A válasz egyértelműen nem! 

Sziasztok!

Pár napja egy kicsit talán indulatból írtam egy cikket arról, hogy egyetértek azokkal a lakástulajdonosokkal, akik nem szívesen adják ki gyerekeseknek a lakásaikat. Ez a cikkem egy kisebb lavinát indított el a Facebookon, és az egyik kedves olvasóm,  ismerősöm megjegyezte, hogy neki azért fáj, ha valami gyerekmentes dologról van szó, mert ezáltal kirekesztettnek érzi magát. Most, hogy lenyugodtam kicsit, és átgondoltam a dolgokat, szeretnék egy helyesbítést közzétenni, és pár dologról leírni a véleményemet, mint a gyermekmentes övezet egyik tagja.

A gyerekmentes nem gyerekgyűlölő!

Elsősorban, amiről a legfontosabb beszélni az az, hogy a tudatosan gyermektelen emberek (angolul childfree) nem feltétlenül azért nem akarnak gyereket, mert utálják a gyerekeket. Sok esetben a gyerekmentes éttermek, hotelek is ezzel vannak megvádolva, hogy ők milyen kirekesztőek, és biztos olyan emberek járnak oda, akik gyűlölik a gyerekeket. Tény, hogy vannak olyan emberek is, akik kimondottan utálják a gyerekeket, de ez a gyerekmentesek elenyésző százaléka csak. Nagyon sokan más különböző okok miatt nem vállalnak gyereket. Ezek az emberek pedig nem utáljék a gyerekeket. Nagyon sokan vagyunk, akik azért választanak gyerekmentes helyet, mert sokat dolgoznak emberek között, és mindössze csak arra vágyunk, hogy nyugodt körülmények között tudjunk kikapcsolódni.

Én sem utálom a gyerekeket, mindössze nincs hozzájuk sem érzékem, sem türelmem. Ilyenkor szoktam azt a kérdést megkapni, hogyha nincs a gyerekekhez türelmem, akkor minek mentem tanárnak? És ilyenkor szoktam azonnal válaszolni, hogy szerencsére nyelvszakos tanárként nem kell, hogy gyerekeket tanítsak. A középiskolásokkal tökéletesen megtalálom a közös hangot, a felnőttekkel meg kimondottan imádok együttdolgozni a nyelviskolában.

child-hater-1

A gyerekmentes hely nem kirekesztő, szükség van rá! 

Szóval, a legtöbb esetben, ha a Facebookon megjelenik akármelyik gyerekmentes étterem, vagy szálloda hirdetése, akkor egyből jönnek a családanyák (nem véranyucik, mert kifogásoltátok ezt a megnevezést), hogy mégis hogyan teheti meg egy szolgáltatást nyújtó hely, hogy kitiltja a gyerekeket, és ez mennyire megalázó, és kirekesztő a családosok számára. Én azt mondom, hogy mindaddig, amíg léteznek családbarát éttermek és hotelek, addig a gyerekmentes helyeknek is van létjogosultságuk. Ha már az egyik létezik, akkor legyen a másik is.

Rengeteg óvónőn, és tanítón, vagy akárkin, aki huzamosabb ideig gyerekekkel foglalkozik észrevehető, hogy a sok gyerekek között idő kiégeti őket, és ilyenkor akármennyire is elhivatottak voltak valaha, egy idő után elkezdenek csak megszokásbó dolgozni, elveszítik a motivációt, és befásultak lesznek. Ilyen esetekben nagyon nagy segítség tud lenni, ha egy olyan étteremben vacsorázhatnak, ahol a szomszéd asztalnál Pistike nem borítja fel a széket, Sárika, nem önti magára a fél tányér levest, és Petike nem visít, hogy ő már a desszertet akarja enni.

Képtalálat a következőre: „restaurant”

Ezen kívül pedig néha a sokgyerekes szülőknek is jót tesz, ha néha a csemetéik nélkül pihenhetnek, és egy pár napig ismét férj és feleség lehetnek, anyuci, és apuci helyett. Rengetegszer egy kettesben töltött négynapos wellness nagyon sokat jelenthet egy pár életében.

Kik azok a véranyucik? 

Most jön a cikkemnek a kellemetlenebbik szakasza, és biztos vagyok, hogy ezzel sem fogtok sokan egyet érteni, de azért leírom. szóval múltkor megjegyezték nekem, hogy ez a véranyuci egy igencsak erős, és csúnya kifejezést, de sajnos nem tudok rá jobb kifejezést találni. Ezt én azokra az anyukákra szoktam használni, akik a gyerekeik megszületése után az egész életéüket alárendelték nekik, és semmi másról nem tudnak beszélni, mint, hogy a gyerekeik így, a gyerekeik úgy, nem veszik észre, ha a nebulóik hibáznak, mindent megengednek nekik, és az ő gyerekeik azokm akik mindig mindent tökéletesen csinálnak. Ők azok az emberek, akik kegyetlenül ki tudják osztani azokat az embereket, akiknek nincs, vagy csak egy gyerekük van. Az ő életük csak arról szól, hogy a gyerek a legnagyobb boldogság, és csak a gyerekek tudnak boldogságot okozni, azon kívül pedig semmi más nincs a világon, ami örömet okozhatna.

