg sem említettek.

Nehéz búcsúzni az iskolától, hiszen már annyira megszoktam, hogy hétfő, szerda, és péntekenként felülök a kora reggeli vonatra, és igyekszem beérni, hogy elkezdhessem a nulladik, vagy első órát. Hiányozni fog a szünetekbeli csevej a kollégákkal, na és persze a diákjaim, akikkel 10 hónapon keresztül sok-sok jót, s rosszat átéltünk. Talán mondhatom azt, hogy több jót, mint rosszat, és bízom benne, hogy ők is majd a szép emlékeket őrzik meg a közösen eltöltött órákról.

A 2018/19-es tanévet négy osztállyal kezdtem meg. A 9.b-vel, a 10.b-vel, a 11.a-val, és végül, de nem utolsósorban a 11.b-vel. A legutóbb említett osztályomtól már május elején búcsút vettem. Ők voltak azok, akikkel talán a legtöbb időt töltöttem el ebben a három tanévben, hiszen én tanítottam őket, amikor kilencedik osztályosok voltak, majd egy év kimaradt, és a kérésemre visszakaptam őket az idei tanévben. Rengeteg jó élmény köt hozzájuk, hiszen ők voltak az első osztály akiket, igaz egy év kihagyással, de végigvittem. Mondhatni azt is, hogy velem kezdték, és velem is fejezték be. Mára már mindegyikük megszerezte azt a szakmát, amit ebben a három évben tanultak. Sok-sok szeretettel gondolok rájuk vissza, és hatalmas elismerésként ééltem meg, amikor felkértek, hogy szerepeljek a tablójukon.

Alapy 11b 15x45
A végzős 11.b osztály

A sort a 10.b osztállyal szeretném folytatni, akikkel korábban nem találkoztam, és mindenki új volt mindenkinek. Mivel ők már egy tanéven túl voltak egy másik angol tanárral, ezért egy kis szintfelméréssel kezdtük a szeptemberi tanulmányokat, de a kérésüknek eleget téve a legelejéről kezdtük a tanulást. Összességében nem voltak necces pillanatok, nagyobb konfliktusok, egy kedves, szeretnivaló társaságot ismertem meg személyeikben. Bízom benne, hogy a bennük levő lendület a következő tanévben sem fog lejjebb adni, és sikeresen teljesítik az év végi megmérettetéseket.

A képen a következők lehetnek: 6 ember, álló emberek
A 10.b osztály egy része az ő kedves imádnivaló tanárukkal 😀

A 9.b osztály volt az, ahol nem teljesen új arcok fogadtak, hiszen a tavaly, a HÍD programban végző diákjaim ebben az osztályban folytatták a tanulmányaikat. Itt sok minden történt, és mondhatnám azt, hogy sokszor nem szívesen mentem be ebbe az osztályba. Nem voltak soha nagy elvárásaim, csak azt kértem, hogy azokat a szabályokat tartsuk be, amiket egy normál tanóra keretein belül illik betartani. Sajnos sokszor kerültünk konfliktushelyzetbe, volt, hogy beírásokat osztogattam, és félévkor életemben először megbuktattam hat diákot. Áprilisig kellett arra várni, hogy a társaság lenyugodjon kicsit. Azért bízom benne, hogy ezek a diákok azért érezték, hogy nem rossz szándék vezérelt, amiért annyit papoltam nekik arról, hogy milyen fontos lenne egy alapkommunikációt megtanulni angolul az esetleges jövőbeni külföldi munkához. Bízom benne, hogy a jövő tanévben sokkal fegyelmezettebben állnak a tanulmányaikhoz. Továbbra is tartom magam ahhoz, ha bármiben segítségre lenne szükségük akkor kereshetnek bátran.

A képen a következők lehetnek: 12 ember, belső tér
A 9.b osztály keménygyerekei 😀

Végül, de nem utolsó sorban nem mehetek el szó nélkül a 11.a osztály mellett. Ez egyetlen olyan osztályom, akik érettségizni fognak jövőre, és emiatt heti 4 órában voltam velük. Őket láttam a legtöbbször. Ez a társaság sem volt számomra új, mert amikor az Alapy-ba kerültem, akkor a kolléganőm érkezéséig én vittem ezt az osztályt is, igaz, hogy ez mindössze két hetet jelentett csak. Mindenesetre a 11.b osztály mellett ők voltak azok, akik hatalmas örömmel fogadtak szeptemberben, és ünnepélyesen megfogadták, hogy nem fognak kikészíteni az év során. Ezt többé-kevésbé sikerült betartaniuk. A taév során voltak sikerek, kisebb kudarcok, házi nyelvi verseny, megyei verseny, stb. Inkább több volt az öröm, mint a bánat. Még az utolsó órákon is többen kérdezgettek, hogy jövőre maradok-e, de erre csak az utolsó órán tudtam nekik választ adni. Ez a válasz pedig mindenkinek nehéz volt. Megszoktuk egymást, kialakult egy bizalmi kapcsolat, de attól függetlenül, hogy szeptemberben én már nem leszek, ugyanúgy fordulhatnak hozzám a kérdéseikkel, és szívesen segítek nekik is, ha bármilyen gondjuk bajuk van.

