Vannak dolgok, amik másra nem tartoznak! 

Sziasztok!

Képzeljétek el egyszer már nekiálltam erről a témáról írni, de valahogyan nem éreztem igazinak a cikk mondanivalóját, úgyhogy inkább elvetettem, de most mégis úgy gondolom, hogy nem csak magam miatt, hanem mások miatt is muszáj erről is írni.

Immáron 10 éve, hogy elkezdtem blogolni és úgymond megjelentem az online felületeken több helyen, ahol olyan emberek is láthattak, akkik nem ismernek személyesen. Ez leginkább 4 éve kezdett el kibontakozni, amikor a tamatikus blogolást befejeztem, és belevágtam a személyes blogom kiépítésébe. Létrehoztam egy hivatalos Facebook oldalt, ami eleinte nehézkesen indult be. Először csak az ismerőseim kezdték el követni, majd az ismerősök ismerősei, és végén bizonyos blogger csoportokban is megjelentem. A többszöri megosztások által olyan emberek is rábukkantak az oldalamra, akik előtte soha nem hallottak rólam.

A félreértések elkerülése végett most is szeretném nyomatékosítani, hogy nem tartom magam nagy bloggernek, sem önkéntes netcelebnek, mindössze szeretem leírni a véleményemm bizonyos dolgokról és sok esetben jó látni, hogy vannak egyező, és különböző vélemények.

Sok esetben jó érzés, ha mondjuk az általam készített fotókkal örömet tudok okozni azoknak, akik követik az oldalamat, vagy esetleg olyan embereknek segítek bizonyos írásaimmal, akik idáig nem tudtak úgy boldogulni az életükben, ahogyan azt elképzelték. Soha nem felejtem el, amikor egy anyuka köszönte meg, hogy nyiltan mertem beszélni az általános iskolában átélt dolgaimról, mert mint kiderült az ő fia is hasonló helyzetben van. Az ilyenek nagyon sokat jelentenek számomra.

Viszont azt is meg kell említenem, hogy ennek a tevékenységnek vannak hátulütői is. Nem csak olyan emberek jelennek meg, akik egyetértenek, hanem olyanok is akik a nem egyetértésüket buta, primitív módon tudják kifejezni, vagy akik kimondottan csak rosszindulatkeltés miatt keresnek fel egy fórumot. Sok esetben előfordulhat az is, hogy már egyes követőknek az sem elég, ha a szerző hivatalos oldalát követhetik, és ezért a privát profilokat felkeresve jelölgetnek és irogatnak.

Egy időben én is engedtem, hogy emberek bejelöljenek, és mindenkit vissza is igazoltam. Nem gondoltam volna, hogy ebből olyan hatalmas gond lenne, mindaddig, amíg az első olyan hamis profil meg nem jelent, ami az én fotóimat kezdte el használni. Akkor jött az az elhatározás, amit mai napig is szigorúan tartok, hogy a privát profilon csak minimális dolgot osztok meg, zömében olyan tartalmat, amit a tényleges ismerőseimmel szeretnék megosztani. A nyilvános tartalom pedig napi szinten mehet az Ubul Világa Facebook, és Instagram oldalára.

Nagyon sok esetben az emberek nem tudják, hogy hol van a valódi határa a magánélet feszegetésének. A magánélet, ahogyan a nevében is benne van mindenkinek a saját élete, és nem tartozik másra, abba senki bele nem szólhat. Ez egy privát terület!

adult-blur-cover-dirt-dirty-dirty-hands-1528975-pxhere.com

Én bloggerként sokszor megkapom, hogy az életem csupán csekély részébe engedek betekintést az írásaim által, és szívesen olvasnának a magánéletemről, hogy merre, hogyan, kivel és miként élek. Jó, hogy az adóbevallásomra, vagy a bérigazolásomra nem voltak kíváncsiak. A magyar emberek kimondottan szeretnek pletykálni, és azon csámcsogni, hogy más életében mi történik. Ilyenkor szokott beindulni az emberi fantázia, ami hatására olyan történetek látnak napvilágot, hogy én melegpornóban szerepeltem, vagy, hogy Svájcba járok ki gazdag emberek számára árulni a testem. 😀 Igencsak kreatívak egyesek.

Szóval én ezzel az egésszel úgy vagyok, hogy vannak az életemnek olyan dolgai, amiket megoszthatok másokkal, de ebben is több kategória van. Van a teljesen nyilvános, amiről mindenki tudhat, vannak a privátabb dolgok, amiket már idegenekkel nem feltétlen szeretnék megosztani, de mondjuk a családom és a barátaim tudhatnak róla. Na és van az a kategória, amibe még a családomnak sem engedek beleszólást, ez pedig, hogy hogyan élem az életem, és mi az ami nekem jó. Ezeket a dolgokat mindenkinek illene tiszteletben tartani, és elfogadni, ahelyett, hogy kitalálnak valami hülyeséget, és saját igazságukként terjesztik tovább. Ezeket az embereket mindig szánalmasnak tartottam.

A fentebb leírtak pedig nem csak rám igazak, hanem minden emberre. Mindenkinek megvan a saját kis élete, amit szeretne úgy élni, ahogyan az neki optimális. Ebbe beledumálni kimondottan tilos.  Maximum, ha látványos hülyeséget akar valaki csinálni, akkor el lehet mondani a véleményünket, de semmiféleképpen nem kioktatva megmondani, hogy mit kell csinálnia az illetőnek. A magánélet védelméhez pedig nemtől, kortól, vallástól, szexuális orientációtól, politikai nézetektől, stb. függetlenül mindenkinek joga van.

A továbbiakban is csak azt fogom megosztani a nagyérdeművel, amiről úgy gondolom, hogy megoosztható. Kérlek az én oldalamon ne várjatok nagy drámai magánéleti válságról, vagy családi konfliktusokról szóló írásokat. 😀

Reklámok

4 thoughts on “Magánélet, magánügy!

      1. koszonom aranyos vagy🍸😊 szoktam ide is irni meg fb-ra is mikor milyen kedvem van.. nem allitom h gmailbol minden postra klikkelek de elso 30ba vagy fb-on igy mindig latom a cikkeket amiket felraksz! klassz emberke vagy jo gondolatokkal.. 👏

        Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s