Avagy a szülők legnagyobb rémálma. 

Sziasztok!

A múlt héten az iskolákban végleg kicsengettek, és lázárták a 2018/19-es tanévet. Szerintem a legtöbb gyerek, és legtöbb tanár már az iskola kezdésekor, szeptemberben már csak arra vár, hogy elérkezzen a nyári szünet. A vakáció minden évben keserédes érzéseket okoz az embereknek, mert amíg a diákok örvendeznek, hogy pihenés van, és nem kell tanulni, addig a legtöbb szülő fogja a fejét, hogy hogyan oldja meg a gyerek nyári felügyeletét 10 héten keresztül.

Gyerekként én mindig nagyon vártam a nyári szünetet, hiszen akkor a tanévet mindig úgy éltem meg, hogy milyen hosszú, és folyton azt éreztem, hogy sosem lesz vége. Aztán mindig elérkezett a június közepe. Sőt sok olyan tanárom volt, akik már az utolsó két hétben nem foglalkoztak a tananyaggal, de bizony az is előfordult, hogy még az utolsó héten kellett mindenkinek lefelelnie a legnagyobb hőségben.

Számomra a nyári szünet mindig egyet jelentett a szabadsággal, és az önállósággal. Nem kellett a tanórákra készülni, házi feladatot írni, és a legszebb az egészben az volt, hogy akkor keltem, amikor én akartam, nem pedig reggel 7-kor keltett az ébresztőóra. Szerettem, hogy nincs megkötve a kezem, és hogy egyedül lehetek otthon. Persze első, és második osztály után még a mama vigyázott rám a nyáron, viszont mindig macerás volt a korai kelés, na meg, hogy mamánál minden délután tanulni kellett, és nem élvezhettem felhőtlenül a nyarat. Emiatt kértem a szüleimet, hogy otthon maradhassak.

Szerencsére sosem számítottam egy elveszett tápos gyereknek, így feltaláltam magam napközben. Kulcsom mindig volt, így ha délután volt kedvem, akkor elmentem mamához, ha nem akkor otthon voltam, filmeztem, mikróban megmelegítettem magamnak a kajámat teljesen egyedül, úgy hogy nem gyújtottam fel a lakást, és még az ipari áram sem b@szott meg.

Manapság azt tapasztalom, hogy a szülők kevésbé nevelik praktikusan a gyerekeiket, kevesebb dolgot mernek rájuk bízni, mint annak idején ránk, amikor mi voltunk általános iskolások. A legtöbb szülőnek már vagy nincs ideje megtanítani a gyereknek, hogy milyen az, ha egyedül kell otthon lennie, vagy türelme nincs hozzá. Évek óta mást sem látni a fórumokon, vagy hallani az ismerősöktől, hogy mennyire rossz, hogy ilyen hosszű a nyári szünet, mert a gatyájuk rámegy a táboroztatásra. A szülők java azt mondja, hogy elég lenne mindössze 4-5 hét nyári szünet.

dsc_9980

Manapság amúgy tényleg jobbnál, jobb táborokat lehet találni, viszont mindegyik borzasztóan drága. Sok esetben a szülők akár 150-200 ezer Forintot is kifizetnek, csak azért, hogy a gyerek egész nyáron felügyelet alatt legyen. Ezek közül a szülők közül sokan azért nem mennek nyaralni, mert a nyaralásra szánt pénzt költik el a különböző fajta nyári táborokra. És ez az összeg mindössze egy gyerek esetén ennyi. Mi van ott, ahol két, vagy három iskoláskorú gyerek is van?

Ilyenkor szokott bennem felmerülni a kérdés, ha ezek a családok eltáborozzák a nyaralásra szánt pénzt, akkor mégis mikor lesz együtt a család, mikor szerveznek közös programokat? A legtöbb családban a közös nyaralás már luxusnak számít. Amíg 25-30 éve a családok beutalóval simán el tudtak menni együtt két hétre pihenni, addig ma már egy husszúhétvégés wellness kikapcsolódás is már, csak álom sokak számára.

Remélem ezeket a sorokat olvasva senki nem veszi magára azokat, amiket írok, és azt is remélem, hogy nem az észosztás jön le belőle. Mindössze sok olyan dolog van, amit nem értek. Például azt sem, hogy manapság a szülők miért féltik ennyire túlzottan a gyerekeiket, és miért akarják még szinte az ételt is megrágni helyettük. A nyári szünet soha nem volt se hosszabb, se rövidebb, és minden időszakban meg tudták oldani, hogy a gyerekek ellegyenek a szabadidejükben.

Régen szinte mindenki kulcsos gyerek volt, nem csak vidéken, hanem a fővárosban is. Tisztában vagyok vele, hogy a 21. században egy felgyorsult világban élünk, és az utakon is több autó van, mint 20 éve. De a gyerekek nem hülyék, és ha megtanítják nekik, hogy mit hogyan kell, na meg, hogy mit szabad, és mit nem, akkor mindent meg lehet oldani. Mindehez türelem kell, és azt veszem észre, hogy ma ebből van a legkevesebb, pláne, ha a gyerekekről van szó. A szülők java hagyja, hogy a gyerekeik az internetről jussanak információkhoz, ami nagyon sok esetben rosszabb dolgokat eredményjez. Ezért kell leülni velük néha.

A szülők nagy része azért nincs bizalommal a gyereke felé, mert ők is érzik, hogy nem tanítottak meg nekik valamit kellőképpen, ezért sem engednek nekik nagy önállóságot. Pedig a mai gyerekeknek is, ha a szülők megtanítanák őket az önállóságra, akkor nem lennének kevésbé megbízhatóak, mint annak idején mi.

Szóval nem olyan nagy katasztrófa, hogy most a gyerekeknek két és fél hónap szünet van. Türelem, tanítás, és bizalom szükséges mindössze, hogy megbízzunk a gyerekekben, és ne kelljen minden pénzt a táboroztatásra, és a gyerekfelvigyázókra költeni.

Ez mindössze, csak egy kis elmélkedés volt. Senkinek sem szeretnék észt osztani, mindenki úgy neveli a gyerekét, és úgy oldja meg a nyári dolgokat, ahogyan akarja. Ebbe én nem akarok beleszólni.

Ha szeretnétek ti is leírni a véleményeiteket, vagy tapasztalataitokat, akkor a cikk alatt a kommentszekcióban megtehetitek. 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Vakáció

  1. Az a lényeg, hogy a gyerek mennyire igényli a felügyeletet. Ha kell neki a szülői segítség, vagy felnőttek jelenlétében jobban biztonságban érzi magát, akkor kell mellé felügyelet (szülők, tábor, vagy nyaralás nagyszülőknél), de ha a gyerek úgy érzi, hogy egyedül is boldogulna, akkor hagyni kell neki, és rá bízni, hiszen te is boldogultál valahogyan.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s