Megértem, hogy valaki szereti a gyerekét, hiszen ez természetes dolog, de ne essünk át a ló túloldalára, és ne próbáljunk meg meggyőzni másokat arról, hogy nekik mi a jó. Lehet, hogy egyeseknek a szülővé válás okozza az életük boldogságát, de lehet másnak meg az, hogyha körbeutazhatja a világot.

A későbbiekben esetenként előfordul, hogy ezek lesznek azok az anyák, akik egyre nehezebben fogják elfogadni, hogyha a gyerekeik elkezdenek felnőni, és önálló életet élni. De nem általánosítok, mert az egy csúnya, rossz dolog, csak érdemes tudni, hogy mikor kell elvágni azt a bizonyos köldökzsinórt.

Szintén kommentben kaptam meg pont az albérletre reflektálva, hogy minden gyerek olyan, ahogyan nevelik. A gyerekek esetében nagyon fontos a következetesség, mert a szülő nem attól válik jó szülővé, hogy mindent megenged a gyerekének. Szükség van következetességre, minimális szigorra, és útmutatásra. Ha ezek nincsenek meg, akkor a gyerek öntörvényű lesz, mert azt fogja látni mindig, hogy neki mindent szabad, és semminek nem lesz következménye. Ez viszont, majd felnőttkorban lesz iszonyat nagy probléma.

Akinek nincs gyereke, arról senki nem fog gondoskodni!

Szerintem rég nagy probláma, ha valaki azért vállal gyerekeket, hogy ezzel biztosítsa be azt, hogyha időskorára egyedül marad, akkor legyen ki rányissa az ajtót, vagy gondozza azt, ha beteg. Persze családon belül mindenki próbál a maga módján segíteni a hozzátartozóinak, de egy gyereknek nem az a dolga, hogy 0-24 az idős szüleit pesztrálja, ha az felnő. Sokszor látom azt leírva fórumokon szülőktől, hogy: “Ha már felneveltem, akkor el is várhatom, hogy eltartson idős koromban.”

Ez egy borzasztóan rossz felfogás, hiszen egy gyerek nem üzleti befektetés, és nem is családi ápoló. Egy gyerek, ha felnő, annak is lesz magánélete, társa, vagy esetleg családja, akikkel foglalkoznia kell. Ne azért vállaljon gyereket valaki, mert idős korára nem akar egyedül maradni, meg ne is azért, mert a kormány ezt várja el tőle. Én, ha mondjuk abban a helyzetben lennék, hogy segítségre szorulnék, akkor legeslegutolsó mentsvárként kérném a gyerekem segítségét, de inkább megfizetnék egy ápolót, aki rendszeresen felügyel, ha már olyannyira nem tudnám magam ellátni.

A gyerektelenek folyamatosan hangoztatják a gyerekeseknek, hogy hülyék! 

Elérkeztünk még egy tipikus általánosításhoz, amire én meg mindig azt válaszolom, hogy ez fordítva is igaz, hiszen a gyerekesek, pedig a gyerekteleneknek mondják mindig azt, hogy sivár, és boldogtalan az élet nélkül, hiszen a legnagyobb boldogság az nem más mint egy gyerek. Én soha senkit nem akartam, és nem is fogok meggyőzni arról, hogy ne vállaljon gyereket. Maximum, ha valaki olyan környezetbe akar gyereket vállalni, ahol az látszik, hogy nincs meg az a háttér, hogy tisztességesen fel tudná nevelni, akkor azt mondom, hogy felelőtlenségnek tartom, de akkor sem akarok lebeszélni senkit semi ilyen dolgokról. Nem vagyok én az Atyaúristen, hogy ilyen dolgokba beleavatkozhassak bárkinél is.

Én továbbra is úgy vélem, hogy mindenki döntését illik tiszteletben tartani. Ha pedig nem egyezik valami vélemény, akkor azt értelmes felnőtt ember módjára lekommunikálni, és nem ráerőltetni a másikra a saját akaratunkat. Ezen kívül pedig ugyanúgy létjogosultsága van a gyerekmentességnek, ha már léteznek bababarát, és családbarát dolgok. A gyerekesek ne akadjanak ki azokon az éttermeken, vagy szállodákon, ahová 16 év alattiakat nem engednek be, hiszen amíg minden sarkon található egy családbarát létesítmény, addig gyerekmentes övezetből talán városonként jut egy-kettő. Azért még így is a családosoknak kedveznek a legtöbb alkalommal.

Szóval, még egyszer sajnálom, ha az előző írásomban valakit megbántottam, vagy ha valakit érzékenyen érintett a véranyuci kifejes, és azt magára vette. Remélem most sikerült tisztázni minden félreértést. További észrevételeket itt, a komment részlegben, vagy a facebookon tudtok megosztani a nagy közönséggel.

3 thoughts on “Gyerekmentes = Gyerekgyűlölő?

  1. Vajon aki a III. világháború és a klímakatasztrófa árnyékában,
    vagy “csak” érzelmi és/vagy anyagi nyomorba gyereket “vállal”, az milyen jogon meri állítani, hogy szereti a gyerekeket??
    Legtöbb embernek csak egoizmusból, kényszerből vagy véletlenül van gyereke, és úgy is bánnak velük, mint egy kapcával.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s