Avagy, amikor a gyerek kizáró ok.

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy belevágjak-e ebbe a cikkbe, hiszen két dolog szokott történni átlagosan, hoy olyan dologról írok, ami a gyerekmentes életről szól. Első körben jön a prédikáció, hogy majd én is megtudom, hogy milyen “csoda’ is ez, ha az embernek gyereke lehet, meg amúgy is milyen ronda dolog is így beszélni szegény kis gyerekekről. Második körben pedig a cikkemet megosztja a Gyermekmentes övezet nevű oldal a facebookon, és a látogatottságom megugrik. 😀

Szóval most egy kicsit úgy gondoltam, hogy leírom ismét gyerekmentes gondolataimat. Jómagam is albérletben élek már két éve lassan, ezért különbözőfajta albérletes csoportban vagyok jelen a Facebookon. Július óta ezekben a csoportokban újra elszaporodtak az albérlethirdetések, hiszen rengeteg fiatal kezdi meg egyetemi tanulmányát szeptemberben, akik bizonyos okok miatt nem kapnak kollégiumi ellátást.

A nagy keresletnek a legnagyobb hátránya az, hogy évről évre szöknek egyre feljebb a bérleti díjak, hiszen lakni kell valahol, és nem mindenki olyan eltökélt, mint én voltam annak idején, hogy heti öt napot több, mint 100 Km-t ingázzon oda-vissza.

Ezekben a csoportokban sokszor lehet találni nagyon jól összerakott, és megfogalmazott hirdetéseket, és ezeknél már csak a még jobban összerakott kommentek szoktak a kedvenceim lenn. A legtöbb lakásban a dohányzás, és a háziállat tartása szokott lenni a két fő tiltólistás dolog, viszont egyre több olyan lakáshirdetés található, amiben az áll, hogy: “Gyerekkel nem költözhető!”

Természetesen ilyenkor jönnek a véranyucik, akik minden esetben kiállnak a gyerekesek mellett, és válogatott sértések mellett tudják elküldeni a picsába a hirdetőt. Sokan úgy vélik, hogy ez negatív diszkrimináció, és nem szabadna hagyni a bérbeadóknak, hogy a gyerek kizáró ok lehessen a lakásuk bérbeadása esetén.

Én ezt egy kicsit másképp látom. Elsősorban szerintem minden lakástulajdonos annak adja ki a SAJÁT(!) ingatlannak, akinek akarja. Nem véletlenül van az, hogy a bérleti szerződés megkötése előtt a lakástulajdonosok találkozni akarnak a bérlővel, akár egyénileg talált rá a hirdetésre, akár közvetítőcég által. Senki nem szeretné a szép, rendezett lakását egy olyan embernek kiadni, aki károkat tesz abban, és lássuk be őszintén, hogy minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb károkat tud néha okozni.

Összefirkálják a falat ceruzával, tollal, zsírkrétával, ami az Istenért sem jön le hiába sikálja az ember. Megrágják a bútorokat, összetörik a poharakat, tányérokat, és még csomó más dologban tud kárt tenni egy gyerek. Sokan ilyenkor jönnek, hogy hiszen ott van a kaució, amivel viszont az albérlő felel a károkért. Ez így igaz, viszont sokszor olyannyira nagy a kár, hogy oda már a kaució nem elég, és ilyenkor szokott az jönni, hogy az albérlők kifutnak a kaucióból, de az azontúli javításokra sincs már pénz, és kezdődik az eladósodás.

Nagyon sok ember azért nem hajlandó gyerekeseknek kiadni az ingatlanját, mert alapból is olyan a magyar albérleti törvény, hogy minden esetben az albérlőt védi, és rengeteg olyan esetet lehet hallani, hogy az albérlő nem fizet, de a tulaj mégsem tudja kirakni. Na most képzeljétek el egy többgyerekes család esetén ezt szinte lehetetlen megtenni. Sőt nagyon sok albérlő a gyerekkel takarózik, amikor már nem tud fizetni, de nem is akar kiköltözni a bérleményből.

Mindenesetre én támogatom azt az elvet, hogy minden ingatlantulajdonosnak meglegyen a joga ahhoz, hogy megválogassa kinek adja ki a SAJÁT lakását, és kinek nem. Ha józan ésszel belegondoltok mindenki félti azt, ami a sajátja és senki nem önmaga ellensége. A lakástulajdonosok sem szeretetből adják ki üresen álló ingatlanjaikat, hanem, hogy ebből legyen egy kis plusz bevételük, illetve, hogy legyen valaki, aki karban tartja a lakást.

Én személy szerint úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy hiába nem a sajátom a lakás, ugyanúgy viselkedem benne, ugyanúgy vigyázom rá, hogyha az enyém lenne, hiszen életvitelszerűen élek ott, és nekem sem mindegy, hogy milyen környezetben élek. Másodsorban pedig, ha nekem lenne egy kiadó lakásom, akkor én is ezt várnám el a saját albérlőimtől. Kisebb-nagyobb helyrehoznivalók mindig akadnak. Ha olyan a dolog, amit én is el tudok intézni akkor nem rohanok egyből a tulajhoz. Értem ezalatt a zuhanyfej cserét, vagy azt, hogy tavaly nyáron véletlenül a bőrönddel levertem egy kis darab falat a konyhában. Szóltam apukámnak, aki jött, és nem egész egy óra alatt kijavította az egészet.

Ha nekem lenne egy ingatlanom, amit kiadnék, akkor biztos, hogy én is jól megnézném, hogy kinek adom oda, és az is biztos, hogy az én hirdetésemben is a gyerek kizáró ok lenne. Nektek mi a vélymeényetek? Tényleg olyan nagy bűn, ha egy elbérlet gyerekkel nem költözhető? Véleményeiteket meghagyhatjátok egy-egy komment formájában a cikk alatt. 🙂