A képen a következők lehetnek: 9 ember, álló emberek, cipők és túra/szabadtéri
A 11.a osztály legszebb és legokosabb diákjai a világ legjobb angoltanárával 😀

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz ez a búcsú. Már olyannyira megszoktam ezt a légkört, hogy szabályosan hiányozni fog. Ennek ellenére azt mondom minden diákomnak, és kollégámnak, hogy találkozunk még, mert, ha mehetek, akkor iskolai rendezvényekre be fogok látogatni, és olyankor meg fogom látogatni az én kedves diákjaimat.

Most pedig minden egykori diákomhoz szeretnék szólni. Eljött, hát az az idő, amikor már volt tanárotokként szólok hozzátok, ezért kérlek titeket, hogy innentől kezdve hivatalosan is tegeződjünk, ha találkozunk. Soha nem fogok rólatok megfeledkezni, és ha bármi gondotok bajotok van, akár a tanulással, akár csak a bánatotokat, vagy örömeteket szeretnétek elujságolni, akkor nekem bármikor írhattok. Amiben tudok mindenben segítek nektek. Ez mindenkire vonatkozik.

Most egy hosszabb időre elhagyom a köznevelés fedélzetét, szerettem a középiskolai munkámat, de úgy érzem, hogy itt az ideje kicsit váltani, másvalamivel foglalkozni. Minden esetre tényleg mindenki nagyon fog hiányozni, de ahogyan igértem, látjuk még egymást.

IMG_6605.jpg

Az utolsó középsulibeli munkanapommal együtt most a rovat is végéhez ért. Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasta és követte a történeteimet. Bízom benne, hogy voltak benne vicces, és igencsak elgondolkodtató dolgok, és persze abban is bízom, hogy esetleg volt olyan ember, akinek ezáltal tudtam segítséget, vagy megnyugvást nyújtani. A blog élete pedig folytatódik másfajta történetekkel, új rovatokkal. Most egy kicsit könnyedebb cikksorozatnak nézünk elébe a Retro TV rovatban, ahol nemsokára érkezik a legújabb rész, amiben a régi reklámok kapnak egy kis főszerepet. A mai nappal hivatalosan is véget ért a 2018/19-es tanév. Én ezt most itt jelképesen le is zárom. Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a nyárra. 😉

Reklámok

8 thoughts on “Az én középsulim #30 – A búcsú

  1. Kíváncsi lennék a jellemzés másik felére. Vajon ez a 4 osztály mit gondol rólad? És egyetértenek-e a jellemzésükkel? Amúgy szép volt a cikk, főleg az, hogy felajánlottad a tanítványaidnak a tegeződést. Csak így tovább, és sok sikert a köznevelésen kívüli pályafutásodhoz!

    Kedvelés

    1. Én úgy érzem, hogy eléggé őszinték voltunk egymással, többeket már korábban is tanítottam, és mindig meg mertek keresni, ha gondjuk volt, ez nekem egy pozitív visszaigazolás. Ez nekem azt mutatja, hogy kölcsönös volt a bizalom. Ha meg tévedek, akkor így jártam. 😀

      Kedvelik 1 személy

  2. Én Gergőhöz a nyelviskolába jártam csak, de ahogyan megismertem biztos vagyok benne, hogy a középiskolai diákjaival is olyan lazán, és fiatalosan bánt, mint velünk. Azt szerettem az óráiban, hogy mindig személyre szabta, és mindig arról beszéltünk, ami minket érdekelt. Egy nagytudású ember ő, akinél sosem lehet unatkozni. Sok ilyen ember kéne az iskolákba.

    Kedvelik 1 személy

  3. Ne haragudj, de szerintem nem vagy jó tanár. Lehet, hogy a diákok szeretnek, de azért, mert túl laza vagy. Az írásaidból az jön le, hogy lázadsz a rendszer ellen, és a normák ellen. Nem következetesen tanítasz, ebből gondolom, hogy a tekintélyed sincs meg. El tudom képzelni, hogy milyen trécsparti mehet az óráidon. A házi feladatról alkotott képed is teljesen hibás. Igenis szükség van arra, hogy a diákok otthon is foglalkozzanak a tananyaggal, hogy azt saját tudásuk szerint el tudják sajátítani. Pláne az angol, vagy a történelem esetében, ahol az idegen szavakat, vagy az évszámokat kell megtanulni. Erre sosem volt jobb módszer az otthoni magolásnál. Ez a rendszer régen jól működött, és ami jó azt nem kell megváltoztatni. Ha jót akarsz a gyerekeknek, akkor ne menj iskolába tanítani. A minőségi oktatás nem nálad kezdődik.

    Kedvelés

    1. Nem mondtam sehol, hogy jó tanár lennék. Mindössze van a szemem előtt néhány olyan példa, amilyen nem akarok lenni. Pont ez a régi poroszos módszer az, amit el kéne felejteni, és végre be kéne lépni a valódi XXI. századba. A finnek minden pénzt az oktatás fejlesztésére fordítanak, és meg lehet nézni hol tartanak. Ott szeretnek a diákok iskolába járni, és nem azért tisztelik a tanáraikat, mert félnek tőlük.

      Kedvelik 1 személy

      1. Most tényleg kioktatsz Ubulka? Mégis mit képzelsz magadról? 1-2 éve tanítasz és jobban tudod, mint azok, akik 20-25 éve a pályan vannak, mint például én is? El lehet ökörködni az órákat, de gondolom semmit nem tanultak nálad, csak baromkodás volt.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s