Szent Patrik földjén jártam idén. 

Sziasztok!

Gondolom most többen meglepődnek, hogy mégis mi történt velem, hogy egy több mint kéthetes kihagyás után újra cikket írok, és kicsit bővebbre eresztem a gondolataimat. Pont a hét elején jelentettem be a facebookon, hogy túl fáradt, és lusta vagyok most ahhoz, hogy hosszasan írjak akármiről is. Inkább a facebookon írtam rövidebb szösszeneteket, osztottam meg képeket, most viszont azt érzem, hogy megérett az idő egy hosszabb élménybeszámolóra. Az elmúlt időszakban sok dolgom volt. Nyelvsuliban helyettesítés, esküvői fotók utómunkája, stb. Ezen kívül pedig négy napot tölthettem Szent Patrik földjén, Írországban.

A történetem augusztus 2-ra nyúlik vissza, ugyanis aznap idult a repülőgépünk a Liszt Ferihegyről, amit most valami nemzetközi repülőtérnek hívnak, Dublinba 10:20-kor. A reptéri “becsekkolás” meglepően gyorsan ment, hiszen a korábbi tapasztalataimmal ellenben most nem kellett több, mint egy órát várni, mindössze 15 percet. Az ellenőrzés szintén gyorsan ment. Egyedül a laptopomat kellett külön tálcára rakni, ami kicsit több időt vett el a pakolásból, de például idén nem sipolt be az a kis titánium fémszál, ami az egyik fogamba van beletörve. A gyors bejutásnak köszönhetően bőven volt időnk nézelődni a vámmentes boltba, és vehettünk 1.25L-es Coca-Colát (amitől állítólag b*zivá válik mindenki) poton 900 Ft-ért. Számomra hihetetlen, hogy bármely reptéren, ahol megfordultam minden boltban olyan árak voltak, mint a kinti üzletekben, ezalól egyedül a Budapesti reptér a kivétel, ahol pofátlanul kihasználják a tranzit zónában, hogy az ember oda már nem vihet be innivalót. Az utunkat Dublinba az Aer Lingus, ír légitársaság repülőgépével tettük meg, ahol egy kis filmezéssel, és persze kajálással töltöttem el azt a rövidke három és fél órát.

IMG_3869

Helyi idő szerint 12:15-kor érkeztünk meg a dublini reptérre, ahol ismét kellemes meglepetés volt, hogy sem az okmányellenrzésnél, sem a poggyászfelvételnél nem kellett várni sokat. Az egyetlen dolog, amit nagyon nem szeretek, az a hosszas sorban állás. A reptérről kijövet egyből Dublin belvárosába vettük az irányt, ahol egészen este 9-ig sétáltunnk, és fedeztük fel az érdekesebbnél érdekesebb helyeket. Az egyik legikonikusabb helyszín a Temple Bar, avagy ha jól tudom ez a legrégebbi pub Dublinban. Sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni, mert bent annyira sokan voltak, hogy esélytelen volt, hogy beférjünk.

Nagyon sokat sétáltunk a belvárosban, és a sok séta után úgy döntöttünk, hogy ideje enni valamit. Akik tavaly olvasták a finnországi cikkeimet, azok emlékezhetnek, hogy mennyire szeretem a Hard Rock Cafét, és ha külföldön járok, akkor muszáj, hogy ott ebédeljek, és vegyek egy pólót. Mivel Dublinban van Hard Rock Café, ezért nem is volt kérdés, hogy első nap hová megyünk enni. A dublini étterem egy igazán kicsi, de annál hangulatosabb darabkája az étteremláncnak. Az italok, és az ételek minősége, íze ugyanolyan finom, mint Helsinkiben, Bécsben, vagy akár Budapesten is, egyedül talán az áruk tér el egy kicsit, hiszen Írországban minden sokkal drágább, mint a kontinensen. Az ebédünk ára miatt bár megnéztem a pólókat, de mégis úgy döntöttem, hogy elengedem idén ezt az amúgy elengedhetetlen szokásomat, és úgy hagyom el Írorzágot, hogy nem gyarapítom a gyüjteményem. Persze  tudhatjátok, hogy egy olyan ember vagyok, aki elég nehezen mond le akármiről is, így az utolsó napunkon arra sétáltunk, és bizony bementem, és végül megvettem a kiszemelt pólót.

