Néha tényleg jobb hagyni azt, ami nem működik. 

Sziasztok!

Úgy gondoltam kicsit írok nektek arról, ami mostanság történik az életemben, csak hogy megtarthassam a felűnőségi fiszketésem, és mindent a köznép számára tárjak fel az én titkos életemből. 😀 Lehetséges, hogy a nagy hőség hatására ismét kicsit homlokon csókolt a múzsa, és ismét a hülyeség árad belőlem, de ennek ellenére ez a cikk egy kicsit komolyabb, és talán szomorúbb is lesz, mint ahogyan reméltem. Mindenesetre remélem jól vagytok, remélemjut időtök pihenni, nyaralni, kikapcsolódni kicsit.

Mostanság lustább vagyok, és inkább a facebookon szoktam apróbb momentumokat megosztani veletek. Sokszor sokkal jobb trécsparty jön össze, mint egy- egy hosszan kifejtős cikkem alatt. Bármilyn érzelem is legyen bennem, nem szoktam azt elrejteni. Nagyon szívesen osztom meg boldog pillanataimat, és azokat is, amikor szomorúbb vagy az átlagosnál kicsit lehangoltabb vagyok valami miatt. Ez akkor is így történt, amikor egy barátommal összevesztem, és beközölte, hogy nem akar többé látni, mert ő halálosan megsértődött rám.

Nem szeretném sűrűn részletezni, hogy mi történt, mert egykor barátok voltunk, és részben nagyon személyes a dolog. A lényeg az, hogy volt egy nagyon rossz pillanatom, amikor lelkileg kicsit mélyen voltam, és rosszul reagáltam egy megnyilvánulására. Nagyon rosszul! Én ezzel már akkor tisztában voltam, amikor leütöttem azt az enter gombot, és elküldtem az üzenetet. Nem is reagált rá semmit. Gondoltam, akkor várok pár napot, hogy mindenkiben lecsillapodjanak a kedélyek. Ahogyan elterveztem, egy pár nap nyugi után ráírtam, hogy rendezzük a dolgainkat.

Én naiv gondoltam, hogy van olyan erős a barátságunk, hogy ezt meg tudjuk beszélni két értelmes ember létére, de nem így lett. Beismerem, hogy elég csúnyát írtam neki, meg azt is, hogy egy bocsánatkéréssel nincs elrendezve semmi, de pont emiatt szerettem volna leülni vele beszélgetni, hogy elmagyarázzam neki, hogy nagyon rossz passzban voltam, és nem akartam őt megbántani, és milliószor megbántam. Őt ez nem hatotta meg, azt mondta, hogy felejtsük el egymást, és azt a napot is megbánta, amikor velem találkozott.

Elfogadtam a döntését, mert nem nagyon tehettem mást, és mert illik az ilyet tiszteletben tartani. Nem mindenki képes a megbocsátásra, én is csak egy bizonyos mértékig vagyok hajlandó, de úgy éreztem, hogy a barátságunk nem egy ilyenen fog elcsúszni.  Majd néhány nappal később ismét elkezdtünk beszélni, ahol elmondtam neki, hogy mi miatt is voltam feszült és türelmetlen. Továbbra is kérleltem, hogy találkozzunk, beszéljük meg, mert nekem többet jelentett ez a barátság. Ő továbbra is azt mondta, hogy nem szeretne velem találkozni, és hálás lennék, ha nem keresném többet.

Ismét elfogadtam a döntését, és ezt tiszteletbentartva eltakarodtam minden olyan közösségi oldalról, és chat alkalmazásból, ahol ismerősök voltunk. K*rva szarul esett, és nagyon fájt, hogy neki ennyit ért az, hogy barátok voltunk. Egy konfliktus után hagyta veszni az egészet a megoldás helyett.

walking-away

Ilyenkor szokott belőlem előjönni az, hogy aki nem kíváncsi rám, annak nem fogok könyörögni, hogy már csak azért is legyünk barátok, hiszen akármennyire is hibáztam, azért van annyi méltőságom, hogy hol van a bocsánatkérés, és a könyörégés határa. Elfogadtam, hogy nem kíváncsi rám, ezáltal lezártam az összes vele kapcsolatos dolgomat. A szép emlékeket megőrzöm, a rosszakra nem gondolok. Számomra ez a barátság ezzel ért véget. Úgy érzem mindent megtettem, amit megtehettem az érdekében, hogy rendbejöjjön a konfliktus.

