Avagy az ökörségek kicsiny tárháza. 

Sziasztok!

Akarva akaratlanul is egyre jobban érzem, hogy közeledik az év vége. Már október vége felé haladunk, a november pedig annyira hamar el fog telni, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a plázákat járjuk karácsonyi ajándékok beszerzése céljából. Bár én évek óta egy olyan taktikát űzök, ami által már november végére beszerzem mindenkinek a karácsonyi ajándékot, így sikerül kikerülnöm a kilométeres sorokat az adventi időszak alatt. Minden év vége felé át szoktam tekinteni, hogy mik történtek az adott évben. Most is egy kicsit átfutottam az Ubul Világa blog legcifrább kommentjeit, és azokból válogattam össze néhány megjegyzést, ami mosolyt csalt az arcomra. 😀 Sok-sok olyan téma van, amit egyesek nagyon félre szoktak érteni, és mást látnak bele, mint amit lényegében jelent.

Kondizás

Ez az a tipikusan olyan dolog, amit mindenki minden alkalommal félreért. Korábban volt egy sorozatom, ami Gym Stories névre hallgatott és edzőtermi szokásokról írtam benne, ezen kívül pedig a Facebookon szoktam megosztani, ha éppen mozogással nyugtázom a napot. Ilyenkor szoktak jönni a megjegyzések az alakomra, meg, hogy nincs semmi izmom, nem fejlődök, meg csak szelfizni járok a konditerembe.

A képen a következők lehetnek: 1 személy

Nem vagyok testépítő! Soha nem is szerettem volna testépítő lenni, nem vágyom hatalmas izmokra, és szteroidot sem tolok. Meze egyszerű az indoka annak, amiért heti több alkalommal eljárok konditerembe. Elsősorban szeretek mozogni, másodsorban pedig mivel ülőmunkát végzek ezért, hogy egészségesebben élhessem az életem úgy gondolom heti 2-3 alkalommal nem árt, ha van némi mozgás. Az sem titok, hogy személyi edző segítségét is igénybe szoktam venni. Ez nem nagyzolás miatt van, vagy hogy ismét sznobkodhassak, mindössze úgy gondolom, hogy nem árt, ha van egy ember, aki odafigyel a helyes feladatvégzésre, és esetleg az étrendben is tud segíteni. A Facebookon is mindössze azért osztom meg ezeket a pillanatokat, hogy másokat is ösztönözzek az egészséges életre és a mozgásra, nem pedig azért, hogy a (nemlétezp) nagy izomember karrieremet mutogassam.

Túl egyszerű cikkek

Képzeljétek el több embernek is szúrja a szemét, hogy amikor megírok egy cikket, akkor nem veszem elő a lexikont, hogy azáltal szebb és érthetetlenebb kifejezéseket használjak egy-egy írásomban. Bár annak ellenére, hogy nem rajongok az idegen szavak használatáért, azért jómagam is alkalmazom őket egyes esetekben, de azzal nagyon nem értek egyet, hogy egy tízmondatos véleménnyilvánításban jól néz ki az, ha minden második szó valami latín eredetű szó. Én az írásaimat mindenkinek szánom. Szeretném, hogyha azok is megértenék a mondanivalóját egy-egy cikkemnek, akik kevésbé járatosak az idegenszavak használatában. Szerintem ez így korrekt.

Képtalálat a következőre: „blogging”

Az is jó néhányszor meg lett említve, hogy a blogom nem ér fel egyik jónevű portálhoz sem, mert nem vagyok elég körültekintő és tudományos. Itt szeretném leszögezni, hogy ez még mindig csak egy blog. A blogok pedig mindig arról szólnak, amiről a szerzője akarja, hogy szóljon. Itt nincsenek megkötések, nincsenek globális elvárások, mindenki arról ír, amiről szeretne. Nagyon kevés olyan blogger van, aki pénz kereseti okok miatt ír, azok is nagyrészt tematikus portálokat üzemeltetnek. Én soha nem kerestem ezzel az egésszel egy kanyit sem. Sőt évente majdnem 30 ezer forintomba kerül csak ennek a blognak az előfizetése.

