A rovat egy rész erejéig visszatér.

Sziasztok!

Éppen ma reggel írtam ki a facebookra, hogy azért nincsenek mostanság cikkek, mert a nyár, és a kevesebb munka belassított, és kicsit elpunnyadtam. Na meg, hogy egy ideig nem szeretnék hosszabb cikket írni, de nem olyan régen belefutottam egy olyan kommentbe, hogy nem tudom szónélkül hagyni tanérként, sőt nyelvtanárként meg egyáltalán nem mehetek el felette.

Szóval megjelent egy cikk, ahol ezt tárgyalták, hogy a magyar diákok mennyire nehezen fogják teljesíteni a B2 nyelvvizsgát, ha csak az iskolában tanulnak nyelvet, és nem telik nekik magántanárra, vagy nyelviskolára. Ugye be akarják vezetni azt, hogy 2020-től, vagyis a következő tanévtől a felsőoktatásba való jelentkezés egyik feltétele lesz a B2 nyelvvizsga megléte. Ennek a szigorításnak köszönhetően jelentősen csökkenni fog az egyetemre jelentkezők száma. Maga a cikk nem is volt olyan jelentős számomra, mert semmi olyan dolog nem volt leírva benne, amiről nem tudnék. A cikk alatti kommentek viszont annál jobbak kib@szták nálam a biztosítékot.

Valaki megjegyezte azt, ami nagy igazság, hogy a mai oktatási rendszerben nem fordítunk kellő időt a nyelvtanulás fontosságára, azon belül is a beszédgyakorlatok azok, amik nagyon minimális szerepet kapnak a nyelvórák keretein belül. Erre egy másik hölgy megjegyezte, hogy szerinte teljesen rendben van a nyelvoktatás, hiszen, amikor még ők oroszt tanultak, akkor is az iskolának csak a nyelvtan megtanítása volt a szerepe, a beszédet pedig mindenki önmagától, szorgalomból megtanulta.

ÖNMAGÁTÓL, SZORGALOMBÓL MEGTANULTA???

Emberek! Kollégák! Hát mégis kitől kéne a diákoknak megtanulni azt, hogy hogyan kell beszélni, ha nem tőlünk, nyelvtanároktól! Tudjátok ez ugyanolyan, mint a tánc. Ott is elméletben, táblára felrajzolva el lehet magyarázni a tánc lényegét, de, ha gyakorlatban nem mutatják meg a tánclépéseket, akkor soha nem fogják azokat megtanulni. Ugyanez a helyzet a nyelvtanulás esetén is. Ha nincs példa, nincs egy tanár, aki megtanítsa a beszédet, akkor az nem fog menni. Ezért van rengetegszer olyan helyzet nálunk is a nyelviskolában, hogy jön egy tanuló, aki már rendelkezik nyelvvizsgával, de közben két mondatot nem tud elmondani folyékonyan, viszont ismeri az összes igeidőt, és az összes szabályt.

A magyar iskolák többségében még mindig nincs csoportbontásos nyelvóra. Sokszor 25-30 diákot kell egyszerre tanítani heti háromszor, vagy négyszer 45 percben, és mindenki csodálkozik, hogy senki nem tud semmit. Persze, hogy nem tudnak semmit, mert se idő, se körülmény nincs arra, hogy alaposan megtanítsanak akármit is. A legtöbb iskolai nyelvtanár pedig a mai napig a nyelvtant erőlteti orrba-szájba. Ne értsetek félre, fontos a nyelvtan, de nem annyira, mint, ahogyan és amilyen szinten azt az iskolákban próbálják oktatni. Házi feladat, fordítás, szódolgozat, nyelvtani szabályok. Ebből állnak az iskolai nyelvórák, semmi másból.

iStock-648946500_master

Én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy nem csak az iskolai nyelvtanítási módszert, hanem az egész magyar oktatási rendszert fel kéne rakni egy asztalra, és ahogyan van lesöpörni az alá.

Fontos lenne, hogy egy nyelvtanuló csoportban 10-12 diáknál több ne legyen, és érdemes lenne speciális, nyelvtanulótermeket létrehozni. Tudom léteznek nyelvi laborok, de most nem azokra gondolok. A legtöbb teremben még mindig a háromsoros pados elrendezés van. Itt a diákok nem tudnak egymással beszélgetni mindenki csak a másik hátát nézi. Egy olyan teremre lenne szükség, ahol egy olyan asztal van, akit indenki körbe tud ülni, és mindenki látná a másikat, ezáltal sokkal közvetlenebbül lehetne gyakorolni a társalgást is. Ami nagyon fontos, az pedig az, hogy a töménytelen nyelvtant, és szabályt váltsa fel a beszédközpontúság. Sokkal egyszerűbb a helyes nyelvhasználatot, és nyelvtant megtanulni egy olvasmány, vagy egy beszédszituáció által, mint hogy a tanár a száraz szabályt írná le a táblára. Sokkal sikeresebbek lehetnének a diákok, és sokkal könnyebben mérettetnék meg magukat a nyelvvizsgákon is.

27 éves vagyok, közel két évet töltöttem el az 5 Perc angol magazinnál, négy évet középiskolában, és lassan az ötödik évemet taposom a nyelviskolában. Nem tapasztalatok nélkül beszélek, és nem is csak elképzelésekről. A beszédközpontú oktatást alkalmazzuk a nyelvsuliban, és az elmúlt években számtalan diákunk szerzett nemzetközi B2, és C1 nyelvvizsga bizonyítványt, mint 80% feletti szóbeli részvizsga eredménnyel. Egyiküknek sem okoz már gondot, ha angolul meg kell szólalniuk.

Amíg ez a helyzet nem változik az iskolákban, addig elzárkózom a közneveléstől. Bízom benne, hogy idővel majd felnyílik egy két szem, és belátják, hogy ami most itt folyik az tragikus.

Reklámok

2 thoughts on “Az én középsulim #31 – Nyelvtanulás a suliban

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s