Már-már nem is gondoltam volna, de a mai napon egy fotózásra felkérő SMS üzenetet kaptam egy számomra ismeretlen telefonszámról. Mivel pár hete az összes telefonszámom eltűnt, ezért rákérdeztem a kilétére mire szinte azonnal válaszolt is, hogy ő az. Nem is kell mondanom, sikerült eléggé felkevernie bennem az állóvizet, és sajnos ilyenkor egy kicsit mindig előjön az az énem, amit csak Cruelty-nek hívok. Mivel magamban már lezártam ezt a barátságot, és nem szokásom visszasétálni csak úgy semmibe, ez a barátságra is igaz. Mivel azt kérte, hogy ne keressem a jövőben, ezért az ő szavai idézésével én is ugyanerre kértem meg őt. Nem szeretném, ha a történtek után bármikor is bármivel megkeresne. Engem nagyon megviselt, amit írt, és ebből a fotózásra való megkeresésből kicsit az jött le, hogy akkor jó vagyok, ha kell valami. Ő ezt az egészet csak azzal magyarázta, hogy már ő is átgondolta a dolgokat, de valahogyan már nem tudok hinni benne. Még, ha tényleg át is gondolta, akkor már ez nem más, mint késő bánat. Sajnálom, de nem szeretnék senkinek sem a játékszere lenni, akit csak úgy kedvére rángathat, ha úgy van kedve. Ez a barátságokra is érvényes nálam.

Lehet mondani, hogy beképzelt, lenéző, és önelégült f*sz vagyok, de ha valaki egyszer nem kíváncsi rám, akkor én azt véglegesnek tekintem. Mindig is úgy véltem, hogy mindenkinek jár egy második esély. Egy olyan második esély, amikor bebizonyosodhat, hogy tényleg csak egy véletlen, vagy egy rossz félreértés okozta a vitát, viszont ha én nem kaphatom meg ezt a bizonyos második esélyt, akkor mások se várják el tőlem, hogy jópofát vágjak akármihez is.

Jelenleg azt érzem, hogy itt a végleges lezárás az egyetlen megoldás. Kváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Ha gondoljátok osszátok meg velünk odalent, a kommenteknél.

5 gondolat “Túl késő, hogy visszalépj!” bejegyzéshez

  1. Szia! Őszintén sajnálom a történteket, mégha ez sokat nem is segít a dolgon. Átéltem hasonlót és tudom milyen szar érzés elveszíteni egy számunkra fontos embert. Nem mondok olyan baromságokat tanácsként, hogy “ne sajnáld, majd lesz helyette más barátod”. Hiszen ha elpusztul a házi kedvenced, attól őt még nem fogja pótolni egy másik, hiában veszel helyette. Az nem ő lesz, nem ugyan az. Mint ahogy nincs két egyforma barátság sem. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy jól kezelted a helyzetet. Mivel te voltál az, aki ugyan nem szándékosan, de mégiscsak megbántottad a barátodat, neked illett kezdeményezni a bocsánatkérést is. Ezt te megtetted. Ennek ellenére többszöri elutasítás volt a válasz. Az újbóli megkeresést a fotózás kapcsán meg egyszerűen nem is tudom hova tenni a “barátod” részéről. A történet egyébként tipikus példája a mai társadalmi viszonyoknak, az egymáshoz való viszonyulásunknak. A ma embere nehezen képes a megbocsátásra, a másik személyiségének feltétel nélküli elfogadására és tolerálására. Egyszerűbb elszakítani egyébiránt fontos kötelékeket szimplán a tolerancia hiánya miatt, mintsem elfogadni a másikat feltétel nélkül. Tudván, hogy emberek vagyunk, tehát szoktunk hibázni és sokszor cselekszünk hülyeségeket. Amúgy meg ugyan már! Kinek van két egyforma napja!? Ha ez elég indok valakinek egy barátság lezárására, akkor az annyit is ért. Ha meg mégis többet ér, azt az idő majd megmutatja mert úgyis egymásra találtok. Nem vagyok vallásos és nem szeretem a papokat, de azzal egyet értek, hogy a megbocsátás nagy erény. Legyőzni az önérzetünket szintén az. Ehhez persze ketten kellenek. Te megtetted az első lépést, most nála a labda. Aztán jössz te. És így megy ez a kölcsönös megbocsátásig 🙂 Ajánlom mindenki figyelmébe a Szex és New York-ot. Carrie Bradshaw is megbocsátott Miranda-nak 🙂 Szóval ez a barátság talán még nincs lezárva…

    Kedvelés

    1. Tudod Zsolti nekem ebből a fotózás dologból az jött le, hogyha szar napom van, akkor menjek a francba, ha meg kell neki valami, akkor jó vagyok. Na ilyen emberek nem kellenek az életembe. Kétszer próbáltam vele megbeszélni a dolgokat, mindkétszer elhajtott, ezek után nem tudom mit várt tőlem. Hogy majd térden csúszva esedezem neki?

      Kedvelés

  2. Teljes mértékben igazad van. Ezért is írtam, hogy ezt a reakcióját nem tudom hova tenni. A történtek után ez pofátlanság volt. Az emberek szeretik egymást minden formában kihasználni. Rendben van, ha jószívű vagy, de nyilván hülye nem. Ezért van nála a labda. Ha a barátságotokat bármi módon is, de szeretné helyre állítani, akkor másképp kellene hozzád állnia. Ez rossz út. Ezek után én is elküldeném melegebb éghajlatra.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s