Pénzszórás, kitartottság és prostitúció

Ez a másik olyan dolog, amin rengeteget szoktam röhögni, ha látom a kommentek között megemlítve az anyagi helyzetem. Hihetetlen, hogy a magyar emberek körében a mai napig mennyire nagy szerepet kap az anyagiasság. Rengeteg olyan alkalom van, amikor az emberek azon kezdenek el csámcsogni, hogy ez, meg az az ember miből él, miből vesz új cuccokat, vagy, hogy éppen miből utazik? Ezalól én sem lehettem kivétel. Több olyan fotóm és cikkem volt, ami alatt kommentben bizony jött a kérdés, hogy tanárként miből élem az életem, és annyira kreatívak voltak egyesek, hogy pár mondaton belül megjelent az, hogy én egy gazdag öreg pasival élek, aki kitart, egy másik észkombájn pedig mehjegyezte, hogy ismer a rosszlányok.hu-ról, ahol pénzért árulom a testem. 😀 Ugye milyen kreatívak az emberek?

Képtalálat a következőre: „money”

Elárulom, hogy kitartott sem vagyok, és sem a testem, sem a szerveim nem árulom internetszerte. Egyáltalán nem élek olyan fényűző életet, mint ahogyan egyesek azt gondolják! Nem mintha számadással tartoznék is akárkinek ezügyben, de csak úgy a tisztánlátás miatt. Több lábon állok, amióta az eszemet tudom mindig is minimum két munkám volt párhuzamosan egyszerre, sőt 2017-ben három is. Mindig arra törekedtem, hogy amit szeretnék megvalósítani az életben azt mihamarabb elérjem. Sok minden van, amit szeretnék. Nekem nem a drága cuccok jelentik a boldogságot, hanem mondjuk, ha el tudok menni kirándulni, vagy kimozdulni színházba, moziba, koncertre, kiállításra. Én emlékeket szeretek gyűjteni és nem drága kacatokat. Idén egyszer voltam 4 napot Szegeden a szüleimmel, és a barátainkkal, és szinten négy napot Dublinban, Írországban. Nem gondolnám, hogy ez olyan nagy luxus lenne, hiszen az év többi napján keményen dolgozok, hogy legyen miből szórakozni.

A gyerekek és a gyerekmentesség

Ezen a ponton két táborra szoktak szakadni az olvasóim. Vannak azok, akik hasonló nézeteket vallanak, mint én, és vannak azok, akik heves megjegyzésekkel illetnek, hogy mégis milyen jogon írok bármi olyan cikket, amiben a gyerekek még minimálisan is meg vannak említve, ha nincs is saját gyerekem, és nem érthetek hozzá. Létezik jó néhány vélemény, hogy miért létezhet nálam ez a gyerekek felé irányuló ellenszenv. Sokan ezt sokkal jobban tudják, mint én és nem is félnek hangot adni ennek nyilvános fórumokon. Mindössze most is csak annyit tudok mondani, hogy nem utálom a gyerekeket, nem tudnék ártani nekik, de nincs is hozzájuk úgy türelmem, hogy foglalkozzak velük.

Képtalálat a következőre: „childfree”

Vannak olyan esetek is, hogy egyes gyerekek viselkedése kiakaszt. Akármennyire is próbálom kerülni őket, azért el kell mennem nekem is ide-oda. Látom őket az utcán, a boltokban, és a tömegközlekedésen is. Sokszor sok esetben ezeken a gyerekeken a szülők felelőtlen és következetességnélküli nevelése látszik meg. Bár szülő nem vagyok, de pedagógusként tudnom kell, hogy mit szabad, és mit nem szabad megengedni egy gyereknek az érdekében, hogy felnőtt korában ne essen majd nagyon pofára. Szóval lehet mondani, hogy nem értek a gyerekneveléshez, mert nem vagyok szülő, de nyitott szemmel járok a világban, és családon belül, meg ismerősöknél is jól lehet látni, hogy mik azok a szarvashibák, amiket a szülők egyes esetekben elrontanak.

Éppen ma beszélgettünk egy olyan dologról, hogy én legjobban a negatív embereket diszkriminálom. Talán ez igaz is, mert minden esetben próbálom a dolgok pozitív oldalát meglátni, és nem szeretem, ha valaki próbálja a negativitását átragasztani rám. Én mindig azt mondom, hogy soha nincs olyan szar helyzet, hogy ne lehetne szarabb. Én a továbbiakban is önmagamat fogom adni, és pozitív energiával elárasztani titeket! 😀 Szóval legyen mindenkinek nagyon szép napja, és ha tehetitek élvezzétek még ki a napsütés erejét. 😉

 

Reklámok

One thought on “Normális?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s