Avagy néha nekem is jól esik, ha nincs körülöttem senki. 

Sziasztok!

Elérkezett hát a nap, megkezdem az éves szabadságom első felvonását. Most nem külföldre megyek, mindössze az egyik legnagyobb délen fekvő városunkat látogatom meg Szegedet, ahol a pihenés mellett lesz egy kis színház is. A tavalyi év után egy újabb olyan utazás, amire a szüleimmel megyek. Közel tíz év után tavaly Finnországban volt, hogy újra egyutt mentünk el pihenni. Most is együtt leszünk, de mégsem. Nagymamám mondaná, hogy már megint különcködöm, de amíg ők kocsival indultak Komáromból, addig én vonattal Pestről. És Szegeden is külön szállodában fogunk megszállni.

Ez így nagyon furán hangzik. Tudom ez konkrétan olyan, mintha menekülni próbálnék valami elől, de ez nem igaz, vagyis, csak félig-meddig. A hotel ahová megyek régóta nagy kedvencem, viszont ott csak egy szoba volt csak elérhető erre az időszakra. Szüleim egy wellness pancsikálós hotelbe mennek, ami nekem annyira nem a világom. A víziszonyomból adódóan, én ezeket a szolgáltatásokat nem tudom kihasználni, így én beérem egy olyan hotellel, ahol kevesebb szolgáltatást nyújtanak.

Miért mondom, hogy félig-meddig menekülés a külön hotel? Mert ez az igazság! Egy kicsit menekülök az emberek elől. Tanárként folyamatosan sok-sok emberrel találkozom akár a kozépsuliban, akár a nyelvsuliban. Nagyon szeretek velük együtt dolgozni, de egy idő után kezdem azt érezni, hogy szükségem van egy kis szünetre, amikor csak egymagam lehetek, minden külső tényező nélkül.

Tudjátok, korábbi cikkemben meséltem, hogy egyke vagyok, sőt arról is meséltem, hogy gyerekkoromban nem voltak barátaim, ezért igencsak könnyen hozzászoktam, hogy egyedül vagyok, magamat kell elfoglalnom, és nincs kihez szólni. Ez majdnem végigkísérte az egész életemet. Középsuliban már sokat változott a helyzet. Ott akadtak barátaim, de azok is javarészt iskolai barátok. Egy-két alkalom kivételével sosem találkoztunk iskolán kívül. Ez a helyzet talán akkor kezdett el változni, amikor Győrbe kerültem a fotós iskolába, de legjobban akkor változott meg amikor Budapestre kerültem.

7.jpg

A főváros volt az a hely, ami teljesen megváltoztatott, sőt mondhatnám, hogy önbizalmat adott nekem, és levethettem a szürke kisegér álcáját. Mondhatnám akár azt is, hogy az élettől kaptam egy új esélyt, hogy a szociális életemet tiszta lappal indítsam. Itt senki nem ismert korábbról, nem ismerték a kis örökké pesszimista dagigyereket, aki egykor voltam.

Számomra még mai napig néha nagyon fura, hogy vannak barátaim, szervezünk közös programokat, és nem kell egyedül lennem. Viszont az előző életemből ennyi megmaradt, hogy évente egy 4-5 napra vágyom az egyedüllétre, hogy átgondolhassam a történteket, kipihenjem azt a sok információáramlatot, amit egész évben kapok.  Amúgy sokan azt hiszik, hogy erre azért van szükségem, mert depressziós vagyok, de pont azért szükséges, hogy ne legyek. Ha túl sokan vannak körülöttem, akkor egy idő után feszült leszek, és türelmetlen. Ilyenkor mindig picit megnyugszom. Testileg, lelkileg és szellemileg is regenerálódom. Tény, hogy régebben, tizenévesként depressziós voltam, de az életfelfogásom megváltoztatása sokat segített.

DSC_1820

“Minden egyke önző!” – Hangzik el ez minden második ember szájából, aki megtudja, hogy nincs testvérem. Most is ezért a szegedi különszállásért megkaptam, hogy az önzőségem miatt van erre szükség. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy semennyivel nincs bennem több önzés, mint egy átlagemberben. Az életben minimális önzésre szükség van. Aki meg azt mondja, hogy létezik önzetlen ember, akkor az hazudik! 😛

Mindenesetre elhatároztam, hogy ebben a négy napban senki nem fog tudni felb@szni, jól fogom magam érezni a szüleimmel is, meg egyedül is. Holnapra egy kis városfotózást tervezek. Szeretnék Szeged belvárosában néhány szép fotót készíteni, és ha lesz hozzá elég türelmem, akkor este is kimegyek sötétedés után, hogy egy kis fényfestéses művészkedés legyen.

Ti mit terveztek a nyárra? Gondolataitokat lent, a cikk alatt, a szokott helyen tudjátok megosztani. 🙂

2 thoughts on “Az egyedüllét

  1. Mindenkinek kell a társaság is és az egyedüllét is. Egyénileg változó arányban. Csak te döntheted el, hogy mikor melyiket választod. Jó szórakozást kívánok a szegedi nyaraláshoz!

    Kedvelés

  2. A Szegedi Szösszenetek bejegyzésednél valamiért nem látom, hol tudok hozzászólni, ezért ide írok. Jó szórakozást a nyaraláshoz! Amúgy mi az a TFCD? (Remélem, jól írtam le.)

    Jó neked hogy ilyen sok helyre eljutsz moziba, színházba. Én is mennék, de engem visszatart az, hogy belépőjegyet kell venni, és ennek nem csak pénzügyi oka van. De ha csak alkalmam adódik, mindig megyek, már többször kaptam ilyen helyekre ingyenjegyet, stb. és mindig jól éreztem magam. 🙂

    Az igazi nevedről meg csak annyit, hogy itt pl. le is írod: https://ubulvilaga.com/2019/03/06/nem-all-az-alku/ Aki titkolózással vádol, az nem olvassa elég figyelmesen a blogodat.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s