Mármint nem a metró fényét látom az alagútban. 😀 

Sziasztok.

Két hete már lassan, hogy végetért a tanév, és járok be a középsuliba rendszeresen. Ez sok mindenben megváltoztatta az életem. Nem kell már naponta 4:30-kor kelnem, hogy beérjek a nulladik órára, nem tanítok napi 12-14 órákat, ezáltal egy kicsit felszabadultabb vagyok, mármint ami az időbeosztást illeti. Most jött el annak az ideje, hogy az elmúlt 10 hónapot kipihenjem kicsit. Sok rossz, de még több szép emlék marad meg erről a tanévről. Szinte már azt kell mondanom, hogy hiányzik.

Az utolsó egy hónap igencsak eseménydús volt. Sokszor éreztem, hogy megfulladok, elfogy a kitartásom, és feladom. Ha így nézzük részben fel is adtam, mivel szeptembertől már nem leszek a köznevelés része, csak nyelviskolában fogok dolgozni. Szóval annyira sok minden volt a suliban, hogy rengetegminden feltorlódott a fotózások alkalmával, és még most is csak ott tartok, hogy 90%-ban vagyok kész a fotóimmal. Még egy sorozat hátravan. A sok csúszás, és késés miatt feszültté váltam, sokszor türelmetlen voltam a családommal, barátaimmal.

Szerencsére most már mondhatom azt, hogy látom a fényt az alagút végén. Lassacskán készen leszek mindegyik fotómmal, több időt tudok magammal is foglalkozni, így hmost jut időm a heti 4-5 edzésre, a Shop Secret forgatásokra, vagy akár csak arra, hogy este elmenjek egy két órácskára sétálni egyet a belvárosba. Sokszor annyira természetesnek gondoljuk, hogy elmegyünk egy esti sétára, de ha napi 10 angol óra után még a számítógép előtt kell görnyedni, akkor mindent átértékel az ember.

Idén nyáron is szeretnék több időt tölteni a barátaimmal, és szeretnék szórakozni is kicsit. Vágyom rá, hogy színházba, moziba, és múzeumba mehessek. Szeretnék új dolgokat is kipróbálni, új helyeket felfedezni. Tegnap már el is kezdtem, és egy kedves kezdő hobbi fotós úrnak modellkedtem is kicsit.

65370430_10212091595725795_125253680281681920_o.jpg

Nem csak a testi egészség a fontos, ugyanannyira fontos a lélek egészsége is. Egy kimerült, agyonhajszolt lélek pedig nem mindig lesz lelkes, és sokszor fog elkövetni hibákat. Én is sok hibát követtem már el, olyankor, amikor türelmetlenebb, fáradtabb voltam. Volt, hogy nem szándékosan bántottam meg másokat, és olyan is volt évekkel ezelőtt, aminek majdnem végzetes következménye lett. Mármint nem életre-halálra párbajoztunk, csak több évig nem beszéltünk. Van olyan helyzet, ami még menthető, és van olyan is, ami már nem.

Holnap elutazom Szegedre négy napra. Lesz pihenés is, kultúra is, és retro érzés is. Szüleimmel, és barátainkkal leszünk együtt ebben a négy napban. Reményeim szerint sokat fogok fotózni, és megnézzük a We will Rock You című Queen musicalt a szabadtéri színpadon.

Szóval szépen lassan töltődöm fel energiával, és szépen lassan jönnek az ötletek is, hogy a Szegedi tartózkodásom alatt miről írjak nektek. 🙂

Reklámok

One thought on “A fény az alagút végén

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s