Képtalálat a következőre: „hard rock cafe dublin”

Az egész napos sétánk alatt olyan dublini nevezetességeket látogattunk meg a Temple Baron kívül, mint a Custom House, a Samuel Backet Bridge, a St Stepen’s Green park, a St Patrick Cathedral, és a Trinity College. Ez utolsóra, majd még később kitérek, és mesélek bővebben. Az utazás előtt, már meglestem néhány érdekességet, amit érdemes megnézni, és igazából leginkább a Trinity College-ban található Book of Kells (Kellsi Kódex) kiállítás csigázott fel a legjobban. Amikor ott voltunk, akkor kígyózó sorok álltak, és elhatároztuk, hogy majd megvesszük a jegyet az interneten egy későbbi napra, hogy ne essen ki több óra az életünkből a várakozással.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A második nap nem sok minden történt, az első nap tett túra fáradalmait pihentük ki, és szinte az egész napot átaludtuk. Az izgalmasabb program, a kiruccanásunk harmadik napja volt, amikor is kocsival öten Észak-Írország felé vettük az irányt, hogy ellátogassunk a Giant’s Coaseway-hez, azaz az Óriások ösvényéhez. Ez a természeti csoda a vulkanikus tevékenység következtében jött létre, és több ezer bazalt oszlopból áll a terület. Egy hatalmas élmény volt ott lenni ezeknél az óriási szikláknál, ahol még én magam is eltörpültem a 195 cm-mel. A neten több képet is lehet találni a helyről, hogy milyen szép, de sajnos azt kell mondanom, hogy a képek nem adják vissza a szomorú valóságot. Ez is kicsit olyan, mint a Kínai Nagyfal. A sok túristától szinte mozdulni sem lehet. Ezután egy hosszabb autós kirándulást tettünk a közelben levő látványosságok. Lementünk a közeli homokos tengerpartra, majd távolról megcsodáltuk a Carrick-a-Rede szigetre vezető függőhídat. Az idő hiánya miatt sajnos nem volt időnk kivárni azt a másfél-két órát, ezért csak a távolból néztük meg, de onnan is gyönyörű volt. Mindezek után pedig a Dark Hedges irányába vezetett az utunk, ahol meglátogattuk a Trónok Harca sorozatból sokak által ismert fasort.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az Észak-Írországi kiruccanásunkről is késő este értünk vissza a szállásra, ahol eldöntöttük, hogy veszünk akkor interneten jegyeket a Kellsi Kódex kiállítására, aminek része a Trinity College Long Room névre hallgató könyvtára is. Le is zuttyantam a laptop elé, és meg is vettem a jegyeket. A bonyodalmak csak ezután következtek. Az utolsó napunkat a szállást 10 óráig kellett elhagynunk, a gépünk viszont csak este fél 9-kor indult a dublini 1-es terminálról, ezért döntöttünk úgy, hogy utolsó napra is egy kis belvárosi sétát hagyunk, és a Kellsi Kódex kiállítást. Ismét elmentünk a St Stepens Green parkba, ahol elfogyasztottunk egy laza reggelit, majd a park melletti plázában a souvenir boltban vásároltunk egy-két apróságot. A kiállításra 14:00-kor mehettünk be a jegyünkkel. Ez egy telefonra letöltött digitális jegy volt, és ahogyan közeledtünk a Trinity College felé, ránéztem a jegyekre, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg 14:00-kor mehetünk-e be. Ekkor jött a ledöbbenés, és a kétségbe esés. Véletlenül hétfő helyett vasárnapra vettem meg a jegyeket, így az első gondolatom az volt, hogy buktuk az egészet, és a hőn áhított kiállításból nem lesz semmi. Tisztára kétségbe voltam esve, hiszen a kettőnk jegye 24 Euro volt, de még ez lett volna a kisebb bánat. A nagyobb az lett volna, hogy kimaradok ebből a csodából. Megérkeztünk hát a kiállítás helyszínére, és mondtam a jegyárus pultnál, hogy véletlen rossz napra vettem meg a jegyet, és ki is fizettem. Kellemes meglepetésként ért, amikor azt mondta, hogy semmi baj, mivel ki van fizetve, ezért be fognak minket engedni, csak meg kell mondani a kapuban a jegyellenőröknek is, hogy mi történt. Így is lett, ott is elmondtam, hogy milyen hülye voltam, és mindenféle probléma nélkül mehettünk is be a kiállításra. Szavakkal leírhatatlan az élmény, amiben ott volt részünk. Ez egy tipikusan olyan dolog, amit nem lehet elmesélni, hanem látni kell. Természetesen ahol lehetett mindenhol fotóztam.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Írországból kedd hajnalban 1 órakor értünk haza. Visszafelé a Ryanair járatával utaztunk, ahol azért lehetett érezni a Ryanair és az AerLingus közötti minőségbeli különbségeket.

Összességében egy nagyon jó, és tartalmas négy napot tölthettünk Írországban. Sok-sok szép dolgot láttunk, és rengeteg új élménnyel tértünk haza. Ha tehetitek, nektek is csak ajánlani tudom. Egyszer még biztos visszatérek, remélem akkor egy kicsit hosszabb időre.

4 thoughts on “Írországi kalandom

    1. Nem kaptam semmilyen ingyenes, vagy kedvezményes repjegyet. Nem azt a világot éljük, amikor bármit is ingyen osztogatnának az embereknek. Barátom apukája él ott, és ezért esett a válsaztás idén Írországra.

      Kedvelik 2 ember

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s